Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés képviselőházának 77, ülése 1927 július lé-én, csütörtökön. 83 amellyel ezt a városi adót meg kivánta szüntetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a közgyűlés el is határozta és ismét a kormány volt az, amely megakadályozta a fővárost abban, hogy ezt a fogyasztásiadót meglehessen szüntetni. (Bud János pénzügyminister: A keresetiadót akarták növelni!) Kérem szépen, a keresetiadót nem kivántuk növelni, a keresetiadót abban az irányban kivántuk fenfartani, mint ahogyan az az előző években volt. 60%-ban, erre a pénzügyi kormánv a belügyi kormánnyal egyetértőleg nem a fogyasztásiadókat szállította le, mint amely fogyasztásiadók a lakosság összeségének megélhetését megkönnyitették volna, hanem inkább a másik adókedvezményhez nyúlt és lehetővé tette, hogy a községi pótadó 60%-ról 50%-ra szállittassék le, melyet azonban kizárólag háztulajdonosok, részvényesek és ehhez hasonlók fizettek. A kormánv tehát ismételten nem a fogyasztó tömegek megélhetését tette olcsóbbá, hanem az adó'eszállitásnak olyan módját választotta, amely nem a produktiv osztályokon segitett és nem olcsóbbodást idézett elő, hanem azt eredményezte, hogy egyes bankok, részvénytársaságok, vagy más jobbmódu emberek nagyobb jövedelemhez jussanak, de ennek ellenében minden szegény embernek továbbra is meg kell fizetnie a 850 korona városi husfogyasztásiadót és továbbra is fizetnie kell ennek következtében minden egyes vágómarha után a 20 pengő 40 fillér városiadét. Tehát az állam itt bekapcsolódik mint árdrágitó. És hogy ezeket a fogyasztásiadókat nem lehetett megszüntetni, az nem a fővároson múlott, — hangsúlyozom — mert a fővárosi pártok kivétel nélkül ennek az adónak a megszüntetését kérték és határozták el egyöntetüleg a székesfőváros közgyűlésén, de érvénvre emelni nem lehetett, mert a közgyűlés ebbeli határozatát is, mint sok mást, megakadályozták. T. Ház! Hogy a békéhez viszonvitva milyen igazságtalanságok vannak az adózási rendszernél, e tekintetben hivatkozom Teleszky János volt pénzügvminister úrra, aki bizonyára vf>n olyan szakember, hogy kijelentéseit eí kell fogadnunk. Teleszky János a felsőházban mondott bpszédében azt mondotta, • hogy mi g 1913-ban 111 aranykorona és 11 fillér adó esett egy fe^re. addig ma 138 aranykorona és 69 fillér esik egv fejre adózás címen. (Neubauer Ferenc: Szterényi más mondott!) Teleszkv ezt mondotta. Lehet, hogv a képviselő nr mást tud a naplóból kiolvasni. (Neubiner Ferenc: Szterényit majd a képviselő ur cit^^a, megosztom a munkát. (Erdélyi Aladár: Elég es^k a, fejünkre!) Ennek az adórendszernek a következménye az, hogy van drágaság. Nem mondom azt, hogy kizárólag csak ezért van drágaság. Én a pénzügymin ister urnák a kijelentésével szemben hivatkozom, ezekre az adatokra, — aki egyik lap szerint' azt a ki-' jelentést tette, hogv az adók nem jelentik a drágaságot. — Hát én ezekkel^ igazolom azt, ^osrv ezek az adók drágaságot jelentenek, mert közvetve a fogyasztókhoz jutnak és közvetve drágHják a fogyasztást, nem szólva a lakbérekről, amelyekről bátor leszek külön beszélni. T. Ház. Az adókból több szedetik be és több folyik be, mint amennyi elő van irányozva. Magára a népszövetségi kölcsönre 1400.000 koronával több folyt be mint amennyire szükség van. Ennek valahol jelenkeznie kell. mert abban azt hiszem valamennyien egyetértünk, hogy a gazdasági élet nem javult annyira, hogy ez a plusz indokolt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. volna. A gazdasági élet nem javult annyira, hogy valaki is feltételezze azt, hogy az iparban és a kereskedelemben és a többi foglalkozási ágakban olyan fellendülés következett be, amelynek következtében ezek a többletek indokoltak volnának. A másik oka a drágaságnak megitélésem szerint az, hogy a belső fogyasztás olyan minimális, hogy azt más országok fogyasztásával összehasonlítani alig lehet. Munkaalka lom nincs. Aizok az összegek, amelyek a költségvetésben munkaalkalmak fejlesztésére lettek volna előirányozhatok, vagy amelyek erre a célra kellett volna előirányozni, egész más célokra fordittattnak. Csak pár adatot kivarrok itt felsorolni. Azt látjuk ezekből a tételekből, hogy az állam, rendőrségi páncélkocsik beszerzésére 232.000 pengőt, csendőrlakta nyákra és ezek felszerelésére 5,300.000 pengőt, a légi forgalom fejlesztésére 2,700000 pengőt, a bortermelés értékesítésének előmozditására 2 millió pengőt, az állami hadianyaggyár és lőporüzem építésére 3 millió pengőt, gázálarcok beszerzésére 2.300.000 pengőt tenyészlovakra 50.000 pengőt irányzott elő. Ez a pár tétel 15,600.000 pengőt tesz ki. Ha ez az összeg az ipar és kereskedelem rendelkezésére bocsáttatott volna, olcsó kamat mellett produk tiv célokra, akkor bizonyára lehetővé tétetett volna, hogy a lakosság belső vásárló képessége is emeltessék. Ezek a körülmények idézik elő a drágasá got, amelynek megszüntetésére véleményem szerint nem elegendő az, hogy a kormány — nem akarom ezt a szándékot lebecsülni — de tektivekkel ellenőrizteti a. piacokat, az mindtemesetre szintén helyes, hogy megállapítsa, hogy vannak-e visszaélések, hogy vannak-e olyanok, akik ezt a gazdasági helyzetet kihasználják. de a bajt orvosolni ezzel nem lehet, a bajt egészen másképen kell orvosolni. A baj az, hogy ma kereskedelemmel sokkal több ember foglalkozik és sokkal több önálló kereskedő van, mint a békében volt. A baj az, hogy a sokezer exisztencia tönkremenése következtében nrndenki igyekezett az iparba és a kereskedelembe s az árucserébe valamiképen belekapcsolódni, s a sok közvetítő az, amely bizonyos mértékig megdrágítja az árut, amíg az a fogyasztóhoz kerül. A másik ok pedig az. hogy maga a fogyasztás is csökkent. Csak pár számot kívánok felolvasni arra vonatkozólag, hogy például a kenyérfogyasztás miképen csökkent, az 1926. évet összehasonlítva az 1925. évvel, azt kell megállapítanom, hogy a kenyérfogyasztás 22-5 százalékkal csökkent a fővárosban. Megállapítható a hivatalos statisztikai adatokból, hegy Budapesten levágtak 1925-ben — pedig akkor a gazdasági viszonyok elég rosszak voltak, 26.106 ökröt, 1926-ban pedig 22.907 ökröt. Birkából 1924-ben levágtak 44.916 darabot, 1925-ben pedig 34.?00-at. Ez a nagyfokú csökkenés a lakosság szegénységében nyeri magyarázatát. (B^d János: Hány sertést vágtak lel) A sertésekre vonatkozó adatok nem állanak rendelkezésemre, de az esés itt is ugyanaz, s nem lesz nagy eltérés az arányban. (Bud János pénzügyminister: No! No!) Mi ennek a következménye ? Tudtommal a mészárcsmesteirek számn nem ; csökkent, ellenkezőleg' emelkedett. A különbség csak az, hogy amíg azelőtt a mészárosmesteot^ abból élt, hogv egv nap egy marha húsát mérte ki és ebből fedezte a rezsiköltségeit, lakbérét, családja megélhetését stb., ma ez a mészárosmester egy héten adja el egy marhának a húsát s naponta 15