Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-100

Àz országgyűlés képviselőházának 100. ülése i92V december 6-án, kedden. 229 hogy a pénzbüntetésnek, mint főbüntetésnek j kiszabása csak az egy évet meg nem haladó ! szabadságvesztés büntetésnél történhessék ! meg. Megmondom, miért. Ha azt a célt kivánja szolgálni ez a javaslat, mint amelyet a minister ur és az előadó ur ugy jelöltek meg, hogy meg akarja kimélni a szabadságvesztés büntetés kellemetlenségeitől, attól a kirívó jogtalanságtól, amely ennek nyomán társadalmi vonatkozásban jár, akkor méltóztassanak csak megnézni, hogy a büntetőjogi megelőzés, a prevenció iskolája, valamint a javitó elmélet hivei mostmár ott tartanak, hogy mindinkább hangoztatják a büntetés kiszabásának képletes jelentőségét. Ha pl. igaz az a tétel, amelyet az igazságügyminister ur előbb oly bölcsen kifejtett, hogy várja ettől a javaslattól azt a prevencionális intézkedést és hatást, hogy visszatartassanak az illetők a bűncselekmény elkövetésétől, az az egyén, akinek vagyonát fenyegetik, az a minister ur szerint jobban vissza lesz tartva... (Pesthy Pál igazságügyminister: Sajnos, igy van! Van rá eset!) Kérem, én ezt igen sok mértékben és sok értelemben aláirom. De ha igy van, nem J méltóztatik-e elfogadni, mélyen t. minister ur, ! azt, hogyha nagy büntetés fenyegeti az illetőt egy súlyosabb szabadságvesztés büntetés esetében, amelyre meg nem fizetés esetén ugy is ! átváltoztatható a pénzbüntetés, akkor miért kelljen ezt a korlátot felállítani, hogy csak bizonyos határig? Vétség esetén egyáltalában miért, mert az teljesen mindegy, hogy olyan vétségről van szó, amelyre a törvény három évig terjedhető fogházat szab ki, lehet ez is olyan, amely a rosszindulatú és gonosz elhatározást egyáltalában nem foglalja magában, sőt culposus esetekben is lehet sokkal súlyosabb büntetési tétel. Miért zárjuk el a birót attól a lehetőségtől, hogy ezekben az esetekben is kiszabhatja ezt a büntetést? (Gaál Gaston: A bírót is elzárják?) Akkor sokkal inkább megközelítjük az én szövegezésem szerint azt a célt, amely ezt a törvényhelyet olyan intézkedéssé. akarja felavatni, amellyel ezt valamiképen honorálni kivánja. Ezzel kapcsolatban a szövegezés^ arról is gondoskodni kivan, hogy a büntetés felfüggesztő hatá'ya érvényesüljön. Nem tudom megérteni, mirevaló volt a 4. $ utolsó bekezdését bevenni, amely egyenesen megtiltja azt, hogy az igy kiszabott pénzbüntetésre a felfüggesztő hatály kimondassék. Azt hiszem, magában véve elég az, hogy a Damokles-kardja ugy függjön a vádlott felett, hogyha pedig három esztendeig meg nem javulsz, illetőleg nem viselkedel olyan korrektül, hogy büntetendő cselekményért elitélni ne lehessen, vagyis ha elköveted — mondjuk — a legkisebb kihágást, akkor azonnal tizezer pengő — tegyük fel, hogy ilyen tételről van szó — pénzbüntetés fog sújtani! Nem méltóztatik-e gondolni, mélyen t. minister ur, és nem méltóztatik-e legalább ezt az egyet elfogadni, hogy ilyen fenyegető veszély inkább visszatartó hatású és inkább megelőzi a büntetendő cselekmény elkövetését, ha a birót felruházzuk azzal a joggal, hogy ezt a feltételes pénzbüntetést kiszabja? Különben semmi azt a gyanút el nem hárítja, hogy itt egy fokozottabb pénzbehajtási lehetőség megteremtése rejtőzködik. Ezt eliminálni kell azzal, hogy a birót fel kell jogosítani s ha már odáig mennek más törvényhozások, hogy azt sürgetik, hogy egyáltalában a pénzbüntetés bizonyos esetekben csak fiketó legyen és a kegyelmezési jogot adják I meg a birónak, akkor miért ne ruházzuk rá ] ezt a jogot mi is a biróra és miért ne lehessen kimondani, hogy elitéli szabadságvesztés büntetés helyett, mondjuk a maximális pénzbüntetésre. Itt igen gyakran élhet is a biró azzal, hogy kiszabja a húszezer pengő pénzbüntetést, de ennek végrehajtását próbaidőre felfüggeszti. Ha igy lesz» akkor megértem és elfogadom a minister ur indokolását, hogy ezzel csakugyan preventív intézkedést kivánt szolgálni, de enélkül csak megtorló intézkedést szolgál. A prevenció a javitó elméletnek az a része, amelylyel megelőzni kivánja az ismétlést és a visszaesést, amint mondottam az előbbi szakasznál. Mondjuk, valaki autójával meg nem engedett gyorsan hajt, embert gázol és öl. Ezt az urat nagyon vissza fogja tartani és kordába fogja szorítani, ha ismétlődés esetére egy húszezer pengős pénzbüntetés lóg a feje felett. Ilyen esetekre gondolok. Vagy ha az állami és társadalmi rend védelméről szóló intézkedéseknél ott, ahol a törvény nyolcadik szakaszának alkalmazásáról lehetne szó, ahol a kifejezésben, magatartásban, igazságban rejlő veszedelem elhárítása csak egy ilyen felfüggesztő hatályú ítélet; akkor el fogja érni a mélyen tisztelt előadó ur, hogy nem fogja a börtönök megtöltését látni, hanem látja, hogy ez a hatályos pénzbüntetési ítélkezési rendszer, amely mint fenyegető veszély szerepel, el fogja érni azt a korrektivumot, amelyet elérni kivánt. Épen ezért tisztelettel kérem, méltóztassék a 4. §-t a következő szövegezésben elfogadni (olvassa): »Vétség vagy kihágás esetében a bíróság választása szerint a szabadságvesztés büntetés mellőzésével főbüntetésként megfelelően súlyos pénzbüntetést alkalmazhat. Az igy kiszabott pénzbüntetés nem haladhatja meg azt a mértéket, amellyel a pénzbüntetésnek szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatása esetén a bíróság az elitéltet sújtja. Ezért az Ítéletben mindig ki kell mondani, mily tartamú szabadságvesztés büntetés helyett állapittatik meg a főbüntetésként alkalmazott pénzbüntetés. A kiszabott pénzbüntetés feltételes felfüggesztésének (1908 : XXXVI. te.) csak akkor van helye, ha a bíróság rendkívül enyhítő körülmények fenforgását állapítja meg, amelyek indokolttá tennék a Btk. 66., 92. és a Kbtk. 21. $-ának oly alkalmazását, amellyel a cselekményre meghatározott büntetési nemnek enyhébb büntetésnemre való átváltoztatása mutatkozik indokoltnak«, sen a 11. § utolsó bekezdése elmarad. Emellett a szövegezés mellett természeteMéltóztassanak megengedni, hogy még csak annyit emeljek ki; itt is az a szempont vezet, hogy ne lehessen a jövőben a korlátlan lehetőségeknek helyet adni. Meg kell mondani, hogy a biró ennél a pénzbüntetésnél milyen elvek szerint induljon ki; mert ha nem akarták többre ítélni, mint három hónapra, akkor ez a pénzbüntetés, amely ezt a három hónapot helyettesíti, ne legyen olyan, amely egy évnek megfelelő szabadságvesztés büntetésnek felelne meg. Ne legyen a pénzbüntetés határa az átváltoztatás esetén súlyosabb szabadságvesztés büntetést magában rejtő, mint amennyit a biró eredetileg kimérni akart. Épen ezért ennek próbájaként azt a tételt állítottam be, hogy a biró mondja ki ebben a főbüntetésként alkalmazott péarzbüntetéses Ítéletben: ennyi pénzbüntetésre Ítélem, mert enynyi szabadságvesztés büntetés járt volna érte. Ennél az átváltoztatásnál ezeket a korlátokat tartsa meg.