Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-97
162 Az országgyűlés képviselőházának 97 A Ház a választ tudomásul vette. Következnék Szilágyi Lajos képviselő ur interpellációja, a képviselő ur azonban az elnökség utján azt a kérést intézi a t Házhoz, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el. (Helyeslés.) Azt hiszem, határozatilag kimondhatom, hogy a Ház ehhez hozzájárul. (Helyeslés.) Következik Hegy in egi-Kiss Pál képviselő ur 2. számú interpellációja. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Berky Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz az állami főhatalom kérdéj sének erőszakos rendezése tekintetében mutatkozó mozgalmak miatt : 1. Tekintettel a mind erősebben és mind élesebben jelentkező jelenségekre, gondoskodott-e a kormány arról, hogy a főhatalom kérdésének puccsszerű vagy erőszakos rendezése megakadályozta ssék ? 2. Minő intézkedésekkel kívánja a kormány a nemzet szuverenitása védelme érdekében elkerülni és megakadályozni az ilyen irányú mozgalmakat ? 3. Miért nem gondoskodik a kormány alkotmányunkban a nemzet szuverenitásának végleges kiépítéséről 1 — Hegymegi-Kiss Pál s. k.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Hegymegi-Kiss Pál : T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Pár hét előtt ugy a hivatalos Magyarország, mint egyáltalán az egész magyar nemzet megünnepelte Kossuth Lajos 125-ik születése évfordulóját s egyúttal törvénybe iktatta a nemzet törvényhozása Kossuth Lajos emlékét. Ez az ünneplés magasztos és felemelő volt s magunk részéről is tartózkodtunk ennek az ünneplésnek olyan élt adni, amely egyes társadalmi rétegeket az ünnepségben való részvétel során érzékenységükben sértett volna Csonka Magyarország lelke mintegy megtalálta azt az utat, amelyen a nemzetnek haladnia kell — b galább is ezekből a magasztos ünneplésekből én ezt a meggyőződést merítettem. Ugyanezen időben Bécsben és Budapesten történtek más ünnepségek is. Bécsben Wolff ezredes, a varga-fekete legitimisták vezére ünnepelte Ottót, a császárt. Ugyanakkor itt, Magyarországon összejöttek a régi nagyságok (Farkas István : És ünnepelték a királyt !), az etikett szerint ültek sorban, fényes társaságban és ott az ünnepi szónok tartott egy beszédet, amely egyfelől a fennálló törvényes renddel össze nem egyeztethető, másfelöl pedig súlyosan sértő a nemzetre nézve. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a beszéddel foglalkozhassam. Megvallom ős/intén, azt hittem, hogy ezt az interpellációmat nem is kell elmondanom, mert az utána felhangzott felháborodás kötelességévé teszi a kormánynak, — mivel vele szorosan együttműködő politikai tényezők is vettek részt ezen az ünnepségen, — hogy a n.aga részéről óvást tegyen mindazon tekintetekben, amelyek a magyar alkotmányunk jelenlegi állapotával össze nem egyeztethetők, mind pedig a nemzetre nézve sértőek. Zichy János gróf ur beszéde két szempontból érdemel figyelmet. (Halljuk: Halljuk !) Egyfelől, mert törvényellenes, másfelől pedig azért, mert egész történelmünkből, nemzeti multunkból a gróf ur olyan megállapításokat hoz ki, melyek méltatlanok erre a nemzetre nézve. (Ügy van ! Ugy van!) Méltóztassék megengedni, hogy amikor ennek a kérdésnek tárgyalásába belemegyek, őszintén ki'. ülése 1927 novemher 30-án, szerdán. fejtsem a magam álláspontját. Előre is meg kell jegyeznem, hogy a szabad meggyőződés hive vagyok a királykérdésben is. Az állami főhatalom kérdésének rendezésében az a meggyőzödés-em, hogy ezt csakis a szabad magyar nemzet egyetemes akarattal intézheti el. (Ugy van! Ugy van!) És ha ez a meggyőződésem, távolról sem akarom bántani azokat, akik ugyanazon gondolatokkal esetleg volt királyunk fiát kívánják a nemzet királyává megtenni. Nekem errenézve megvan a magam meggyőződése, viszont tiszteletben kell, hogy tartsam a mások meggyőződését is. Ugyanez áll a volt király családjára is, amelynek egyetlen tagját — sem Ottót, sem édesanyját, sem egyetlen testvérét — megsérteni nem kívánom. Viszont, mint a magyar törvényhozás tagja, óvást kell emelnem ama megá lapitás ellen, hogy aüadjon magyar törvényhozó, aki fényes, impozáns reprezentatív ünnepségen a magyar alkotmány fenálló rendelkezéseive szemben megállapítsa, hogy van király. (Ugy van ! Ugy van ! - Farkas István : Bécsben császár, itt pedig király!) Előre is ki kell jelentenem, hogy nem tüntetést kérek és eljárást e nyilatkozatuk miatt, hanem a kormány állásfoglalását kivánom ebben a kérdésben, és pedig azért, mert a szónok az egyik kormányt támogató pártnak elnöke, amely pártn&k a numerus clausus kérdésében ie most legutóbb a kultuszminister ur déferait- (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister. Kinek % — Derültség a jobboldalon. — Fábián Béla : Van olyan, akinek a kultuszminister ur nem déferai ? Lesz idő talnn, amikor nekem is déferai, csak az a kérdés, ki lesz a hatalom, ki lesz az erősebb? — Zaj. Elnök csenget.) Nézetem szerint ez a nyilatkozat s abban különösen az, hogy ezt meg is állapítja sértőleg a nemzettel szemhen, túlmegy azon a bizonyos határon, amelyet a ministerelnök ur 1925-ben egy hasonló tárgyú kérdésben adott interpellációm során leszegezett és viszont a ministerelnök urnák vannak itt a múlt törvényhozásban történt olyan megjegyzései is Szakács Andor képviselőtársam felszólalására, amelyek szerint az államhatalom minden olyan akció megakadályozására, amely a törvényes renddel ellenkezik, a szükséges lépést megteszi. Azt mondotta Zichy János gróf ur, hogy van király, és ez a király most 15 esztendős, három év múlva nagykorúságát éri el, 18 esztendős lesz, és ha a nemzel méltó lesz (Borbély Matzki Emil : Ezt csak gondolja Zichy !) mondom, ha a nemzet méltó lesz a királyra, akkor ez a király el fogja foglalni a trónt. (Szabó Sándor : Nem jól magolta be a gróf ur a beszédet, elcsúszott egy kicsit !) Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden a jogfolytonosságot ilíeíőleg megállapítsam, hogy nekem is, mint nagyon sok magyar embernek, az a meggyőződésem, hogy az az álláspont a legitim, amelynek öáta mögött a nemzet közvéleménye és a nemzet akarata van. (Ugy van ! Ugy van ! a bal és jobboldalon.) Hiába lehet bármi is törvényekbe beírva, ha a nemzet életereje nem áll annak a törvénynek háta mögött, azt a törvényt a nemzetre rákényszeríteni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van !) Én azokkal szemben, akik a formára hivatkoznak, az úgynevezett forma-legitimistákkal szemben meg kell hogy állapítsam, hogy sem a pragmatica sanctióról szóló 1723: 1. IL és III. te, sem az 1790: X- te, sem az 1867: XII. te, annak egyetlen szakasza sem ad jogot ahhoz az állásponthoz, hogy Magyarországnak ez idő szerint királya van. (Egy hang a jobboldalon : Az 1920. évi I. te. az igazi!) Először is a pragmatica sanctio törvényében ben foglal tátik, hogy ezt az örökösödést a nemzet kiterjesztette a H • bsburg-család nő-ágára, de
