Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-98
186 Az országgyűlés képviselőházának 98, elfelejtették, hogy valami volt. Ma nem. Ma ha Összetűznek, ha kettőnek egymással elintézni való ügye van, akkor az egyik konstruál egy pert. azt mondja: a hadsereget gyalázta, azt mondja, hogy a kormányzót megsértette. Pedig van talán olyan primitiv ember, aki azt sem tudja, hogy van kormányzó a világon, nem tudja, hogy meglehet sérteni, nem tudja, hogy ez törvénybe ütközik, nem tudja, hogy ezért megbüntetik. Hallotta talán, hogy valakit kormányzósértésért nagyon szigorúan megbüntettek s elég volt egy egyszerű embernek a bemondása vagy besugása, kész volt a per és az itélet, s azután ő is ehhez folyamodik, hogy a maga ellenfeléi, akit más utón nem tudott legyűrni vagy legyőzni, ezen a téren győzze le. Való igaz, mondották itt képviselők, hogy nincs ma az a közigazgatási hatóság az alsófokon és biróság a következő instanciákon, amely szembe merne helyezkedni ilyen kormányzósértési perben a váddal, (Pesthy Pál igazságügyminister: De hány van!) vagy akár egy egyszerű tanúval és felmentő Ítéletet merne hozni s azt mondaná, hogy takarodj innen ezzel a csúnya, ocsmány vádaskodással és rágalmazással. Ugyanígy vagyunk a nemzetgyalázási perrel. Önök nacionalisták, én internacionalista vagyok, én a nemzetet többre becsülöm, mint önök, (Pesthy Pál igazságügyminister: Na, na!) mert én, igenis, a nemzetet nem tartom megsérthetőnek minden részeg ember által. Én azt mondom, hogy a nemzet sokkal magasabban áll, semhogy azt akármilyen részeg fráter meg tudná sérteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ma gyakorlat, hogy nemzetgyalázási vádakkal álljanak emberek a biróság előtt és védekezzenek már józan állapotban s azt mondják, hogy nem akartam megsérteni, nem akartam megbántani. Kormányzósértési perekben is mindig ez a vádlott kifogása: nem akartam bántani, mondja és ott a biróság előtt kinlódik és küszködik. Nem gondolja-e a mélyen t. Képviselőház, hogy mennyivel nagyobb elégtétel a sértettnek az, ha valaki kijelenti, hogy nem akartam megbántani, nem volt szándékomban megbántani és nem bántottam meg, mintha a biróság rámondja igazmondásával, hogy te igenis megsértetted a kormányzót és én ezért téged hat hónapra lecsuklak. Itt vannak az izgatási perek, a lázitási perek, amelyek hivatalból gyártatnak, nem tudom utasitásra-e vagy privát szorgalomból. Tény, hogy utasitásra gyártják őket és egészen ártatlan dolgokban, olyanokban, amilyeneket a háború előtt észre sem vettek; igazságszolgáltatási szempontból semmiesetre sem vettek észre. Nagy per keletkezik, minden instanciát végigjár, egy csomó ember foglalkozik vele, egy csomó kiló papirost elfogyaszt, de a társadalom, a nemzet és az igazság nem nyer ezzel, nem lesz ezzel biztonságosabb, csak több gyujtóanyagot hintett el a társadalomban, amely aztán őt nyugtalanítja. Diktatúrákban, diktatórikus uralmak alatt szokás, hogy némán és lábujjhegyen kell járni, nem szabad véleményt nyilvánítani, hallgatni kell, le kell nyelni mindent, nem meri senki megmondani, ami a szivén fekszik. Ma senki sem mer a másikkal szóbaállni. Hiszen ugy járnak itt az emberek Magyarországon, mintha nem volna bennük élet; pléharccal járnak az emberek, nincs már mosoly az arcukon. Egyik fél a másiktól, nem tudja, hogy ki a besúgó, ki az áruló* ki az igaz ember, k,i a barát, ki az ülése 1927 december 1-én, csütörtökön. ellenség. (Felkiáltások jobbfelől: Hol van ezt) Az emberek nem mernek senkivel szóbaállani, vagy ha szóbaállnak, akkor egészen szürke, iiétköznapi dolgokról beszélnek: hogy van? — Jól vagyok — s vége a beszélgetésnek. (Meskó Zoltán: Bleiben's gesund! — Derültség. — Jánossy Gábor: Álmodni méltóztatik!) T. Jánossy képviselőtársam, lehet, hogy ön aludt e perc ben, (Jánossy Gábor: Én nem szoktam nappal aludni, csak éjjel!) lehet, hogy ön álmodott, én azonban nyitott szemmel járok a világban és -Lom, hogy mi megy végbe. Ugyanezt láttam tavaly, amikor Olaszországban jártam. (Jánossy Gábor: TúlsÖtéten tetszik látni!) Ott is mint az árnyak suhannak el egymás mellett az emberek és nem állnak szóba egymással. (Borbély-Maczky Emil: Boldog világ van ott! Bár nálunk volna olyan!) Ez a lábujjhegyen való járás, ez a néma suhanás egymásmelleit, ez a kegyetlen szigorúság, ez a túlságosan nagy bizalmatlanság egymás iránt... (Tankovics János: Talán Oroszországban?) Csakhogy azzal a különbséggel, mélyen t. Tankovics képviselő ur, hogy az olasz diktátor nyíltan megmondja: én diktátor vagyok, igy^ akarom, igy kell lenni, (Borbély-Maczky Emil: Jól csinálja!) aki ez ellen vét, azt levágom s Oroszország ugyanazt mondja: diktatúra van, igy akarom, aki ez ellen vét, azt levágom. (Borbély-Maczky Emil: Ott rosszul csinálják, ott ölnek, gyilkolnak!) Itt azonban azt mondják, hogy konszolidáció van (Felkiáltások a jobboldalon: Van is!) és hogy alkotmányos országban élünk. (Meskó Zoltán: Egész Európában nincs olyan konszolidáció, mint nálunk! — Tankovics János: Nagyon sokáig éljen Bethlen István!) Miért kell akkor lábujjhegyen járnunk (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ki jár lábujjhegyen^) és egymás mellett elsuhannunk? Miért bizalmatlanok az emberek egymással szemben? (Zaj jobbfelől.) Kérem, uraim, önök — ugy látszik — csak a Nemzeti Kaszinóban fordulnak meg; ott az emberek lehetnek bizalmasak, nyiltak egymással szemben, (Meskó Zoltán: Dehogy! Sohasem voltam ott! Én a Kis pipába járok! — Felkiáltások jobbfelől: Legtöbben sohasem voltunk a Nemzeti Kaszinóban! — Derültség.) de tessék csak megpróbálni lejjebb menni egynéhány régióval, nem kell ugy a felhőkből beszélni (Erdélyi Aladár: A felhőkben nem jó, mert ott villámok vannak!) és tessék megnézni, hogy miért van ez. Azért van, mert mindenki fél, hogy denunciálni fogják, hogy beugratják, hogy árulóval áll szemben (Meskó Zoltán: Csak suttogva szabad beszélni és lábujjhegyen járni!) s biróság elé kerül és nem menekülhet a biróság sújtó keze alól. (Tankovics János: De képviselő ur, a törvény nemtudását nem szokták mindig figyelembe venni. — Zaj. — Györki Imre: Szomorú tapasztalatokat tesz az ember ebben a fehér Szovjetmagyarországban!) Ha a biróságok munkáját csökkenteni akarjuk, méltóztassék talán szakítani a beugratok és besúgók rendszerével, méltóztassék ezt a társaságot elrúgni maguktól. (Pesthy Pál igazságügyminister: Hol van az?) Ne méltóztassanak spicliket, besúgókat és beugratókat tartani, (Felkiáltások a jobboldalon: Hol vannak^) ne méltóztassék a bőrgyáraknak ezt a kisegitő agenturáját fentartani. (Jánossy Gábor: Hol vannak? — Zaj a jobboldalon.) Hogy hol vannak? ön kormánypárti képviselő, kérdezze meg Hetényi főkapitányhelyettes urat, ő majd megmondja, (Jánossy Gábor: Dehogy kérdezem! — Györki Imre: Tegnapi.
