Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
Az országgyűlés képviselőházának lana el ettől a napirendtől, egyáltalában be fogja tiltani a kongresszus megtartását. Megtörtént az is, hogy Kaposvárott hasonló alka'ómból kifolyólag betiltotta a hatóság a gyűlés megtartását. Előfordult, hogy amikor a minap képviselőtársaim Győrbe megérkeztek, figyelmeztetve lettek az ottani rendezőség által, hogy sem a békerevizióról, sem Trianonról, sem a numerus claususró' beszédet tartani nem enged a hatóság. Előfordult, hogy kormánytámogató képviselők (Rothenstein Mór: Ugy-e, rosszul esik!) Kőbányán akartak szintén a békerevizió gondolatával foglalkozni, ott is a rendőrhatóság tiltakozott ez ellen. Én rólam nem lehet azt mondani, hogy nem kívánom és nem igyekszem a kormány intézkedéseit jóakaratú birálat tárgyává tenni. Személyeskedni nem szoktam, ma sem kivánok személyeskedni, csak azt kérdezem, hogy van-e valaki ebben az országban és ebben a Házban, aki a kormánynak ezeket az intézkedéseit megérti, mert én a magam részéről nem vagyok abban a helyzetben, hogy kijelenthessem, hogy ezek valami nagyszerű kormányintézkedések. Ennek a nemzetnek már egyebe sincs, mint hite és reménye, hogy ebből a sivár jelenből talán egy szebb jövő kibontakozása fog mutatkozni. Egyedüli reménysége az, hogy eljön az az^ idő, amikor a magyar kérdés újból olyan kérdés lesz, amelyben egyetértünk valamenynyien és amelyet kifelé is képviselni tudunk. Vannak ennek az országnak eldarabolt részei, ahol felfigyelnek arra hogy ez a nemzedék, amelynek úgyis az a bűne. hogy elvesztette ezt az országot, ennek az országnak a visszaszerzésére milyen intézkedéseket tesz folyamatba. Vannak szociális bajaink, vannak kulturális bajaink, közséeri bajaink, vannak munkanélküli bajaink. Ezekben a bajokban csak az a reménysugár biztatja a magyar közvéleményt, hogy majd talán mégis csak másképen fordul az ország sorsa s akkor előáll egy kormány amely betiltja az ezekről a kérdésekről való beszédet, amely kérdések nem egyes pártok problémái, hanem az egész nemzetnek problémái. Ugy tudom, hogy a kultuszminister rrnak van egy rendelkezése, amely betiltja azt is, hogy az iskolákban kvázi irredenta verseket szavaljanak a gyermekek. (Wolff Károly: Lehetetlen!) így vagyunk informálva, cáfolja meg a kultuszminister ur. ha nem igy van. Szóval állandóan az a tendencia mutatkozik hogy minden egyéni véleményt elfojtsanak, a kritikátlanságot kultiválják. Olyan Bizánc lesz ennek a következménye. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalcldalon.) amely egyenes katasztrófa lesz, mert egy nemzet, amelynek nincs közvéleménye, amelynek nincs önálló akarása, e^v társadalom, amely nem éü füe-fetlonül életét az államhatalomtól, attól ne kivániunk történelmi feladatokat: az nem fos: megfelelni és nem tud a Jóvátenni azokat a h ; bákat, amelyeket ez a nemzedék elkövetett. (Ugy van! Ugy van! a bnl- és a szélsőbalcldalon. — Rassay Károly: Ebben egyetértünk!) Békerevíz'óról igenis beszélni kell, mert hiszen látunk a kisentente soraiban is államférfiakat, akik a magyarságnak - azt a jogosultságát, hogy a békerevizió kérdését napirenr^-n tartsa, elismerik. (Friedrich István: A magyar kénviselők a prágai parlamentben többet beszélnek erről a témáról, mint amenynyit nekünk szalmád beszélni. — Peyer Károly: De ott általános titkos választójog alapján választják a képviselőket és nem nevezik ki, — 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. 237 Wolff Károly: Majd a lordok házába megyünk.) Van trianoni kérdés is. Nem értem a külpolitikai okoskodást, hogy e kérdés napirenden tartását be akarják tiltani. Ellenkezőleg, amikor a magyar ministerelnök Genfben van, enn^k a tá^adal^rpnak kötelessége Trianon tar^-^^+lanságát és a revizió szükségességét hangsúlyozni, ts kötelessége rámutatni, hogy a magyar társadalomban azért nincs béke, mert van Trianon és nincs ' " —evizió, azért sanyarú a magyar társadalom gazdasági helyzete, mert a trianoni békeszerződés következtéin elsősorban külkereskedelmi mérlegünk passzivitása mutatkozik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudunk megélni ugy, ahogy ez az ország ma van. és ezt hangoztatni utón és útfélen ' minden magyar embernek pártkülönbség nélkül kötelessége. (Wolff Károly: Fogjuk is!) Az a kormányintézkedés, amely ezt vissza akarja fojtani, a nemzetnek életre való vágyódását fojtja vissza és katasztrófába fogja dönteni a nemzet sorsának kialakulását. Én nem értem: a bölcselkedésnek is van határa. Vannak intézkedések, amelyeket talán ma meg kell tenni, de intézkedésekért, amelyeket nem lehet megmagyarázni és különösen nem lehet megmagyarázni a magyar nép^ széles rétegeinek és millióinak, azokért az intézkedésekéit nem is lehet a felelősséget vállalni. Ha jól emlékszem, a ministerelnök ur mondotta egy izben itt a Házban, hogy hiábavaló az a kormánypolitika, amelynek nincs kapcsolata a magyar néplélekkel. Ez az intézkedés ilyen intézkedés. Ennek visszhangja a magyar nép széles rétegeiben akár kormáuypárti valaki, akár nem, uem lehet, mert ha volna, akkor máris megástuk ennek a nemzetnek a sirját. A társadalmat pedig arra szoktaíni, hogy ne legyen véleménye, hogy tisztára egy embertől tegye függővé a nemzet életének kialakulását, arra szoktatni, hogy kritikálatlan nézze a nemzet életének fejlődését azért veszedelmes, mert ha egyszer az az ember nem lesz, akkor ugy fog összeomlani ez a mai Magyarország, mint 1918-ban összeomlott a régi Magyarország. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Ezt már megmondottuk!) De tekintélyrombolás számba is megy a kormánynak ez az intézkedése. Mert ha egy társadalmi egyesületnek a vezető férfiait annak az egyesülőinek kongresszusán nem engedik beszélni, ha politikus, aki azért megy a hivei közé, hogy felvilágosítsa őket a helyzetről, és nem engedik beszélni, ez tekintélyrombolás. Mert vegyék tudomásul, hogy nemcsak ministeri tekintély van, hanem vezető politikusok és férfiak tekintélyéről is szó van. Egy községi jegyző tekintélyét is meg kell védeni, — mint mindenki másnak a tekintélyét is — ha ellenzéki politikát követ is. Az ország rezónja megköveteli, hogy minél több tekintélyes ember legyen mert eljöhet az az i^ő amikor maid más tekintélyre lesz szükség. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én tehát ezt a kérdést felvetem azért, mert a dekadenciának a megnyilatkozását látom a kormány intézkedéseiben; a dekadenciát olyan értekemben, hogy mi akarva ,nem akarva ezt a nemzetet letargiába taszítjuk. Akarva, nem akarva ennek a Háznak a működése is a letargia jegyében folyik. Mert kérdezem a Ház t. tagjaitól: érdemes-e nekünk itt együtt lenni' (Zaj a jobboldalon. — P assay Károly: Mi baj van az ellenzékkel? — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat minden
