Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. hoz és ennek alapján kiállított orvosi bizonyít­ványhoz köti. Mégis talán legszebb és legfontosabb intéz­kedése és gondolata a javaslatnak, az anyaság védelme. Ennek a kérdésnek törvényhozási rendezése már régen érzett hiánya a magyar szociális életnek, a magyar termelésnek és a magyar szociális törvényhozásnak és ezt a hiányt akarja pótolni ez a javaslat, amikor az 1884. évi ipartörvényünkben már ebben az irányban található némely intézkedéseket, majd pedig a három egyezménynek épen a nőkre vonatkozó védelmét mintep-v kiegészíti és imperativ módon veszi védelmébe a törvény­hozás a nőknek ipari foglalkoztatását abban az időben és abban az állapotukban, amikor fokozottabb védelemre szorulnak a nemzeti és társadalmi élet fejlődése szempontjából és ér­dekében. Az anyaságnak kérdését, mint voltam bátor jelezni, az 1884. évi ipartörvényünk már ismeri, de a munkásnőnek belátásától, a munkásnő vi­szonyaitól teszi függővé, hogy kérhesse a mun­kában való szüneteltetését a szülést követő négy hét alatt. Az egyezmény alapján készült törvényja­vaslat az anyaság védelmére három időkategó­riát állapit meg és ezekre nézve különböző­képen intézkedik. Az első- időkategória a szü­lést megelőző idő, az első védelmi idő. Helyesen fogja fel a javaslat, hogy itt nem tiltja el a nő­ket a foglalkozástól, mert sok esetben talán épen bizonyos fiziológiai okok teszik kívána­tossá egyes munkásnők számára a munkában való megmaradást. Ez természetesen egyénileg bírálandó el. A második időkategória, amelyet szigorú imperativ módon óhajt rendezni a ja­vaslat, a szülést követőt hathét. amelyben egye­nesen eltiltja a munkásnőt az ipari foglalko­zástól. A harmadik időkategória pedig a hathét után következő négyhét, amikor esetleg a szü­lésnek bizonyos utókövetkezményei més fenn­állanak és ezek teszik szükségessé a munkás­nők fokozottabb védelmét és ekkor a nő állapo­tához képest, — amelyet orvosi vizsgálat kell, hogy megelőzzön — orvosi bizonyitvány alap­ján a munkásnőnek még további négyheti pi­henőidőt, szabadságot engedélyez a javas­lat a felmondás kizárásával, felmondási tila­lommal. A törvényjavaslatnak ebben az intéz­kedésében tehát az anyaság védelmét, az anya­ságról való gondoskodás széles körre kiterjesz­tését látjuk és azzal, hogy a törvényjavaslat ezt a harmadik időkategóriát behatóbban ren­dezi, tulaj donképen nem teremt egészen nóvu­mot az egyezmény szövegével szemben, mert hiszen ez a védelmi idő meg van az egyezmény 4. §-ában is. Amikor a javaslat ezt részleteseb­ben magyarázza, akkor tulajdonképen az ez esetekben jelentkező jogvitákat akarja elke­rülni és ezekre az esetekre akar már előre gon­doskodni és intézkedni. További fontos intézkedése ós gondoskodása a javaslatnak az, hogy bizonyos üzemekben, amelyekben való foglalkoztatása ennek a három munkáskategóriának a kor és testi al­kalmatosság szempontjából kérdésessé tehető, ezekben való alkalmaztatásukat és foglalkozta­tásukat meghatározott feltételekhez köti. Ilyen az éjjeli munkának kérdése. Az éjjeli munkára is kiterjed a javaslat figyelme és az éjjeli munka szempontjából nem célja a javaslatnak szükiteni az egyezményben foglalt gondosko­dást és nem célja a kivételeket ebben az irány­ban bőviteni. Ezek azok a főbb elvi szempontok, amelyek ebben a javaslatban végigvonulnak és amelyek ülése 1927 november 16-án, szerdán. 387 folytán ezt a javaslatot szociálpolitikai szem­pontból nagyon hasznos, üdvös és kívánatos intézkedésnek kell, hogy tekintsünk. Az együttes bizottság két irányban kivan ja felhivni a t. Képviselőház figyelmét ezzel a ja­vaslatai kapcsolatban. Mindakettő olyan szem­pont és olyan kérdés, amely a magyar törvény­hozásnak különös figyelmét kivánja és külö­nös figyelmére teszi érdekessé. Az egyik az iparfelügyelet kiépítésének szükségessége. Ez már régen érzett hiánya szociális igazgatá­sunknak és ennek az intézménynek kiépitetlen­sége a szociális igazgatás irányában való elég­telensége, hiányossága annál érezhetőbb lesz, minél nagyobb lépésekkel halad előre a szo­ciális törvényhozás. Épen ezért szükségesnek látja az együttes bizottság, hogy ez a kérdés minél hamarább törvényhozási rendezés alá kerüljön. A másik kérdés, amelyben egyenesen ha­tározati javaslatot is terjeszt az együttes^ bi­zottság a t. Ház elé, az elemi népoktatás 8 évre való kiterjesztésének szükségessége. Ez is ré­gen érzett szükségesség, nemcsak a népnevelés, népművelés és népoktatás szempontjából, nem­csak az általános műveltség szempontjából, de itt van két esztendő, amely rendkívül kri­tikus a gyermekek és fiatalkorúak testi, er­kölcsi és szellemi fejlődése tekintetében; az a két év, amely előáll azáltal, hogy a hat évi népoktatás után befejezve az általános ismere­tek megszerzésének legszükségesebb feltételeit és eszközeit, a gyermekek és fiatalkorúak csak két évvel később alkalmazhatók az iparban. Ezt a két évet a legnagyobb részben az utcán töltik ezek a gyermekek és szinte megnyug­vással kell kisérnünk azt a jelenséget, hogy ezeknek a gyermekeknek nagy része az ipar­ba kerül, mert bár az ipari munka sokszor sú­lyos és terhes, különösen a testi fejlődés szem­pontjából: elvonja ezeket a gyermekeket az utcának káros behatásától és káros miliőjétől Az együttes bizottság átérezte ezt a nehéz, nemcsak szociális, hanem kulturális jellegű kérdést a magyar közgazdaság és a magyar művelődés szempontjából. Látjuk azt, hogy helyes és üdvös szociálpolitikát csak helyes kulturális politika alapján lehet kiépíteni és inaugurálni is. Épen ezért, hogy ez a két esz­tendő is eltűnjön a magyar nép életviszonyai­ból, határozati javaslatot terjeszt a t- Ház elé, amelyben felhívja a képviselőház a kormányt az elemi népoktatás nyolc évre leendő kiter­jesztésének megoldására és felkéri, hogy ennek megfelelő előkészítéseket tegyen, hogy ez mi­nél hamarabb törvényhozási rendezés alá ke­rüljön. Amikor ezt a határozati javaslatot az együttes bizottság szempontjából van szeren­csém a t. Ház elé terjeszteni, itt csak két kö­rülményre Ikivánok rámutatni előadmányóm­ban, nevezetesen az iparosodás érdekének a szociális érdekkel való összhangbahozására. Ezt a szempontot tartja tulajdonképen a ja­vaslat is szem előtt ezt az érdeket, az iparoso­dásnak az ipari termeilésnek érdekét óhajtia a szociális érdekkel összhangba hozni. Kívána­tos, hogy ennek a két szempontnak összeegyez­tetésével ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után minél üdvösebb, minél áldá­sosabb eredményt hozzon mind a termelés, mind a szociális érdek kérdésében, (Élénk he­lyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc iegyző: Csík József ! 61*

Next

/
Oldalképek
Tartalom