Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

Az országgyűlés képviselőházának janak jobbat csinálni. A nyáron mentem ezen az utón kocsiban, állandóan »bokkol« a kocsi hátsó része. Micsoda uj ut az, amely így van megépitvef Kifogásaim azonban más szempontokra is kiterjednek. Ha mondjuk, valaki kijelenti, hogy Székesfehérvártól Nagytétényig jó az ut, az illető mindig tegye hozzá, hogy ebben a pillanatban. Mert nálunk hogyha jó az ut, az csak három hétig tart. Ha jön egy nagy eső, amely lemossa a födémet, akkor már kint vannak, a rosszul hengerelt kövek és rossz az ut. Ez is lehetetlen állapot. Nem gondolunk arra, hogy itt szintén milliárdos vagyon megy tönkre azzal, hogy az utak nem jól vannak megépítve. Három hétig tart egy jó ut és az első eső után rossz az ut. Nem szabad a nemzeti vagyont igy pazarolni. Föltétlenül fontosnak tartom, hogy rászorítsák a közegeket arra, hogy az ut megépitése után a karbantartás kérdése megoldassék, f mert tessék elhinni, nem is annyira az útépítés a probléma nálunk, mint a karbantartás. Még ha meg is van a kitűnő, a pompás ut, a karbantartás nincs meg. Külföldön, ha gödör támad az utón, mindjárt jönnek és apró köveket szórnak oda. amelyeket az autó benyom a gödörbe, és az ut mindig kitűnő jókarban van. Arról ne is beszéljek, hogy a városokban hogy áll a helyzet s ez a fővárosra is vonatkozik. A városokban lehetetlen helyzet uralkodik amiatt, hogy a posta, a távírda, a csatornázó ügyosztály, a kábelügyosztály, a világitási ügyosztály nincsen még műszakilag avizálva. Csak példaképen hozom fel, hogy megcsináltak egy nagyszerű utat a Csend-utcában. Pompás ut volt, óriási pénzébe került a városnak, most azután odajöttek a postától és két hétre rá a telefonkábel kedvéért felásták az egészet. Vagy például az Erzsébethidon megcsinálták a járdát. Egész nyáron dolgoztak rajta. A harmadik héten az aszfaltot csíkokban felverték, felvágták az Erzsébethidnál. A hiba abban van. hogy a műszaki osztálynál nincs egv bizonyos információs szolgálat. Legyen minden városban egy információs osztály, odatartozzék a posta és a távirda is, amelynél be kell jelenteni, ha csinálni akarnak valamit. A Csendutcában először kellett volna megcsinálni a csatornát és a kábelt és csak akkor kellett volna lehengerelni. A posta megcsinálta a felbontást, a város pedig azt mondta, semmi közünk hozzá, majd helyreállítják. Most pedig a betömés helye púpos maradt. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A posta a legritkábban tesz ilyesmit! Ha pedig ezt az információs osztályt a város létesiti, én szívesen hozzájárulok, a gondolat okos. Világos dolog, hogy igy rendben lesz!) Milliárdokat pazarhmk el ilyenformán. (Bródy Ernő: Mit csinál a Takarékossági Bizottság? — Egy hang a szélsőbaloldalon:-Alszik!) Pazarlás, ha megcsináljuk az utat és két hét múlva felássuk. Ez lehetetlenség. Ezért rosszak az útjaink. Mindenesetre nagyon kérem, méltóztassék odahatni, hogy ebben a műszaki adminisztrációban valami organizáció legyen. Ha egy hivatal felvágatja az utat, akkor először meg kell kérdeznie, nem akar-e más hivatal is ugyanott hasonló munkát végeztetni. Legyen továbbá az illető vezető anyagilag is felelős, akkor majd figyelni fognak arra, hogy ilyenféle lomposság a magyar közigazgatásban ne maradhasson. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ez elsősorban a főváros ügye! Én szivesen hozzájárulok, hogy a posta beilleszkedjék!) 92. ülése 1927 november 22-én, kedden. 7 Méltóztattak hallani, hogy a fővárosban és a városokban általában — mert ez nemcsak fővárosi ügy, hanem a vidéki városoké is — akárhányszor felszedik az uj kövezetet a posta vagy a csatornázás kedvéért. (Zaj a jobboldalon.) En a saját fővárosomat sem kiméltem a kritikámban. — Ez lehetetlen. Arra hivatkoznak, hogy a posta, a távirda, a Telefon Hirmondó stb. miatt elkerülhetetlen az ilyen munka. Azért kértem a közbelépésre a kereskedelemügyi minister urat, mert az ő felügyelete alatt áll valamennyi idetartozó intézmény. Méltóztassék odahatni, hogy a fővárosi és állami intézmények harmóniában dolgozzanak es akkor nem fognak nemzeti vagyont pocsékolni. (Farkas István: Egy kis felelősséget kell belevinni!) A másik kérdés, amit szóba kell hoznom, a kövezeti vámok kérdése, a sorompók ügye. (ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel kapcsolatban fogok rátérni — mint már beszédem elején említettem — felszólalásom tulajdonkepeni tárgyára, a főváros ezzel összefüggő kérdéseire, mert most a székesfőváros érdekeinek szolgálatában állok itt és szólalok fel éhez a javaslathoz. A székesfőváros háztartásában .szintén szerepel az autóadó és a közlekedési adó. Eddigelé a székesfőváros ebből a címletből 1,200000 pengő bevételre tett szert. «Minthogy pedig 300.000 pengőre tehető az az összeg, amelyet e javaslat megvalósulása esetén fog fizetni saját autói után, végeredményben 1,500.000 pengő hiány fog jelentkezni^ a székesfőváros háztartásában. Hozzáteszem, én azon az állásponton vagyok s ezt a székesfőváros minden egyes fóruma előtt képviselem is, hogy mi a város polgárainak a vállára semmi körülmények között nem helyezhetünk több adót. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nekünk kötelességünk a városi polgárságot oltalmazni és védeni az ujabb adókkal való megterhelés ellen. Nem akarok belebocsátkozni annak a rettenetesen súlyos közgazdasági helyzetnek ecset élésébe, amelyben székesfővárosunk van. Hiszen az utóbbi időben semmi reményünk nem valósult meg. Nincs a Balkán felé irányuló kivitel, nincs elegendő tranzitóf orgalom, üresen állanak a mi nagyszerű raktáraink a kikötőknél, szabadraktáraink, közraktáraink üresek, az áru elkerüli Budapestet, mert az utódállamok lehetetlen gazdasági politikát folytatnak. Az utódállamok vámsorompóikkal elzárják a Magyarország felé vezető utat, azt akarják, hogy ők szakadatlanul exportálhassanak hozzánk, de nem tűrnek importot a mi részünkről; elterelik a tranzitóforgalmat, szóval a legválságosabb helyzetbe sodorják a hazai kereskedelmet és a hazai ipart. Ez az uj gazdasági politika. (Szilágyi Laios: Eleget mondtuk 1921-ben és 1922-ben! — Gaal Gaston közbeszól.) A vámpolitika egészen uj probléma a nemzetek egymás közti érintkezésében. Amikor egyik részről a szabad kereskedelem elvét proponálják, a másik részről pedig vámsorompókkal elzárják határaikat és zárt vámterületeket alkotnak, ez olyan evolúció, amely szükségképen az európai gazdasági egyensúly felbontásához fog vezetni. Ennek az áldozata Budapest is, annyiban, hogy az átmenő forgalom tekintetében nem váltak be reményeink. Az a kérdés sem irreleváns ránk nézve, hogy 1,500.000 pengő bevételtől elesik a főváros. Igaz, hogy az akkori kereskedelmi minister ur — mert hiszen nem a jelenlegi minister ur volt akkor a minister — ezt az autóadót ugy engedélyezte s hagyta jóvá, hogy addig, amig az or-