Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-75

6$ Az országgyűlés képviselőházának 75. ülése 1927 június 24-én, pénteken. szelni. így én mindjárt egy napirendi javaslatot teszek kapcsolatban az elnök urnák azzal a javaslatával, amelyet én elfogadok és magamévá teszek, de ha már összejön a Ház, akkor tegyen más intézkedéseket is, foglalkozzék más olyan fontos problémával is, amely elől. a Ház nem zárkózhatik el. Elfogadom tehát az elnök ur javaslatát, ehhez azonban javaslom, hogy a keddi ülésre a képviselőház . tűzze ki "Várnai Dániel és társai által benyújtott, az ipari és mezőgazdasági munkások életviszonyainak megvizsgálására kiküldendő 21 tagú bizottságra vonatkozó indítványnak a megokolását. Engedjen me&, t. Ház, hogy egy pár szóval rámutassak arra, hogy annakidején, március 29-én, amikor a szociáldemokrata párt részéről Várnai Dániel és társai ezt az inditványt benyújtották,, miféle szempontok vezették őket. (Halljuk! Halljuk!) Akkor már igen érezhető volt a keresetek alacsonysága és a legszükségesebb élelmiszerek árának rohamos emelkedése. Ez a meggondolás volt az, amely Várnai Dániel és társait, it. képviselőtársaimat arra késztette, hogy ezt az inditványt itt megtegyék. Ezt az inditványt a Ház még nem nyomatta ki, nem osztotta szét, de mi kivanjuk, hogy a képviselőház tárgyalja meg ezt a nagy problémát, azt a nagy problémát, amely nézetem és megitélésem szerint ma ennek az országnak legégetőbb sebe. Két vonatkozás van itt, amelyet figyelembe kell venni. Egyrészt az a körülmény, hogy Magyarországon az ipar bizonyos fokig leépít. Ez a leépülés most van folyamatban. A szanálás amúgy is válságot, kirizist idézett elő a gazdasági életben. Ez a krízis,-ez a váltság azonban megvan, nem szűnt meg, ez a krizis állandó és ennek következményeképen állandó a munkaalkalom hiánya, állandó a keresetnélküliek, a munkanélküliek nagy száma. Ez olyan tünet, amely tényleg egybeesik Magyarország trianoni megcsonkításával, amely tényleg fennáll, tehát tényleg visszafejlődés van egyes iparágakban, nincs meg az a termelési mennyiség, amely azelőtt volt, és az emberek nem tudnak elhelyezkedni. A másik, amit meg akarok említeni, az, hogy a drágaságot állandóan növeli a pénz vásárló értékenek állandó csökkenése, állandóan nő a drágaság és ezért a pénzért mindigkevesebb és kevesebb árut lehet kapni. Szerdai interpellációmban kimutattam itt számszerűen és bebizonyítottam statisztikai adatokkal azt, hogy mig egy öttagú munkáscsalád életszükségleteire, heti ellátására és eltartására a fővárosban 70 pengőre van szükség, addig Budapesten a szakmunkások átlagos hetikeresete 41 pengő 3 fillér. De nemcsak az ipari munkásoknál áll ez fenn, hanem fennáll a mezőgazdasági munkásoknál is. (Zaj a jobboldalon.), A mezőgazdasági munkásoknál épen olyan nagy az ellentét a megélhetési viszonyok, feltételek és a kereseti viszonyok között — ha nem nagyobb, — mint az ipari munkásoknál. A mezőgazdaság nem lett belterjesebb és az itteni mezőgazdasági nincstelen munkásnép nem jut munkaalkalomhoz. Iparunk kisebb lett, nem tudja a mezőgazdasági területen fölös népszámot az iparban elhelyezni, azok a mezőgadasági munkások, akik nem találnak munkaalkalmat magában a mezőgazdaságban, nem tudnak elhelyezkedni az ipari termelésben, kivándorolni nem tudnak, mert körül vagyunk véve, nincs még meg a szabad közlekedés lehetősége, még mindenhol vízum, útlevél kell és így a mezőgazdasági népesség kereset nélkül ide van kényszerítve ebbe az országba, itt van, itt nyomorog, nélkülöz, nem talál munkaalkalmat. Elég hivatkoznom például a kubisokra, akik azelőtt nemcsak Nagy-Magyar or szag on, hanem Ausztriában és a különböző államokban mindenhol munkát találtak s ma nem tudnak találni, ma ide vannak kötve, ma nem tudnak munka után nézni és itt nyomorognak és éheznek. Itt van tehát az a helyzet, hogy az ipari és mezőgazdasági munkásság viszonyai egyáltalában leromlottak, a bérek csökkentek, a munkaalkalom hiányzik. (Graeffl Jenő: Munkás nincs! — Rothenstein Mór: Ez a legújabb! — Graeffl Jenő: Ha pedig van munka, akkor sztrájkolnak!) Munkahiány van. Tehát igen fontos probléma ez, szociális szempontból... (Egy hang a jobboldalon: A termelés mégis drágább!) és szükséges, hogy a törvényhozás ismerje azokat a gazdasági és szociális viszonyokat, amelyek itt vannak. • Mindenhol, az egész világon, ahol ilyen bajok adódnak, természetszerűleg arra törekszik maga a törvényhozás, hogy megismerje a létező bajok okait és iparkodjék ezeken segíteni. Nálunk sajnos, az állam még statisztikát sem vezet a munkanélküliségről, a munkaalkalmak lehetőségéről s a munkabérekről és így a törvényhozásnak áttekintése sincs az ország nagy néptömegeinek, a dogozó ipari és mezőgazdasági munkásságnak, a magántisztviselőknek s a fizikai és szellemi munkásoknak életkörülményeiről. Arra volna tehát szükség, hogy ez megvizsgáltassák, hogy itt a helyzet megállapittassék és a törvényhozás megfelelő intézkedéseket tegyen. Ezt célozza az az indítvány, amelyet annakidején Várnai képviselőtársam és társai benyújtottak; azt célozza, hogy a szociális adatok gyűjtessenek, a tények megálla* pittassanak és ennek alapján azután olyan szociálpolitikai berendezkedés történjék, amely a bajokat orvosolja. Ha az urak szeretnek arra hivatkozni, hogy nem kell izgatni, ha szeretnek arra hivatkozni, hogy a tömegnyomor megvan. (Graeffl Jenő: Tömegnyomor nincs!) akkor tessék ám orvosolni a bajokat, tessék a törvényhozásnak hozzányúlni a kérdésekhez, ne tessék a törvényhozásnak a kényelemszeretetet olyan széles mederben gyakorolni, mint ahogy teszik akkor, amikor szabadságra mennek, hanem tessék gondolkodni a dolog felett. Ez kötelessége is a törvényhozásnak. Ennek a javaslatnak napirendre tűzése a mi megitélésünk szerint tehát feltétlenül szükséges, mert ha nem foglalkozunk ezeknek a szociális bajoknak megvizsgálásával és ha nem törekszünk a szociális bajok orvoslására, akkor csendőrrel, szuronnyal ezeken a bajokon nem lehet segíteni. Ezeken csak ugy lehet segíteni, ha maga a törvényhozás belenyúl a kérdések közé, megvizsgálja őket, megállapítja a tényeket, a bajokat és ennek megfelelően rendezkedik be és iparkodik ezeken a bajokon segiteni. (Én tehát arra kérem a t. Képviselőházat, hogy az elnök ur napirendi javaslata mellett fogadja el az én javaslatomat is. Ideje van erre a törvényhozásnak, mert amúgy is össze kell jönnie, foglalkozzék tehát ezzel a kérdéssel is. Elnök: Kivan még valaki a napirendhez szólanil (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi javaslatot nem támadták meg, azt tehát elfogadta a Ház. Kérdem azonban, mél-