Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-97

146 Az országgyűlés képviselőházának 97 szökésnek eredt. A közvetlen üldözésben bennünket a kijáratnál tolongó tömeg pár pillanatig megakadályozott, illetőleg Rubintól elszakitott és amikorra a pályaudvarról kijuthattunk, Rubint már sehol sem találtuk. Azonnal Rubin keresésére sietve, a közeli összes utcákat, nyilvános helyiségeket, továbbá a pályaudvart és környékét átkutattuk, azonban őt feltalálnunk nem sikerült. Aláirva Hain Péter és Szántó Lajos eljáró detektívek«. Mármost igen I, minister ur, azt szokták mondani, hogy a magyar példabeszéd szerint a sánta kutyát nehezebb utóiérni, mint a hazug embert. (Malasits Géza: A hazug embert előbb utoléri az ember, mint a sánta kutyát. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jól mondotta!) A rendőrségnek szüksége volt a későbbiek folyamán olyan jelentésre, amely Rubin szökését valahogyan plauzibilissé teszi és ezért két detektivvel, tudva azt, hogy miképen jutott át Rubin Ede a határon, hamis jelentést tétetett a rendőrség. Hamis okirat kiállítására kényszeritették ezt a két alantas közeget és ezen hamis jelentés alapján ugy tüntetik fel a dolgot, mint hogyha március 14-ikén történt volna meg Rubin Edének a pályaudvaron meghatározott módon való szöktetése.Átadom, igen t. minister ur, ennek a jelentésnek egy általam másolt példányát. De most nézzük, igen t. Képviselctház és igen t. minister ur, Rubin Ede útlevelét. Itt van az eredeti, amelyet kénytelen vagyok megtartani magamnak, ellenben a másolatot a miniszter ur rendelkezésére bocsátom. Ebbeü a magyar hatóságnak, a komáromi államrendőrség kirendeltsége — tehát ugyebár, egy abszolút megbizható hatóság — azt igazolja, hogy Rubin, illetőleg Rössler Ede 1927 március 13-ikán az ország területét elhagyta, átlépett az ország határán. (Peidl Gyula: Ezt már Rubin csak nem hamisíthatta! — Ellenmondások a jobboldalon.) Nemcsak a magyar hatóságnek a bélyegzője van benne Rubin Ede útlevelében, hanem a cseh hatóság bélyegzőjén is^ az van, hogy ugyancsak 1927 március 13-ikán, tehát ugyanazon a napon, átlépte Rubin Ede a határt, belépett Csehországba. Ezt meghamisitani akármilyen módon próbálkozik is RösslerRubin Ede, egyáltalában nem tudja. 14-ikén pedig, amely napról szói a rendőrségi eljáró detektívek jelentése, azt igazolja az útlevél, hogy a cseh ós német határt is átlépte Rubin Ede, mert természetszerűleg a vonaton ennyi ido kellett neki, amig azt a hosszú távolságot átfutja. Tehát ugyanazon a napon, amikor a rendőrség jelentésé szerint 14-ikén reggel 8 óra 5 perckor kivitték a pályaudvarra Rubin Edét, hogy Révai Józsefet felismerje» aki a vonattal fog érkezni, Rössler Rubin Ede már Berlinben volt, amivel nyilvánvaló, hogy a rendőrség hamis jelentést tett (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és hamis jelentéssel félrevezette az igazságügyi hatóságot. Másrészt pedig ebből nyilvánvaló. — és itt semmi kétely nem lehet, igen. t. minister ur — hogy maga a rendőrség állíttatta ki ezeket a hamis útleveleket. (Esztegályos János: Ehhez hasonló csak Oroszországban lehet!) Azt is meg kell mondanom, hogy a rendőrségnek az az eljárása, hogy hamis útlevelekkel operál, szintén nem uj előttünk, akik régebben ülünk ebben a képviselőházban, illetve ültünk a nemzetgyűlésben. Hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy Hetényi főkapitányhelyettes ur gyártotta az útleveleket, valósággal nagybani üzemre rendezte be a hamis útlevelek gyártását akkor, amikor a hamis frankot terjesztők részére állíttatott ki útleveleket. '. ülése 1927 november 30-án, szerdán. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor miért csodálkozik a t. előadó ur is és miért csodálkoznak egyes képviselők azon, hogy a rendőrség Rubin-Rössler Edének hamis útlevelet állíttatott volna ki. Igenis, kiállított hamis útlevelet. (Peidl Gyula: Ezt már nem lehet letagadni.) Itt azonban bátor vagyok, igen t. minister ur, tovább menni és bátor vagyok kifejezést adni annak, hogy nemcsak a rendőrségi közegek tudtak erről, hogy hamis útlevél állíttatott ki, hanem az ügyészség eljáró tagjai is. (Zaj.) Állitom, igen t. minister ur, hogy az ügyészség eljáró közege épen ugy bé volt avatva a rendőrségnek ebbe a machinációjába és tudta azt, hogy Rubin Edét el fogják szöktetni, tudta, hogy hamis útlevelet fognak kiállítani, tudta, hogy mi módon fog történni ennek a határon való átcsempészése. És állitom azt is, hogy tudta, hogy Rubin pénzt kapott a detektivektől; tudta azt, hogy Berlinben kell jelenkeznie, és tudta milyen utasitásokkal megy Berlinbe, sőt tovább megyek: tudta azt is, hogy Rössler-Rubin Ede milyen címre küldi azokat a kémjelentéseket, amelyeknek megtételére elküldték Berlinbe. (Propper Sándor: Mi ez minister ur? Jogállami) Kétségbe kell esni azon, hogy ilyen állapotok vannak. Sorra vettem a bűnvádi per rendtartásnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a szabadságjogokat védik és amelyek sarkalatos pontjai az igazságszolgáltatásnak, és rámutattam arra, hogy a bűnvádi eljárásnak ezeket a rendelkezéseit valósággal lábbal tiporják s ezt az igazságügyi hatóság tűri anélkül, hogy bármiféle beavatkozást is látnánk. (Malasits Géza: Nem mer beavatkozni!) Tessék nézni más államok parlamentjeit. Ha jól emlékszem, legutóbb a belgrádi szkupstinában, nem régiben pedig a francia parlamentben, Párizsban, botrányosnái-botrányosabb jelenetek voltak azért, hogy a letartóztatottakat milyen bánásmódban részesitik, és hogy a rendőrség hamis okiratokkal, hamis útlevelekkel, hamis bizonyítványokkal operált* bizonyos bűncselekmények, különösen politikai bűncselekmények felderitésében. Ellenben itt vagyunk mi, 1927-ben. és egyetlenegy szava, egyetlenegy intézkedése nincs az igazságügyi hatóságnak, amely ezt a barbár, ezt az aljas, ezt a gonosz intézkedést a budapesti rendőrségnek megszüntetné. (Nagy zaj jcbbfelől.) Elnök: A képviselő urat meiyen sértő kifejezéseért rendreutasítom. (Propper Sándor: Igaza van! Ez a legkevesebb, amit mondhatott!) Propper képviselő urat szintén rendreutasitom. (Propper Sándor: Nem jogállamba való dolog!) Györki Imre: Nem lehet ezt, tisztelt képviselőtársaim, nyugodt lélekkel tűrni és tessék elhinni, én magam is sokáig meditáltam azon, vájjon idehozzam-e ezeket, mert ha van valami, ami ennek a nemzetnek megbecstelenitését jelenti, (Nagy zaj.) akkor ezek az intézkedések amelyeket a rendőrség részéről kezdeményeztek és amelyek a rendőrség részéről történtek, ennek az országnak jó hirnevét bemocskolják és az ország megbecstelenitését idézik elő. (Propper Sándor: Tessék felfüggeszteni a főkapitányt! De még ma! Ez a legkevesebb, amit tehetnek!) Nem az történt, ami minden jogállamban, minden kulturáltamban, minden a becsületességért és igazságért verekvő és küzdő államban történik, hogy ezekre a gonosztevőkre, akik ilyen bűncselekményeket követnek el, lesújt a megtorló kéz. hanem azt látjuk, hogy ezek előléptetésben és dicséretben részesültek.