Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-91

430 Az országgyűlés képviselőházának 91. ülése 1927 november 18-án, pénteken. is képesek olyan keveréket előállítani, amelyre törvényjavaslatot hoztak, úgyhogy most ennél a törvényjavaslatnál keresem és kutatom, hogy hol van a hónapokkal ezelőtt megszavazott törvény végrehajtása. Nem joggal kételke­dem-e tehát a kísérletek alaposságában, a szak­ismeretekben és nem joggal tagadtam meg szavazatomat ettől a törvényjavaslattól? A mai törvényjavaslattal szemben, amelyet az előadó ur behatóan ismertetett, ugyanaz az álláspontom. Ezt sem szavazom meg, lehetet­lennek tartom megszavazni. Ha nézem a javas­latot egészben, látom, hogy voltaképen miről van szó. Ez a törvényjavaslat egy úgynevezett országos utfejlesztési alapot kreál. Alap! Ha már azt hallom, hogy ujabb alapot kreálnak a ministeriumban (Malasits Géza: Ujabb korall­sziget!) és ha nem is nagyon, csak egy eszten­dőre erőltetem meg emlékezetemet, akkor eszembejut, hogy a kereskedelmi ministerium a biharkeresztesi választásnál miként operált egy utépitési hozzájárulás kérdésében. Megje­lenik előttem a p'akát, amelyen a minister sür­gönye volt kiplakatirozva, hogy a kereske­delmi ministerium hozzájárul nem tudom hány millióval az úthoz és hogy mindez a kor­mánypárti jelölt érdeme, — egy kicsit ugyan vita volt, vájjon a csizmás kisgazdák vagy Feilitzsch Arthur, a másik jelölt járta-e ki. Aztán elcsendesedett a vita, (Csontos Imre: A kisgazdák nem csinálnak ilyet!) de a keres­kedelemügyi ministerium komolysága ennél a választásnál meghurcoltatott épen az utépitési kérdéssel kapcsolatosan. Látom tehát, hogy itt létesítenek egy ut­fejlesztési alapot. Valahogyan az az érzésem van, hogy a kereskedelmi ministerium mente­síteni akarja magát a pénzügyminister ellen­őrzése alól ebben a kérdésben. Azt már mi megszoktuk, hogy kellemetlen Szabóky Alajos államtitkár ellenőrzése az ilyen esetekben s talán önállóan akarnak gazdálkodni a pénz­összegekkel, mint utfejlesztési alappal. Látom azt, hogy erre a bizonyos alapra kik tartoznak befizetni. Mert itt formális befi­zetés van, ez nem rendes adófizetés, azt előre be kell fizetni, mégpedig be kell fizetni a mo­torkerékpár-, a személygépkocsi tulajdonosok­nak, tehát a forgalmi engedély tulajdonosok­nak, úgynevezett adó-lóerőnként az autobusz­teherautóbusz és a traktor tulajdonosainak pedig önsúly szerint és mindenkinek be kell fizetni előre egynegyed évre. Ha az indokolást olvassuk, látjuk, hogy az nagyon egyszerű alapigazságokat tartalmaz. Indokolás az, hogy az ut jó legyen; hogy azok fizessenek akik rongálják az utat; indokolás az, hogy azok fizessenek, akik leg-jobban jár­nak akkor, ha az ut jó. Ez mind 100%-os igaz­ság. Egy kicsit zavaros az indoklásnál, hogy egy grafikon is van csatolva, amelyről már a bizottságban megállapittatott, hogy nem stim­mel, hogy hamis adatokat tartalmaz. (Gás­párdy Elemér: Kijavították.) Maga a minister ur kénytelen volt egy helyreigazító papirlapon a hibákat kijavítani. Nem kisebb hibák történ­tek, minthogy Ausztriát összetévesztették Bécs­csel s hasonló hibák. A grafikon a mellett hiá­nyos is annyiban, mert az autóbuszokra vonat­kozólag semmiféle összehasonlitást nem tar­talmaz. Itt tehát, amikor az autóbuszokra vo­natkozó közúti adót kell megszavazni, semmi támpontot nem lehet kapni hivatalos helyről abban a tekintetben, hogy külföldön az autó­buszok miként vannak megadóztatva, S ezt nagyon is jó volt elhallgatni, nagyon is jó volt mellőzni ilyen grafikont, mert igy kitudódott volna, hogy a legtöbb államban szubvencióval dolgoznak az autóbuszok. Szóval épen forditott a helyzet, mint itt. T. Képviselclház! Én elsősorban azt kifogá­solom, hogy egy nagy összefüggő egészből» mint amilyen a közutaknak problémája, ki van szakitva itt valami, és ezt önkényesen hozták most ide, indokolatlanul szakították ki. Az lett volna a helyes, ha az egész problémát felölelő szerves egészben kaptuk volna ide a kérdést. Nem tehetek róla, megismétlem, amit a bizott­ságban is mondtam, és azt hiszem, hogy a mi­nister ur nem fogja ezt tőlem rossz néven venni, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Dehogy!) habár a minister ur a tá­madásokat még nem szokta meg teljesen. {Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Majd lassan hozzászokik! — Herrmann Miksa kereskede­lemügyi minister: Már kezdek beletanulni! — Derültség.) és azokat igen érzékenyen veszi. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak egy kis tréning kell!) Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ebben a törvényjavaslatban van valami maradi, van valami falusi, van valami olyan, mintha azt olyan ember szerkesztette volna, akinek ijedős lova van, és aki, amikor találko­zik az országúton egy gépkocsival, dühösen néz utána és megfogadja, hogy majd egy olyan törvényt hoz, amely ezt a 'tovarobogó gépkocsit megrendszabályozza. Valami ilyen hatást tesz elscísorban az emberre ez a törvényjavaslat. (Farkas István: Szóval lóhátról néz! — De­rültség.) A másik kifogásom a következő: Minden ujabb törvényjavaslattól azt várnók, hogy a régi helyzettel szemben tisztább, eeyszerübb helyzetet teremt. Már előre meg kell állapita­nom, hogy ennél a törvényjavaslatnál ezt nem látom. Ez nem egyszerűsíti a terheket, hanem kombinálja és még zavarólag is hat, szóval tisztább helyzetet nem teremt. Megállapítom azonban azt, ho°y ez a törvényjavaslat hason­lít a többihez abban a tekintetben, hogy megint széleskörű felhatalmazást ad az egyik reszort­minister urnák, olyan széleskörű felhatalma­zást, (Mándy Samu: Már megváltoztatták!) hogy a kormánypártnak vezető egyénei is ag­gályukat fejezték ki a bizottsági tárgyaláskor, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Már nincs benne! — Felkiáltások a jobbolda­lon: Hol van?) hogy miért szükséges ez a fel­hatalmazás. (Mándy Samu: Meg lett változ­tatva!) Megállapították a túlsó oldalról is a bizottsági tárgyalásnál azt, hogy ez nem is annyira adó, mint inkább illeték, ennek illeték­jellege van. Ezek a megállapítások azonban természetszerűleg közelebbi konzekvenciák le­vonásával azután nem jártak. Én már a kiinduló pontjában is 'tévesnek ítélem ezt a törvényjavaslatot, például az auto­buszvállálatokra vonatkozólag, mert azokat egyszerűen, ridegen és hidegen, — ugy. mintha nem is a közlekedésügyi minister szólna hoz­zánk — üzleti vállalkozásoknak tekinti, (Herr­mann Miksa kereskedelemügyi minister: Em­berbaráti, fílantrópikuis intézménynek tekint­sem?) egyszerűen üzleti vállalkozásoknak ke­reszteli el ezeket a vállalkozásokat. Kifogásolom azt, hogy ez a törvényjavas­lat az egész vonalon igazságtalan, Ha az adó­elmélet szempontjából nézem, akkor meg kell állapitanom hog-y az nem általános, akkor meg kell állapitanom, hogy nem arányos és meg kell állapitanom azt, hogy árt a nemzet­gazdaságnak, mert határozottan akadályozza a forgalom kifejlődését. (Felkiáltások a jobb­oldalon: Ezt már nem lehet mondani! ~ Zaj!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom