Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-90

390 Az országgyűlés képviselőházának 90, ugyanis felsorolja azokat a kivételeket, amelyekre ez a törvényjavaslat nem érvényes. Ezek között a kivételek között a 2. § 2. pontja felsorolja a vasúti vállalatok igazgatását, a ö. pont szerint pedig az állami posta, táviró és távbeszélő intézetek igazgatására és forgalmi üzemére sem érvényes ez a javaslat. Itt azt látjuk, hogy mind a két pontban állami berendezések, állami intézmények azok, amelyeket ez a törvényjavaslat mint kivételes szakmákat sorol fel. bzer intem az államnak kellene jó példával előljárni. A kereskedelemügyi minister ur azt mondja, hogy igenis hozzá kell fogni a szociális berendezkedések megalkotásához, mert ez az ország erdeke és meg kell védeni a gyermeket, a fiatalkorút, a not es azt mondja, hogy a nőnek tilos éjjel dolgozni, ezzel szemben azonban a postánál, a vasútnál, miután ezek állami intézmények, igenis keli a gyermeknek, fiatalkorúnak és nőnek korlátlanul dolgozni. Az a magánvállalkozó, az a gyáros erre azt mondhatja, hogy miért csak nekem nem szabad korlátlanul foglalkoztatnom vagy dolgoztatnom azokat az egyéneket, akikről itt szó van, hiszen végtére a posta és a vasút is konkurrens szempontokból ügyelembeveendő akkor, amikor ilyen törvényről van szó. A postát és a vasutat nem korlátozzák abban a tekintetben, hogy oda 14 éven aluli gyermekeket is felvehessenek és ugy foglalkoztathassák őket minden korlátozás nélkül, ahogy nekik tetszik. Azt hiszem, hogy à vasút és az állami postahivatalok szintén a törvény rendelkezései alá tartoznának, mert hiszen ha annak a üatal gyermeknek vagy nőnek áz egészségére ártalmas a dolgozás, akkor teljesen mindegy, hogy akár magánvállalatnál, akár az államnál van alkalmazásban. Én tehát azt hiszem, hogy ez a kivételezés nem helyes és épen ezért a magam részéről ezt a törvényjavaslatot csak ugy tudnám elfogadni, ha ezek a kivételek ebben a törvényben nem szerepelnének. Egy további, a 4. §-a ennek a törvényjavaslatnak még furcsább, mert első mondatában azt mondja, hogy olyan gyermeket, aki 14. életévét még be nem töltötte az 1. §-ban megjelölt üzemek és vállalatok körében foglalkoztatni tilos. Ez eddig helyes és ezt az első mondatot el is fogadom, mert végtére törvénybe kell már iktatni azt, amit már valamikor régen egy Parisban megtartott kongresszus, amelyen jóformán az összes művelt államok képviselve voltak, ezt határozattá emelte. Amit tehát valamikor már Parisban elvben elfogadtunk, azt most már át kell ültetni a gyakorlati életbe is. A következő mondat ezt már hatályon kiyül helyezi, mert azt mondja, hogy (olvassa): »Átmenetileg azonban addig, amig a gyermekek mindennapi elemi népiskolai oktatása a betöltött 14. életévig ki nem terjesztetik, a 12. életjévüket betöltött gyermekek is foglalkoztathatók.« Köztudomású, hogy nekünk nincsen nyolc osztályú népiskolánk. Ha a gyermek nem bukik meg, akkor a hat elemi osztályt 12 élete véhen elvégzi és kilép az életbe. Most már Magyarországon is nagyon sok olyan iparág van, amelybe 12 éves gyermeket nem vesznek fel "tanoncként, hanem követelik a 14. életévet. Miután azonban iskola nincsen, ez alatt a két év alatt a gyermek elzüllik, lejtőre kerül, nem tudni, milyen foglalkozásban tölti ezt a két évet, mert hiszen a szegény szülő olyan iskolába nem tudja járatni, ahol a tankönyveket drága pénzen kell beszerezni és inkább azt kivánja, hogy gyermeke már zsenge korában .pénzt keressen. így azután ; lejtőre kerül a ülése 1927 november 17-én, csütörtökön. gyermek és esetleg már fiatalkorában tönkreteszi annak lehetőségét, hogy jövőjét jobban megalapozhassa. Ha az igen t, kultuszminister ur Berlinben, Kómában magas iskolákat, Collegium Hungaricumokat tudott megteremteni és drága pénzen luxusotthonokat tudott a külföldön megvásároltatni vagy felépittetni, akkor kell, hogy pénz legyen arra is, ami minden más országban megvan, hiszen Angliában ma már arról van szó, hogy a gyermekek részére 15 évig kötelező az iskolák látogatása. Nem tudom megérteni, hogy miért szorítkoznak nálunk csak 12 évre és nem tudom megérteni, hogy miért kezdi a kultuszminister ur az építkezést a tetőnél és nem az alapnál. Nem akarok igazságtalan lenni, tudjuk, hogy >a kultuszminister ur egyrészt a tanyai iskolák terén hatalmas lépést tett előre, másrészt konstatálni kivánom, hogy az előadó ur már emiitette, hogy az együttes bizottság határozattal fordult a törvényhozó testülethez, — azt a kereskedelemügyi minister a bizottságban helyeselte— hogy szólítsák fel a közoktatásügyi minister urat, hogy a nyolcosztályos elemiiskolát végre-valahára teremtse meg. Ez azonban szerintem nem elég, mert hiszen a gyakorlatból tudjuk, hogyha az ilyen* határozati javaslatokat, rezoluciókat a t. Ház elfogadja, még aban az esetben is, ha az illető minister ur azokhoz hozzájárul, nagyon hosszú ut marad még, amelyet meg kell tenni, míg a megvalósításhoz érünk. Hogy csak egyet emiitsek, emlékeztetem a t. Házat arra, hogy amikor még a jelenlegi külügyminister ur volt a kereskedelemügyi minister, az ő hozzájárulásával hozott a t. Ház a béregyeztető bizottság dolgában egy határozatot. Kérdem azonban, hogy hallott-e már valaki arról, hogy ez # béregyeztető bizottság valahol interveniált volna? Sztrájkok azóta is voltak, nem tudtak megegyezni a munkáltatók és a munkások, összezördültek, de hogy a béregyeztető bizottság hallatott volna magáról, erről én nem tudok semmit sem. Egyedül ilyen határozati javaslat elfoga* dása még nem elegendő, épen ezért nagyon szükséges volna, hogy a kultuszminister ur is kötelező nyilatkozatot tegyen ebben a Házban arra nézve, hogy a nyolc elemi osztályt kész megcsinálni. Amit ez a törvényjavaslat, hoz — az éjjeli munka betiltása a nők részére, az anyavédelem, stb. — ez már mind megvolt a háború előtt és tulaidonképen nem is valami uj dolog. A háború elot már volt törvényünk arról, hogy a munkásnőket éjjel foglalkoztatni nem sza* bad, s a fiatalkorúakat és gyermekeket ugyan* így védte törvény. Azzal azonban senki sem törődött, hogy a törvényt betartják-e Most tekintet nélkül arra, hogy az a törvény, amelyet az országgyűlés már a háború előtt alkotott, létezik-e vagy sem, a kereskedelemügyi minister ur előáll egy törvényjavaslattal csupán, azért, mert — amint az előadó ur a bizottság» ban jelezte — az egyezmények a kormányt erre kötelezik, pedig nem kellett volna egyebet tenni, mint betartani azt a törvényt, amely már megvolt, amely hatályon kivül nem Helyeztetett. De igy is jó; itt van előttünk ez a javas-» lat, és ha a törvényhozó testület két háza ezt el fogja fogadni, akkor életbe is • lép, de az ellenőrzésről, a törvény betartásáról csak ák» kor lehet majd szó, ha a kereskedelemügyi minister ur nem mulasztja eL hogy olyan ja»