Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-95
Az országgyűlés 'képviselőházának 95. rint, hogy az minél hosszabb tartalmú legyen, de minél enyhébb nevelő, javitó intézkedésekkel. A szigorított dologházba utalt egyént rendszeres munkára szorítják, megfelelő módon nevelik és foglalkozásra tanitják. Ha ezt a minimumot, amely az Ítéletben van megállapítva, az elitélt kitöltötte, akkor kérheti a felügyelő bizottsáe-tól. illetőleg; az igazsáffügyministertől a feltételes szabadságra bocsátást. Az igazságügyminister a feltételes szabadságra bocsátási kérelmet nem utasíthatja eL ha a felügyelő bizottság két egymást követő évben, egymásután kétszer feltételes szabadságra ajánlotta. Mint ebből látni méltóztatik, a megrögzött bűntettesek szabadságjogai is meg-felelő módon meg vannak védelmezve. Kétségtelen, hogy abban a pillanatban, mihelyt ez a javaslat törvénnyé válik és a gyakorlatban keresztü 7 mpgy, megszűnik az a gyöngvMlapot, amely szerint közöttünk, a társadalomban él egész csomó ember, aki bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát. Gondolnunk kell a betörőbandák ta arja ira, az üzletszerű orgazdákra, kóboréi gányokra, zsebtolvajokra és keritőkre, akik a társadalomra nézve állandó veszélyt jelentenpk. akik azonban e törvény életbpléotetése és végrehajtása után végre mpefelelő helyre találnak, ahol azután megfelelő tisztességes mesterséget tanulhatnak. A tapasztalatok a megjavulás tekintetében feltétlenül kedvezőtlenek. Nekem egyénileg, mint büntetőjogásznak is, az a veimén vem, hogy a megjavulás reménytplen. mert ez hivatás, amelyet ők megtanultak, ebből élnek, ez az egész gondolatkörük, ecrész világuk e körül csoportosul, ők ott a börtönben is ezen törik a fpuiket. Igen érdekes könwek jelentők mpg ebben a vonatkozásban különösen külföMöu. melyek szprint néldánl ezer közül p«-v ember volt, aki Franciaországban szabadlábra helyezve, tényleg me" i« javult. legalák-h egy idevonatkozó könyvből igv olvastam. Ez mutatja hogy ez reménytelen küzdőiem. amely azonban mindenesetre Tina mar eddig eljutott, hogy a társadalom velük szemben egyszer s mindenkorra meg fog védelmeztetni azzal, hpfrv határozatlan tartalmú szabadság-vesztés büntetés kitöltése véarett szigorított dologházba utaltatnak e bűntpttesek. Az előadottakban voltam bátor ismertetni a bi"ri+ptŐTinvpl T n-navaslatot és az igazságügyi bizottság jelentését. Hangsúlyoznom kell az igazságügvminister úrral együtt, hogy ji^in vap-vunk plran-adtatva egyik-másik intézkedésétől, különösen, arnplyek a pprorvoslat korzózására, és a már ottlpvő ügyeknek tanácsülésébe utalására vonatkoznak, viszont a kényszerít szükség elől ki nem +érhettünk. Nyugodt lelklj$mer«ffe] r^^ndh«+juk. hoe-v erre a büntetőnovollára feltétlenül és sürgősen szükség van és bosrv az adott v^szonvok között ezekot a megoldandó kérdéseket máskén — legalább serény véleményem és tudásom szerint — megoldani nem lehet. Tudnánk mi is jobbat, de nem bírunk. K hiba nem bennünk, nem is az igazságügyi kormányban, hanem abban a tragédiában van, amely egy nemzet egész életét siralomházzá változtatta. Innen ered minden nyomorú Ságunk, nyugtalanságunk és az a kényszerűségünk is. hogy még a büntető igazsásrszol^altatás területén is sebeket ejtünk és fájó áldozatokat hozunk. T. Ház! Bíznunk kell a Mróság bölcsesé»ében és igazságszeretetében, amelynek működéülése 1927 november 25-én, pénteken. 95 sét nemcsak a paragrafusok, hanem lelkiismeretük is szabályozza s mely mindig az igazságot és csakis az igazságot keresi és szolgálja. Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a javaslatot általánosságban, a részletes vita alapiául elfogadni. (Hosszantartó élénk éljenzés és ta^s a jobboldalon.) E^nök: Szólásra következik? Esztergályos .Tános jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk* Halljuk!) Az előadó ur igen t. személye és tudása iránti igen nagy tiszteltből és abból a figyelemből kifolyólag, amellyel osztatlanul kisérte beszédét az egész Ház, kénytelen vagvok a magam aggodalmainak kifejezést adni és előzetesen is kijelenteni, hogy fejtegetéseinek alapvető tételeivel nem értek egyet. Ez a javaslat ökonomikus javaslatnak készült és eredendő hibája az, hogy szem e'ől téveszti minden jogállam azon alauvető tételét, hogy mindenütt szabad gazdálkodni, csak az igazságszolgáltatás terén nem; mindenütt szabad takarékossági elveket f hangoztatni, csak ott nem, ahol arról van szó, míkéo védelmezi meg egy állam a maga szabadságjogait és mikép védekezhetik az állam megtámadott polkáira az államhatalom támadó erejével szemben. A mélyen t. előadó ur beszéde végén egy hangulatos és kétségkívül mindnyájunkat megkauó. befejező mondattal uta T t arra- hogy mmdpnnek oka az a végzetszerű elbánás, amellvel érdemtelenül bánt a história ezzel a nemzettel. Í3n mégis azt mondom: ne feledkezzék meg a t. Kénviselőbáz. a mélven t. igazságügyi kormány és a t. előadó ur sem arról, hogv Magvarországnak máskor is voHak olvan helyzetei, mikor igazságügyi mizériákon kellett segítenie és — amint ki foe-om mutatni — súlyosabb torlódások is voltak és soha. de sohasem nyúltak olyan eszközökböz. melypk a bírói szervezetet, a bírói munkabeosztást, a h*rÓ1 akarat törvénves érvényesülését illetőleg olyan vá ] toztatásokat engedtek volna meg, amilyenekpt ez a büntetőnovella tesz. amely rést üt a favor defensionis elvén, amelyet az előadó nr olv sokszor hangoztatott kiv^ó beszéde folyamán. Nem ezen BT, elven üt rést, hoíry a modern igazságszolgáltatás kedvez a védekezésnek és azt akarja, hogy az uto^ó szó jogát a vádlottnak kell adni s hogv kétség esptén a vádlott javára kell dönteni. Nem ezt támadja meg ez) a •'avaslat. hanem megtámadja a magyar büntptőtörvénykönvv kiegészítő novPÍMríg intézkedéseinek, a magyar bűnvMi eliárásnak és az egész modern kontinentális bjßmyadi pliárásnak a vádelvre alarntott a T ar>tételét. M^rt? A modprn bűnvádi eHárás a^on a'aoszlk hogy csak azt lehessen bűnvádi uer^e fofrni, akit nyomatékos gvanu terhel és aki pu en törvényes vádat emel az államügyész. E 1 * az elv az, ame'y nem a régi kö^kerpsetpk a'am'^n ü'döz valakit, hanem a töryénvps vád akcesszorikus jellegét vitte bele a jogszolgáltatásba. Ezt ugv hiviók. hogy felelős vádemelés, mert n"m azt üldözi, akit akar. hanem akit n töriTpnv üldözni mpp*pngpd számára. JSs sok igazság- van abban, hogy egy állam fizabndsáffá+ arról kell megítélni, ha memté'TÜk börtöneit. M^'knr jfMS-ban a modern büntefMógi áramlatok a legnagyobb mao-yarnk ap-^át ihlettek meg és a Pí7alay T^szlók, Deák Eerencek, Eötvös Józsefe V és a többi nafrvok mind összeültek és gondolkoztak azon. hogy az uri szék jop-szolaráltatása és a különböző megyei jogszolgáltatások helyébe milyen intézményeket léptessenek életbe, nem vettek példát a külföldi .14*
