Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés képviselőházának 92, ülése 1927 november 22-én, kedden. 11 látja a nép, — én azt hiszem, hogy ez nem fog megvalósulni — de azért mégis azt hiszik, hogy talán a felsőház fog rajtunk segiteni. (Fábián Béla: Ez is nulla, az is nulla!) Mert itt csak egy ember dönt és ez a ministerelnök ur, a képviselőház pedig szolgalelküen megszavazza mindazt, amit a ministerelnök ur követel. Soha ez a szólás, hogy »l'état c'est moi« nem volt jobban alkalmazható, mint a mostani rezsim alatt. Amint tehát mondottam, nem szállították le az adókat. 1925-ben leszállították a forgalmi adót 1%-kal. Mi ennek a következménye? (Bródy Ernő: Nagyobb a bevétel!) Örült nagyok a bevételek, pedig 3%-ról 2%-ra szállítottuk le a forgalmi adót. A pénzügyminister ur azt hiszi, hogyha azt mondja, hogy leszállitotta az adót, hogy kevesebb adót fog beszedni, ezzel bebizonyíthatja azt, hogy tényleg kevésbé nyomoríthatják meg az embereket. Méltóztassanak megnézni az átalányozásokat. Amikor 3%-ról 2%-ra redukálta a minister ur a forgalmi adót, felemelte az átalányozást, nemhogy leszállitotta volna. Azóta mindörökké, minduntalan felemelt adókkal van nekünk dolgunk és sehol sem látjuk a leszállítást. Becsületesen koncedálom azt, hogy a pénzügyminister ur utasítást adott közegeinek, hogy szállitsák le az adókat. (Fábián Béla: Nem mernék akkor felemelni! — Zaj.) Én ezt becsületesen bevallom, de ezt sehol sem tartják be és a pénzügyminister ur nyugodtan tűri azt, hogy közegei a vidéken és a fővárosban nagyobb adóösszegeket vegyenek ki a népből, mint eddig. Ez nem igazságos eljárás. Igaz az is, hogy a pénzügyminister ur, ha konkrét panaszokkal megyünk hozzá, érvényt szerez annak, hogy a panaszok orvosoltassanak és a panaszokat nemcsak hogy meghallgatja, hanem rendesen orvoslási is ad. Ezt is koncedálom. Ez azonban még mindig nem segit azon, hogy az egész budgetből azt látjuk, hogy az adó olyan arányokat ölt, amelyet a nép nem bir el. (Fábián Béla: Negyven millióval több a forgalmiadó bevétel az előirányzatnál. — Zaj.) önök meg fogják érezni nemsokára, hogy lehetetlenek ezek az adók, mert én — aki mindenkor optimista voltam — ugy látom a jövőt, hogy tavasszal az inzolvenciák tömege fog mutatkozni az országban, annyira, hogy alig bírunk majd velük megbirkózni. Lehetetlenség elbírni azt, hogy ne nyerjenek az emberek, akiknek háztartásukat fenn kell tartaniok. Sajnálom, hogy Magyarország lakossága még nem jutott arra a tudatra, hogy neki egyszerűbben kell élnie, hogy a béke-standardot nem lehet fentartani. Ott van a rezsi, amelyet nem tud behozni és ott van az áru, a nyakán, amelyet nem tud eladni, mert a tél nem köszöntött be olyan erősen, mint hitték. Méltóztassék elhinni, hogy csak ezután az összeomlás után fogunk annak tudatára ébredni, hogy nekünk máskép kell berendeznünk életünket. Nincs jogunk ugy élni, mint most élünk, épugy, mint az államnak nincs joga azokat a kiadásokat eszközölni, amelyet ma eszközöl. A magyar állam nagyzási hóbortban leledzik ezzel a 16 vármegyével; (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) azt hiszi, hogy még mindig NagyMagyarország és a szerint veti ki az adókat és a bevétel szerint irányítja a kiadásokat. Ez csak az ország tönkrejutására fog alkalmat adni. így nem lehet fentartani ezt az államot. Mi lehetünk vakok, mi csinálhatunk egy darabig strucc politikát, de meg fogják látni és saját bőrünkön fogjuk tapasztalni, hogy az a gazdálkodás, amelyet az állam és a magános visz ebben az országban, kivihetetlen dolog, amely még seholse vált be és nálunk sem fog soha beválni. Talán azt méltóztatnak hinni, hogy amit én most mondok, az frázis. Egy igen jeles közgazdászunkra, Vágó Józsefre utalok, aki egyik közleményében dr. Szigethy József cikkéből azt citálja, hogy Magyarországon minden fejre 400 aranykorona jut... (Bródy Ernő: Adó?) Nem adó, hanem keresmény. Minden egyes fejre csak 400 aranykorona. Ez az összeg, amelyet egy lélek általában megkeres. Ha azt vesszük, hogy ebből legalább egynegyed részt állami adóban kell az illetőnek lefizetnie, (Fábián Béla: 104 aranykorona átlag fejenként az adó!) nem akarok túlozni, amelyhez járulnak még a községi és többi adók is, amelyeket szintén le kell fizetni, az illetőnek a bevétele tehát egy hónapra nem több, mint 25 aranykorona. Ez a 25 aranykorona 60-400 papirkoronának felel meg egy hétre. Méltóztassék elgondolni azt, hogyan és miképen tud boldogulni egy ember ebben az országban hetenként 60*400 koronából. Ez olyan adat, amely nem tőlem származik, amelyet egy tudós számított ki. Nem hiszem, hogy mások más véleménnyel volnának, mert erre a cikkre nem jelent meg semmiféle válasz, mindamellett, hogy annak szerzője igen ió hírnévnek örvend. Hogyan lehet itt általában arra gondolnunk, hogy takarékosságot mutassunk, amit a pénzügyminister ur mindig hangoztat, amit joggal az újságokban is lansziroz? Hogyan lehet arra mutatni, hogy takarékosak legyenek itt az emberek, hogy pénzüket takarékpénztárakba, bankokba, folyószámlára tegyék be, amikor még nem olyan régen letiltották ezeknek a kifizetését, és amikor most azon vagyunk, hogy minden nem ingatlan értéket egyszerűen nuiliűkáljunk, egyszerűen megsemmisítsünk ? Hogyan lehet valakitől azt követelni, hogy bevigye a pénzét egy takarékpénztárba és takarékosságot mutasson? Nagyon szomorú jelenség erre vonatkozólag, hogy nekem kell igy beszélnem, aki meglehetősen ismerem" az ország viszonyait, ismerem, különösen azokat a viszonyokat, amelyek közvetlen körülöttünk észlelhető. Soha annyi szegény még nem járt hozzám, soha annyi álláskereső mésr nem korjogtatott az ajtómon, mint most. (Fábián Béla: A kénviselők előszobái tele vannak állást keresőkkel! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek az emberek nagyon olcsón 500.000—400.000 koronáért is vállalnának munkát, ezek az emberek ingyen is mennének, csak kapjanak alkalmazást. A másik oldalon pedig rájuk nehezedik az, hogy tisztességes polgári kabátot kell visplniök, mert különben nem kannak állást. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen viszonvok között az adókat lehetetlenség ugy megfeszíteni, amint azt a t. pénzügyminister ur teszi. Kisebb jövedelemnél, drágulásnál terhesebb adó: ez teljesen kivihetetlen, ezt az ország nem: fogja kibírni. A pénzügyminister ur azt mondotta például, hogy íme, 12 és fél millió forgalmi adót engedtem el — erre kötelességem reflektálni, mert azt hiszem, hogy félreértette szavaimat — és ettől várja az olcsóbbodást. Azt hiszem, hogy annyi közgazdasági tudása mindenkinek van ebben a Házban, hogy az áru elsősorban konjunktúrának van alávetve. (Zaj. — Halljuk! Halljuk.) Másodsorban azonban mi az áruolcsóbbodás? Például a fogyasztási adó eltörlése^által egy tojás négytized fillérrel lett olcsóbb. Hova lehet ezt belekalkulálni? Nem ettől, hanem az összes adók tömkelegéből jön a drágu2*