Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-91
Az országgyűlés képviselőházának 91 fogva az 1. bekezdést az előadó ur módosításával jelentem ki elfogadottnak. A 2. bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 40. §. Kérem annak felolvasását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa a 40. §-t). Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 40. § arról intézkedik, hogy a törvény miként és mikor lép életbe s azt mondja: »E törvény életbeléptetésének időpontját a hatáiskörükhöz tartozó vállalatok, üzemek és foglalkozások tekintetében az illetékes ministerek állapitják meg«. Ezzel szemben módosításom a következő: »Jelen törvény kihirdetésének napján lép életbe«. T. Képviselőház! Nem rég azt lehetett olvasni a lapokban, hogy azok a minister urak, akik munkáskérdéssel foglalkoznak — hárman vannak — valamely kérdésben egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen, hosszabb idő után tudtak megegyezni. Ha most ennek a törvénynek életbeléptetését attól tesszük függővé, hogy az illetékes ministerek, tehát az a három minister, aki vetélkedik a pálmáért szociális téren, meg tud-e egyezni, (Derültség jobbfelől. — PeidI Gyula: Nem nagyon erőltetik meg magukat!) elképzelhető, hogy ez a törvény, ha a minister urak maguk között nem tudnak megegyezni, sohasem fog életbelépni, vagy osak nagy nehezen. A minister urak nem is követnek el mulasztást, ha a törvényhozó testület a 40. §-t abban a formában fogadja el, amint az javasoltatok. Miért ne szóljon ez a szakasz röviden ugy, hogy a törvény kihirdetésének napján lép életbe? Miért kell még megvárni ennek a törvénynek életbeléptetését s azt, hogy a minister urak meg fognak-e tudni egyezni, vagy nem. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Ninos itt miről megegyezni!) Ebből a szempontból voltam bátor módosításomat beterjeszteni. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi minister ur óhajt nyilatkozni. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Ház! Ennek a törvénynek végrehajtása egész csomó rendelet kibocsátását teszi szükségessé, amedyekre vonatkozólag épen most hozzájárultam ahhoz,, hogy ezekbe az összes érdekeltségek is bevonassanak. Ezekkel kell a kérdést letárgyalni és ezekkel kell megegyeznünk. Méltóztassék egészen nyudodtak lenni, a ministerek egymás között megfognak egyezni, mert ebben a tekintetben közöttük semmiféle nézeteltérés nem volt és nincs. (Zaj a ssélsőbaloldalcn.) A másik dolog pedig az, hogy ezt mi csak akkor ratifikálhatjuk Genfben, ha a törvény már életbelép. Nekünk már ebből a szempontból is érdekünk, hogy ez. mielőbb megtörténjék, ugy hogy azt hiszem, ezek az aggodalmak teljesen aliaptalanok s ezétrt kérem a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. A 40. § eredeti szövegével szemben Rothenstein Mór képviselő ur más szöveget indítványozott. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 40. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Rothenstein Mór képviselő ur indítványával ? (ïgen!) A szakasz eredeti szövegében fogadtatott el. Ezzel, t. Ház» a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyaltuk s annak harmadszori olülése 1927 november 18-án, pénteken. 425 vasasa iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a iküzuti gépjárómüvek közúti célokra való megadóztatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 279, 299) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Ház! A fejlődő gazdasági élet s az ezzel szorosan össze /kapcsolódó gazdasági verseny kifejlődése minden téren megkívánja az idő fokozottabb mértékű kihasználását és igy mindinkább igyekszik a gyengébb és lassúbb teljesítőképességű emberi és állati erőt a nagyobb és gyorsabb teüjesitőképességü gépi erővel helyettesíteni. Miként az ipari és mezőgazdasági munkánál, — különösen a gazdaságilag nálunk fejlettebb külföldi államokban — mindinkább nagyobb tért hódit a gépi erő, ugyanúgy, avagy talán még ennél is nagyobb tempóban kezd a közúti vontatásoknál; a sin nélkül közlekedő gépjárómüvek alkalmazása fellendülni. Hazánkban a legutóbbi időkben oiry, rendkívüli nagy mértékben fejlődött a géperejű járómüforgalom és ezzel szorosan kapcsolódva, meglevő küzutaink igénybevétele, hogy a kormánynak sürgős kötelességévé vált nemcsak a közúti hálózatunk fejlesztésével, hanem a meglevő közmtaink gondozásának nagy problémájával is sürgősen foglalkozni. Hiszen ha csak egy pillantást vetünk a statisztikai adatokra, melyek az automobilizmus fejlődését feltüntetik, mindjárt elébünk tűnik, hogy az államnak tényleg éppen az automobilizmus fejlődése szempontjából sürgős kötelessége az utakat a lehetőséghez mérten fejleszteni, a meglevő utakat pedig ugy gondozni, hogy azok meg is felelhessenek az automobilizmus követelményeinek. Tudvalevő, hogy az első géperejű jármű 1895-ben jelent meg Magyarországon és csodálatos, hogy ettől az időponttól egészen 1910-ig, tehát 15 esztendő alatt összesen osa;k 1047 darabra tudott felemelkedni a gépjáróművek száma, ami azt mutatja, hogy meglehetősen Jíonzervativek voltunk mert évenként körülbelül csak 70 darab automobillal szaporodott az automobilok száma. Ugylátszik azonban, 1910től kezdve már felismerték a géperejű járművekben rejlő erőt, ami a gazdasági életre nézve oly nagy fontossággal bír és igy már 1910-től 1914-ig körülbelül megháromszorozódott az a létszám, amely 15 esztendő alatt volt forgalomban Magyarországon, úgyhogy 1914. év elején már 3193 darabra szaporodott az 1910-be.n még csak 1047 darabból álló automobil létszám. A háború kitörése után, mivel Magyarországon még az automobil építési technika nem volt kifejlődve, a behozatal pedig a háború következtében szünetelt, az automobilok száma természetszerűleg nemhogy emelkedett volna, hanem inkább visszafelé fejlődött, mivel a romló automobilokat ujakkal helyettesíteni nem tudtuk, úgyhogy 1918-ban Nagy-Magyarországon összesen 3174 darab automobil volt. 1920-ban csonka Magyarországon összesen 1672 darab automobil maradt, melyekből 1413 volt személyautó, 259 darab pedig- teherautó. 1920-tól kezdve — mondhatni — rohamlépésben haladt előre az automobilizmus fejlődése. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) 1921-ben már 1053 darabbal szaporodott az előző évi létszám 2725-re. 1922-ben — és ez igen jellegzetes az akkori gazdasági életre — amikor tudvalevőleg a konjunktúrák legnagyobb -mér-