Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-90
Az országgyűlés képviselőházának 90. ülése 1927 november 17-én, csütörtökön. 407 gyermekeket, akik nem töltötték még be a 14. évet, védeni kell, — amely kor előtti idő tudniillik arra szükséges, hogy a gyermekek iskolába járjanak, nem pedig műhelybe vagy gyárba, — akkor nem szabad egy másik mondatban azt mondani, hogy azért, mert nálunk nincs meg a nyolc elemi osztály, ez az életkor átmenetileg lehet 12 év. A nyolc elemi osztályt már régen sürgetjük. A Ház minden tagja elismeri a nyolc elemi osztály szükségességét, elismeri mindenki, hogy arra nagy szükség van, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: A kultuszminister ur is!) és mindennek ellenére még mindig nem hallottunk kötelező nyilatkozatot a kultuszminister ur részéről arra vonatkozólag, hogy a nyolc elemi osztályt meg fogja csinálni. Magasabb iskola: egyetem, meg külföldi kollégium van elég, sőt több van, mint amennyire szükség van. Mert hiszen ha nem volna olyan sok egyetem, meg ilyen magas iskola az országban, akkor szociális szempontból nem kellene ezzel a kérdéssel sok esetben oly módon foglalkozni, mint ahogyan a kultuszminister ur azt kifejezte, hogy szükség van numerus claususra a magasabb iskolákban. Annak ellenére, hogy ebben az országban, ebben a megcsonkított országban az intellektuellek ilyen felesleges számban vannak, a kultuszminister nr mégsem a népiskolát épiteti ki elsősorban. Ha valaki nyolc évig, vagyis 14. életévéig iskolába jár, még ha szegény^ szülők gyermeke is, annyit tanul, hogyha később mint tanonc folytatja az ipariskolát, akkor olyan műveltségre, olyan intelligenciára tehet szert, hogy — ha amellett szorgalmas és buzgó — mint iparos is megfelelő pozícióra tehet szert. De ha azt látják a szülők, még ha szegények is, hogy ez az iskolázottság kevés, nem megfelelő, a legnagyobb áldozatokat fogják meghozni, hogy gyermekük tovább járhasson iskolába. Ha pedig a szülők olyan szegények, hogy ezeket az áldozatokat gyermekeik érdekében semmiféleképen meghozni nem tudják, ezeknek gyermekeiből természetesen az ipar terén azután csak olyan munkások lesznek. akik a haladó korral lépést tartani nem képesek. Igaz, hogy a minister ur ma hozzájárult ahhoz, hogy a Ház hozzon egy határozati javaslatot, amelyben felhivja a kultuszminister urat arra, hogy a nyolc elemi osztályt teremtse meg^ de ennek ideje nagyon bizonytalan, mert a Ház ebben a határozati javaslatban terminust nem mondott ki, tehát teljesen a kultuszminister urra bizza, hogy mikor jut ő abba a helyzetbe, vagy mikor lesz hajlandó arra, hogy ilyen törvényjavaslattal a Ház elé jöjjön. Bocsánatot kérek, ez nagyon labilis dolog, nagyon bizonytalan valami. "Ezzel mi nem elégedhetünk meg. ugy, mint évekkel ezelőtt. A nyolc elemi osztály Ausztriában már megvolt hatvan évvel ezelőtt. Azt. ami szomszédunknál már hatvan évvel ezelőtt megvolt, mi mésr ma sem akarjuk megcsinálni*? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Nem tudjuk megcsinálni!) Mondom ez már megvolt Ausztriában hatvan évvel ezelőtt, amikor még az osztrák-magyar monarchia fennállt, és amikor Budapestet és Bécset testvérvárosoknak nevezték. Azt, amit a volt monarchia egyik államában ilyen hosszú idővel azelőtt szükségesnek ismertek és a gyakorlati életbe át is ültettek, az nálunk még ma sincs meg. és mert ez nincs meg, ezért nem lehet ezt a 4. %-t ugy életbeléotetni amint az e szakasz első mondatában kifejezésre jut. Én tehát ezt a magam részéről szemfényvesztésnek kell, hogy minősitsem és nevezzem, (EllenmondásoJc és zaj a jobboldalon és a közéven.) mert nem lehet azt mondani, hogy ez akkor, amikor nem csak tudom, hány év multán kerülhet erre a sor, a gyakorlati életben tényleg megvalósítható. Mindezeknél fogva tisztelettel indítványozom a 4. §-hoz, hogy abból az első bekezdés második mondatát és a második bekezdést törölje a t. Ház. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Kéthly Anna szólásra jelentkezik.) Kéthly Anna képviselőtársunk kivan szólani. Kéthly Anna: T. Képviselőházi Ezzel a paragrafussal kapcsolatosan felállítják azt a veszedelmet, hogy amennyiben átmenetileg ez a rendelkezés nem lénhet életbe, vagyis hogy ez a kivétel nem maradhat benn $ törvényben, akkor a 12-ik és 14-ik életév között az a gyermek, aki ipari foglalkozásra nem bocsátható, el fog zülleni. Én felállítom ezzel szemben a másik kérdést, hogy az nem épen olyan nagy baj-e. hogy a gyermek 12 esztendős korában akárcsak átmenetileg is, — nem tudom ugyan, hogy meddig szándékozik ezt az átmenetet kihúzni — ipari foglalkozásra bocsátva, tönkremegy egészségileg, testileg és talán szellemileg is, mert olyan környezetbe kerülhet, amely nem a 12 éves gyermeknek való?! És ha a kettőt összehasonlítom, akkor igazán nehéz a választás, hogy melyik a nagyobbik baj a közösség számára: ha a gyermek elzüllik, va°-y ha tönkremegy. Abból a szempontból, arról az oldalról kellene Ttiegnézrnök ezt a kérdést mindazoknak, akik ehhez az átmenethez ragaszkodnak, hogy vájjon Ők a maguk gyermekét 12 esztendős korában négy vagy hat elemi végzettséggel hajlandók volnának-e kenyérkereső munkára bocsátani, igen vagy nem? És nem tudom, hogy akadna-e közülünk valaki, aki a maga — talán jól táplált, talán jobb viszonyok között felnőtt — 12 éves gyermekét megnézve, erre a kérdésre igennel tudna felelni. De nem is olyan nagy a veszedelem, hiszen a mi jogszabályaink szerint 6—12 éves korig terjed a mindennapi kötelező oktatás, 12—15 éves korig pedig fennáll egv ismétlő oktatási kötelezettség, és csak a kultuszminister úrtól fiigg, hogy ezt az ismétlőoktatási kötelezettséget olyanformán magyarázza, vagy olyanformán terjessze ki, hogy az azután ezt az átmenetet a 12. és 14. év között nipffkönnyítse. j| akkor egészen nyugodtan eltörölhetnők ebből a paragrafusból az átmeneti időt. Mert ilyenformán, ha ez a paragrafus ebben a szövegében marad meg, akkor nem tudom, mit fogunk jelenteni a Nemzetkrzi Munkaügvi ^Hivatalnak legújabb szociálpolitikai alkotásunkról, (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Én tudom!) hogv melyik nálunk az ipari foglalkoztatás alsó korhatára: a 14. év, vagy a 12. év-e, mert egyik sem felel meg a valóságnak. Jelenthetjük ugyanazt hogy az egyezmény szövegéhez hiven a 14. évet törvénybe iktattuk és elhagyjuk azt a megjegvzést. hogy itt egy átmeneti időt kreáltunk, illetőleg egv átmeneti időt engedélyeztünk a 14 éves életkorig; de jelenthetjük azt is, hogy a 14. évnek törvénybe iktatása végeredményben nem jelent semmi mást, mint a régi állanotnak a 14 éves korhatárnak megmaradását. (Zaj jobbfelol. — Pever Károly: Jönnek a mezei hadak! — Derültség. ) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Póttartalék! — Kabók Lajos: Veszélyben a kormány helyzete!) *
