Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

168 Az országgyűlés képviselőházának 97. egy zsarolónak, sikkasztónak, mert Magyarország nagyon ferde színben tűnik fel a közvélemény és az egész világ előtt, ha az tűnik ki, hogy ilyen emberek Magyarországon menedékjogot kaptak. Bizonyára méltóztatik ismerni a Neue Freue Pressének, tehát egy polgári liberális lapnak akcióját ebben az ügyben, amely akció nem áll egyedül, hanem az egész bécsi sajtó egyértelmüleg foglalt állást ebben a kérdésben. A Neue Freie Presse Is foglalkozik az üggyel egy cikkben, amelynek címe: »Der Schuft muss hinaus.« Tudvalevő, hogy a Neue Freie Presse egyike a legnagyobb osztrák lapoknak, komoly, elismert lap, amely a magyar kormánytól sem áll egészen távol, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt, mert sok minden tekit tétben támogatja a magyar kormány politikáját, igyekszik a magyar kormány ténykedéseit a külföldön liberálisnak feltüntetni. — Györki Imre: Kölcsönösségi alapon a kormány is ad egy kicsit! ) Miután ez a lap ilyen álláspontot foglal el és azt mondja: Der Sohuft muss hinaus, kérdem, miféle közérdek kívánja azt, hogy Der Schuft muss herein ? Miért kell bejönnie ennek az országba ? Erre nézve kérnék a minister úrtól választ. Elnök: A minister ur óhajt válaszolni ! Scitovszky Béla belügyminister : T. Képviselőház ! Tagadhatatlan, hogy igen érdekes a szituáció és mégis a közérdek ugy kivánta, hogy ebben a kérdésben ugy történjék az elhatározás, amint azt a magyar törvények előirják. Én nem ismerem az illetőt, sohasem láttam, sohasem hallottam róla, senkinálam nem protegálta. Érdekes, hogy az egész közvélemény ellene van : a baloldal, a jobboldal, szóval azt lehet mondani (Szabó Imre: Minden tisztességes ember!), hogy majdnem az egész ország ellene foglal állást. És mégis, méltóztatnak látni, az az érdekes, hogy mindennek ellenére ebben a tekintetben Magyarországon a magyar törvénynek érvényesülnie kell egy olyan emberrel szemben is, akisenkinek szimpátiáját nem birja. (Farkas István : Amely törvény mellett az ország közvéleményének legnagyobb része van, az nem érvényesül! — Zaj.) Én a jelen esetet magam kizárólag jogi szempontból birálhatom 11, mert sem szimpátia, sem antipátia tárgyává az esetet nem tehetem. Áz illető Budapesten 1887 évben született, 1927. évi március 18-án a belügyministeriumtól állampolgársági bi/onyitványt nyert és pedig nem visszahonositás, hanem mint budapesti illetőségű, leszármazás szerint magyar állampolgársága révén. Tehát nem volt mód arra, hogy megtagadhassák, mert igazolta magyar állampolgárságát. Arra vonatkozólag nincs biztos tudomásom, hogy osztrák állampolgársága is volna. De ha volna is osztrák állampolgársága, ez a magyar törvények érteimében irrevelans, mert az 1879. évi L. te, 36. §-a ismer több állampolgárságot. így itt egy tipikus esete van az ilyen dupla állampolgárságnak, ahol az illető osztrák állampolgár és magyar állampolgár is. (Györki Imre : Legközelebb hozok egy esetet, ahol nem igy járnak el !) Az 1879. évi L. te. 20. 4-a alapján nem veszitette el az állampolgárságot sem elbocsátás, sem tizévi távollét által, sem pedig azáltal, hogy idegen álla m szolgálatában állott volna. Tehát a jelen esetben kettős állampolgársága van az illetőnek és ha az illető igazolja magyar állampolgárságát, tőle a magyar állampolgárság elismerését a törvény ér elmében megtagadni nem lehet. Ez történt vele és épen azért nem lehetett tőle megtagadni a magyar állampolgárságot. Annak, hogy a kormányhatóság az osztrák állam köte ékébe állitólag 19^0-ban felvette volna, törvényes akadálya a mi részünkről nincs. Az osztrák kormánnyal ez idő szerint nincs olyan 1 ülése 1927 november 30-án, szerdán. egyezményünk, mely az illető államban honosítást kérők honosítását ahhoz a feltételhez kötné, hogy előzőleg a másik állam kötelékéből magukat elbocsátatni tartoznak. Erre vonatkozólag nekünk az osztrák állammal egyezményünk nincs. Épen azért nem is kellett neki elbocsátást kérnie sem innen, sem onnan, ha bármelyik állampolgárságot meg akarta tartani. Ezért praevideált a törvény ilyen több állampolgársági lehetőségre és minthogy az illetőnek két állampolgársága van, amit a törvény nem zár ki, törvénysértés nem történt, hanem az történt, hogy mindenkinek antipatiája ellenére a törvényt érvényesíteni kellett. Erről az ügyről többet nem tudok mondani, mert csak ebben a vonatkozásban tartozik^ rám. Itt a törvény érvényesítéséről volt szó és azt ilyen embertől sem volt módom megtagadni. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul venni! (Györki Imre: Máskor nem ez agyakorlat !) Elnök : A képviselő urat illeti a viszontválasz joga. Peyer Károly : T. Ház ! Nagyon örülnék, ha a minister ur azt a felfogást, amelyet most ezzel az esettel kapcsolatosan elmondott, más esetben is követné (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Minden esetben !) és rendkívül csodálkozom,... (Györki Imre : A jövő szerdán hozok egy hasonló esetet, ahol más volt az álláspont ! — Zaj.) a belüeyminiseriumban ezrével fekszenek hasonló kérelmek (Scitovszky Béla belügyminiszter : Visszahonosítási ügyek !) nem mondom, hogy ugyanazok a kérelmek, ehhez hasonló kérelmek százával és ezrével fekszenek elintézetlenül. Micsoda körülmény vagy micsoda közérdek tette olyan sürgőssé, hogy ennek az embernek quasi soronkivül adják meg a magyar állampolgárságot igazoló okmányt í Nem méltóztatik itt egy ellentmondással találkozni, minister ur? Főképen ellentmond itt ezzel az a gyakorlat, amely a ministeriumban a többi ügyek elintézésénél van és ellentmondást látunk, ha ebben az esetben nézzük az elintézéstMicsoda lehetőség nyílott itt, milyen körülmények tették azt lehetővé, hogy ez az ember soronkivül megkapja a magyar állampolgárságról szóló igazolványt, (Scitovszky Béla belügyminister: Ha teljes mértékben igazolja!) amikor mások akik kérvényeket beadnak, (Scitovszky Béla belügyminister: De nem igazolják !) évekig kénytelenek várni, amig állampolgárságuk elintézést nyer? (felkiáltások a ssétsőbaloldalon : Akkor sem kapják meg !) Én nem akarok a minister úrral a törvény magyarázás tekintetében vitába szállani, de azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem az en felszólalásom és nem a minister ur válasza dönti el, hanem eldönti az illetőnek állásfoglalása. Amikor az illető kijelenti azt, hogy osztrák állampolgárnak tekinti magát és hangsúlyozza azt, hogy Ausztriában nevelkedett és a többi, amit az előbh voltam bátor fele mii teni, ezzel azt hiszem, az egész kérdésnek jogi része el van döntve, és ha van is lehetőség arra, hogy valaki két állampolgárságot tartson meg, abban az esetben, ha Magyarországra megint vissza kíván térni, mégis csak fel kell vetni a kérdést vele szemben, aki magát osztrák állampolgárnak kivánta tekinteni, hogy miért kivánja most hirtelenében magát ismét magyar állampolgárnak tekinteni. Az azután nagyon furcsa körülmény, amire a minister ur nem volt szíves válaszolni, hogy mik azok az inditó okok, amelyek a magyar kormányt arra késztették, hogy ilyen közönséges bűncselekménnyel vádolt egyént ne adjon át az osztrák bíróságnak és ne szolgáltassa ki, ne tegye lehetővé azt, hogy ő ott ártatlanságát bizonyítsa. Ezzel szemben ugyanis más