Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-97
Az országgyűlés képviselőházának 97* Rothenstein Mór: Zsidót nem vertek meg! ~— Malasits Géza: Ha zsidót vertek volna meg, nem bántották volna őket! — Zaj a jobboldalon.) A tüntetők semmiféle rendzavarást nem csináltak. A rendőrség durván, brutálisan kérdőt, fegyvert használt és véresre vert embereket, járókelőket, ugy, hogy a korházban is fekszik a tegnapi harctér áldozata. Emlékszem arra, hogy amikor a Nagyasszony előadása ellen, a Nemzeti Szinház ellen, egy állami intézmény ellen tüntettek a jogászok, akkor a rendőrség kordont vont, szabadon engedte a tüntetést érvényesülni, (Ellenmondások a jobboldalon.) a rendőrség nem avatkozott bele, s ha leigazoltatott embereket, azokat gyorsan elintézte, mig a tegnap letartóztatottakat a rendőrség még mindig őrizetben tartja. (Propper Sándor: Gyalázat! — Kabók Lajos: Harmincnégy ember egy szobában a földön hált! — Zaj.) Kétféle mértékkel mér a rendőrség is. Legérdekesebb a rendőrség jelentése. A rendőrség itt ugyanazon módszerhez fordul, mint amilyennel általában dolgozik, tudniillik itt is szeretne erőszakosan vádat kovácsolni. Azt mondja az első rendőri jelentés (olvassa): »A széjjeloszlatott csoportok és egyes rendőrségi járatok között ujabb összeütközésre kerülvén a sor, midőn a beavatkozásban a járókelők a körútra értek...« A rendőrség hamis jelentést adott ki, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Már megszoktuk!) mert a tüntetők nem ütköztek össze a rendőrséggel, hanem a rendőrség erőszakosan, mindennemű felszólitás nélkül kötött bele a tömegbe. Láttuk ott, hogy a bicikliről leszállott rendőrök elővették kardjukat, azt sem tudták, hogy kikről van szó, csak tömeget láttak és kardlapoztak jobbra-balra. A rendőrség egy másik jelentést is kiadott, s itt már vádat akar kovácsolni és ennek keresi a módját. Éjjel 11 órakor azt mondja a rendőrség (olvassa): »Az eredeti hivatalos jelentés első mondata ilyképen módosul: Ma este félnyolc óra tájban az Erzsébet körúton a Népszava könyvkereskedés előtt mintegy háromszáz főnyi tömeg tüntetett a Népszavát és a proletárdiktatúrát éltetve«. (Peidl Gyula: Ujabb hamisitás! — Nagy zaj.) A rendőrség kétségkivül azt a módszert követi, hogy szeretné megint az egészre ráhúzni a nemzetvédelmi törvényt, és ezen a címen tartják fogva az embereket, hogy lehessen a rendőrségen ellenük vádat kovácsolni, és minél több emebert perbe fogva ellenük eljárást lefolytatni. (Zaj.) Teljes erővel meg kell bélyegezni a rendőrségnek ezt a brutális, erőszakos eljárását. Végtére a tüntetés is alkotmányos jelenség. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Mindenhol az egész világon, ahol parlamentáris élet van, ahol pártok vannak, szabadon tüntethetnek az utcán is. (Bródy Ernő: Csak a törvény ellen szabad tüntetni! — Zaj. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Menjenek Bécsbe az urak! — Nagy zaj.) Mi nem mondottunk le arról a jogunkról. A numerus clausus törvény módosítása ellen szabad tüntetni, ezért szabad szervezkedni; lehet tüntetni a detronizált dinasztia mellett is, a munkásságnak azonban nem szabad megmozdulnia, nem szabad tüntetnie és ha megmozdul, akkor a rendőrség brutálisan bánik vele, a legszé^yenletesebb brutalitással és gyalázatossággal, amelyet mindenkinek el kell Ítélnie. Itt nem volt rendzavarás. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) itt egy spontán tüntetés volt, éltették a sajtószaülése 1927 november 30-án, szerdán. 149 badságot, a Népszavát, követelték a Népszavának azt az elemi jogát, amelyet elvenni nincs a kormánynak erkölcsi alapja s amelyet a kormány csak azért kobzott el a Népszavától, mert itt is önkényesen pártpolitikailag járt el. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Olyan jogot kobzott el, amelyet elkobozni joga nem volt; nem volt joga ahhoz, hogy ilyen igazságos követelés melletti tüntetést vérbe fojtson. (Propper Sándor: Kossuthot ünneplik és a sajtószabadságot eltiporják! — Kabók Lajos: Három év óta nem szabad az utcán árulni a Népszavát!) A kormány a politikai egyoldalúságot, a diktatórikus, reakciós szellemet belevitte a bíróságokba, belevitte a rendőrségbe és ezeken keresztül teljes mértékben^ érvényesiti, mert máskép nem lehetne - megérteni azt, hogy a rendőrség tegnap miért volt olyan brutális, olyan erőszakos, miért vágott, kaszabolt ártatlan embereket, akik szabadságjogukat követelték. Azt követelték, amiről itt a kormány elnöke nagyon szép beszédet tartott, dicsőítve a 48-as eszméket és megemlékezve Kossuth Lajos érdemeiről. (Propper Sándor: Hogy amikor kimegy Genfbe, ezzel hivalkodjék! — Kabók Lajos: Ártatlan emberek vannak fogva ma isf — Propper Sándor: Ezzel hivalkodik a ministerelnök ur külföldön! — Nagy zaj) Elnök: Propper képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék a közbeszólástól tartózkodni, mert különben erélyesebb rendszabályokhoz leszek kénytelen nyúlni! (Zaj a szélsőbáloldalon.) Farkas István: Nem gondolja a t. ministerelnök ur, hogy egy állami szervnek, a rendőrségnek ez az eljárása homlokegyenest ellentétben áll az ön beszédeivel, mert cselekedetei azt bizonyítják, hogy ugyanezt cselekszi, amit a rendőrség. De nem érdemes beszélni ezekről a kérdésekről. Megállapítom, hogy Magyarország munkássága el van nyomva, meg van fosztva legelemibb alkotmányos jogaitól. Megállapítom azonban azt is és kijelentem, hogy a munkásság nem mond le a tüntetés jogáról (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Tessék visszaadni a kolportázsiogot!) és követeli az igazságot; követeli azt, hogy a kormány erőszakos intézkedéseit vonja vissza és szüntesse meg végre azt a rendelkezését, amellyel annak idején bosszúból elvonta a Népszava kolportázsjogát. (Ugy van! Ugy van a szélsőbaloldalon.) Hogy a kolportázs jog elvonása bosszúból történt, azt is bizonyitía, hogy amikor három évvel ezelőtt kivezettek bennünket a nemzetgyűlés üléséről, másnap elvonták a Népszava kolportázs jogát. Elvonták egy polgári lapét is, de annak később visszaadták, csak a szociáldemokrata párt lapjának nem adták vissza még ma sem, mert a kormány ezen az intézkedésen keresztül is üldözni akarja a munkások sajtóját. Legyen nyugodt a t. ministerelnök ur: bármilyen terrort, bármilyen erőszakot fognak alkalmazni a munkássággal és a szociáldemokrata párttal szemben, mi ragaszkodunk a magunk jogaihoz, ezért verekedni, küzdeni fogunk akkor is, ha pribékjei belénk is taposnak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: A ministerelnök ur óhajt szólani] Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Képviselőház! (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Halljuk! Halljuk! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Mit tud fel-