Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-95
Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1927 november 25-én, pénteken. 103 grot. (Egy hang a jobbközépen; Ezt akarja a javaslat!) Igen tisztelt igazságügyminister ur! Bagatell perekben járta és járna az, hogy sommás eljárásokban két egybehangzó Ítélet ellen nincs tovább, ha már két biróság így itélt, ez elég, akkor ebbe bele kell nyugodni. Ezt lehet talán még követni jogi kérdésekben, de büntetőügyben a legutolsó rendőrbirósági kihágási ügynél sem engedném meg, hogy ugy Ítélkezhessenek valaki felett, hogy az illető ne lássa, hogy ki Ítélkezik felette. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hadd nézzen a szemébe a birájának és a biró is hadd láthassa a tulajdon szemével, hogy ki áll előtte! Hiszen, hogyan tudja akkor a papirosból megállapítani az egyéniség hatóerejét 1 ? Ugy-e, elő van írva, hogy a súlyosbító és enyhítő körülményeket fel kell sorolni? De milyen más az, ha bíró látja a rokkant embert maga előtt, látja az idegzetében leromlott embert maga előtt, látja felvonulni az élő. eleven igazságot, (Platthy György: Ezt is méltányolhatja!) Ezt nem kivételnek kell statuálni, ezt nem folyamodástól kell függővé tenni. Mert méltóztassanak elhinni, hogy a mai nyomorúságos gazdasági világban nem sokszor áll jogtudó a fellebbezés során a vádlott mellett. Eddig még volt egy közvédői intézmény és eddig azt tarthatta a vádlott, hogy védi őt va^ki. van ott valaki, aki mégis vigyáz rá. Belevették ebbe a novellába, hogy nem baj az, ha nines ott a közvédő, felső fokon lehet Ítélkezni valaki felett anélkül, hogy a vádlott vagy a védője ott lenne. Bocsánatot kérek, mit foemak hozzánk szólani, ha ez törvénnyé lesz? Higyie meg a tisztelt Képviselőház, ugy fognak rólunk beszélni, mint ahol szándékosan tenyésztjük az olyan törvényeket, amelyekkel az individiumnak jogait, annak a bírái elé való járulási jogát mesterkélten fogyasztjuk. Az nem ér meg annyit nekem, hogy egy bírónak kevesebb dolga legyen, minthogy ha egy szegény embert vagy egy munkást elpusztítanak, vag\ exisztenciájában tönkretesznek a védelem hiányában. Nem ér meg sem nekem, sem az államnak, mert kár minden elveszett munkaerőért és azonkívül a büntetőitéletttel letiport egyéniség sohasem lesz többé egész ember. A »semper aliquid haeret« ott tombol ezeknek nyomában, sarkában van mindenkinek és jól tudja a mélyen t. Képviselőház is, hogyha fel is mentenek valakit, de, mert vizsgálati fogságban volt. azért a falujában mégis azt mondják rá: »Ez már be voH csukva!« (Uay van! a szélsőbáloldalon.) Rajta ragad. — így kell tehát ehhez a témához hozzányúlni és — amint a részletes tárgyalás során pontról pontra fogjuk kimutatni — féltékenyen kell őrizni a jogorvoslat szent jogát. De ez az intézkedés mit jelent 1 ? Kiszolgáltatja az eeyes biró csalhatatlanságának és papirosellenőrzésének az igazságot Nem érzi-e ennek a tarthatatlanságát mindenki? S én mélyen fájlalom, hogv parlamentáris viszonyaink mostphasága folytán az előadó ur kiváló beszédét is olyan kevesen hallgatták. ÍKabók Lajos: Ugy van! És ezt is!) Masramról nem bpszélek, bár szerettem volna, ha mindenki előtt a meggyőződés érveivel, a meggyőződés erőss^cévpi közvet^nü 1 hirdethettem volna azt, ami bennem él. Ha régente ilven törvény ja vasi Rtról volt szó. minden törvényhozó itt vojt.^ (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és kötelességének tartotta, hoerv akár az igazságügyminister ur álláspontja mellett, akár az ellen, de résztvegyen a törvényalkotás e munkájában. De ezek az üres padok, kormánypárton és ellenzéken, a parlament megszégyenjtését jelentik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Érzékkel kell bírni a törvényhozói kötelesség- teljesítése iránt. (Egy hava jobbfrlől: Igaza van!) Minden más tekintet félretételével ez a javaslat megérdemli az érdeklődést. Ez tudományosan felépített munkálkodás eredménye, és kétségienkivül sok fejtörésnek és sok álmatlan éjszakának eredménye az igazságügyminister ur részéről. (Ugy van! a .jobb- és a ba'oldálon.) Amikor ezt a javaslatot itt bírálatban részesítjük, akkor ez megérdemelné, hogy különösen ott annak a pártnak tagjai, amely pártnak e javaslat támogatására itt kellene lennie, (Ugy van! balfelől.) itt legyenek ér érezzék át a történelmi pi'lanat jelentőségét, amikor egy törvényalkotás a szabadsásrjosrokba való belenyúlással kapcsolatosan fekszik a törvényhozás előtt. T. Kénviselőház! Ha most elitélnek valakit- az a törvény, hogy a biró megkérdezi a vádlott képviselőjét: mit szól az ité'ethez: vagy mee-nvugszik, vagy fellebbez. A vádlott elhatározására van bízva, hoery utána nyilatkozzék: mfírnvugszik-e vagy fellebbez. Az igazságszolgáltatás előtt csak komoly és meggondolt nyilatkozatoknak van helyük. Végzetes és veszedelmes volna, ha olyan kitanitásban részesülhetne a vádlott, hogy: >.Tobb lesz megnyugodni, mert ha ön fellebbez, akkor a királyi ügvész meggondolhatja magát és maid ő ís fellebbez«. (Prnnner Sándor; Ez zsarolás!) Ez igy sehol a világon nincs. Ilvesmit nem lehet törvénybe iktatni és nem lehet azt az elitéltet a kétkedő aggódás, kétségbeesés pillanataiban kitenni annak, hogy ő dönteön a sorsa felett, hogy azt érezze magában, hogy a kapott hat hónap elég-e vagy nem; hogy ez a vezeklésre elegendő-e. Hát, miért fenyegesse az a veszede T em ha azt érzi. hogy ő fent kevesebb büntetést kaphat, mJért fenyegesse az a veszedelem, hogy akkor az állam büntető, üldöző hatalma is sorompóba lénhet és viheti tovább? Nem! Ez nem volt szokás. (Pronper Sándor: Ha magánember csinálja, zsarolásért becsukják!) Én mindig szeretek visszatérni a régi magyar igazságszolgáltatás meseréjére. Mennyit tanulhat az ember, mennyit láthat, mily nemes indulat vezette a vármegye embereit, mily nemes megértés volt az uriszékeken és a régi táblabirák és az alispánok belátásában. Méltóztassék csak visszaemlékezni, hiszen, ha majd tárgyalni fogjuk a közigazgatási reformot- akkor, azt hiszem, sokszor lesz szó arról, hogy az a vármegye, amelyet nemes vármegvének nevpzünk, sok tradic 4 ót rejt magában. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) amelyet konzerválni érdemes. Az igazságszolgáltatás területén is nem mindig a modern tudományosság, hanem a^ nemzeti meggyőződésnek méltányos kialakulása az, ami a biró eszét és szivét vezérli és én sokszor lapozgatva azokban a foliánsokban, amelyek ftrünwald Béla nagy tudását hirdették, azt látom, hogy ez az ő tudása a régi Nagy-Magyarország konstrukciódban felismerte, hogy az ellenállásnak hatalma a külső intézkedésekkel, a kívülről jövő nemzetietlen intézményekkel szemben mindig ott ta^ta meg a maga forrását a magyar alkotó zseniben, a magyar köztudat géniuszában, amely annyiszor kifejeződik a népdalban és a nép imádságában, a nép aikán kelt szólamokban. A »Meghajt Mátvás király, oda a? igazság« olyankor élt, amikor hatalmi tényezők, osztrák szoldateszka és osztrák tudományos kertelés 15"
