Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-87

330 Az országgyűlés képviselőházának 87, föld sok tekintetben nagyobb ellená'llóképességet tanúsított ugyan a múltban, mint a déli része az országinak, de mintegy rajvonalban — méltóztassanak majd ezt a térképet megnézni — egyenes vonalban Bajától Budapestig az egyke átkelt a Dunán és a Duna mellett közvetlenül fekvő egy-két községben mindenütt meg lehet már állapítani pontos statisztikai adatokból községről-községre az egykének évről-évre való terjedését. Ha a mi törzsmagyarságunkat, az Alföld magyarságát is nagyobb arányokban fogja megtámadni ez a veszedelem, ez helyrehozhatatlan hiba lesz a mi nemzeti életünkben. Hódmezővásárhely veszedelmes gócpont. Rendkívüli módon csodálkoztam a napokban, hogy Kornfeld Móric ur cikket irt egy revüben, amelyben a túlnépesedéstől ^ féltette Magyarországot és azon törte a fejét, hogy hogyan lehetne ezen kivándorlással, vagy más intézkedésekkel segiteni. Én Magyarországot a túlnépesedéstől nem féltem és ezt beteg szociálpolitikai gondolatnak tartom. Olyan helyzetet kell teremtenünk, amely nem a kevesebb magyar politikáját, hanem a több magyar politikáját jelenti, s munkaalkalmakkal, a gazdasági élet uj formáinak megteremtésével, különböző igényeinek leszállításával módot kell adni arra, hogy minél több ember megtalálja itt a maga becsületes kenyerét. (Sándor Pál: A földreformot megcsinálni!) Arra is rátérek. (Gál Jenő: Kevesebb kiutasítással!) A megfelelő termékenység biztosítása nélkül elnyelik a magyarságot a szomszéd népek. A népszaporodással azonban lépést kell tartania a nemzeti jövedelem gyarapodásának és a jövedelem igazságosabb elosztásának is. Nincs igazuk azoknak, akik azt tanítják, hogy az egyke, és egyse, vagy kettőké, általában a gyermeklétszám korlátozása gazdaságilag előnyt jelent azokra a családokra. Pillanatnyilag talán ez a látszat fennállhat, egy nemzet közgazdasági élete azonban csak akkor fejlődhetik, ha a népesség állandó szaporulatával uj igények kielégítése érdekében uj munkaalkalmakat teremtünk a nemzet számára. A népesedés stagnálása rendkívüli zavarokat okoz minden nemzet közgazdasági életében. A népesség korlátozása nem oldja meg sem a politikai, sem a gazdasági kérdéseket. Ha a fogyasztók száma rohamosan csökken, akkor rohamosan süllyed a termelő keresete is, egyre kisebb lesz a családok jövedelme és ez a baj a veszedelmet még csak fokozza. A munkáskéz hiánya halálosan megsebzi az államot ós az a nemzet, amely eleven néperő felett nem rendelkezik kellő mértékben, a világtörténelem kerekei alá kerül, mert szaporább fajok el fogják foglalni a helyét. (Ugy van! a jobboldalon.) Hogy mit jelent ez a nagy kérdés, azt talán a legegyszerűbb formulával ugy fejezhetem ki, hogy Magyarországon a népszaporodásnak egyezrelékkel való csökkentése azt jelenti, hogy 7980 magyarral lesz kevesebb. Itt állunk ellenséges világ közepette és nem egy ezrelékkel, hanem ennél sokkal nagyobb arányban folyik ez a csökkenés. Végzetes lehet az egész magyarságra nézve, ha ez így folytatódik. Most még egy szomorú adatot, de nagyon fontos adatot vagyok kénytelen a Háznak bemutani. Az ország földbirtokának ama a részéből, amely öröklés tárgya lehet, nőtlenek és gyermektelenek kezében van 19%, az 1 és 2 gyermekes családok kezében van 33%, 3 és 4 gyermekes családok kezében van 35%, 4 gyernieknél többel biró családok kezében van 11%. ülése 1927 november 11-én, pénteken. A földtulajdonnak tehát 52%-a olyan családok kezében van, amelyeknél nincs népszaporodás, csak meddőség, vagy stagnálás. Én nem akarok vádolni senkit, de rá kell mutatnom erre a bajra és ezeknek a társadalmi rétegeknek adóssága, akik a nemzeti vagyon,ilyen jelentékeny részét tartják a maguk kezében, fokozottabb és nagyobb, mint bármilyen más társadalmi rétegé, a közzel szemben. Tudom, hogy az egyke ellen nem lehet harcolni sem paragrafusokkal, sem öreg próféták átkozódásával (Propper Sándor: Sem csendőrökkel!) — Ugy van, sem csendőrökkel, tudom — sem humanitárius szemforgató frázisokkal. A szociális érzést és szociális áldozatkészséget kell emelni az emberekben, az egész magyar társadalomban. Szép szavakkal ezeket a vadvizeket levezetni nem lehet. Hit és erkölcs kell ide! Nézetem szerint szükséges volna, hogy az egykés családok, a meddő családok az állam részéről hátrányban legyenek azokkal a családokkal szemben, (Élénk helyeslés és tapsa jobbés a baloldalon.) amelyek a nemzeti védelem szempontjából nagyobb erőt jelentenek a nemzet számára. (Ugy van!) Szükséges volna, hogy az egyke által inficiált területeken speciális örökösödési törvények lépjenek életbe. (Helyes és taps a jobboldalon.) Mert lehetetlen dolog, hogy tisztán önző szempontokból tömeges emberirtás történjék ebben az országban és olyan családok, amelyek példásan tesznek eleget az ő nemzeti kötelességeiknek, abban a hátrányban részesüljenek, hogy nyomor és ínség martalékai legyenek. Természetesen gyermeknek kell számítani éis talán duplán kell számitani minden olyan gyereket, aki életét adta oda a harctéren a magyar haza védelmében. (Taps és helyeslés.) Beszédem befejezéséül át fogok térni most arra a kérdésre, amely az urakat tőlem balra talán közvetlenebbül fogja érdekelni ezen az oldalon. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.' •*- Propper Sándor: Minket az egész érdekel!) Nagyon Örülök, hogy figyelmükkel megajándékoznak s én azt hiszem, a nemzeti együttműködésnek oly terrénuma ez, ahol az embereket még világnézleti és a legélesebb pártkülönbségek sem választhatják el, mert ha ebben az országban a családok erkölcsi életét nem sikerül megjavítani, ha itt egészséges családokat nem tudunk teremteni, ha a megszületett gyermekek részére egészséges szociálpolitikai és közgazdasági helyzetet nem fogunk teremteni, akkor úgyis összeomlik minden, és bármily elgondolása legyen valakinek a nemzet jövendőjéről, a maga terveit megvalósítani nem lesz kénes. (Igaz! Ugy van! balfelől. — Sándor Pál: Földreform!) Rá akarom terelni az Önök figyelmét a városi kisemberek szomorú helyzetére, arra, hogy mi van itt a fővárosban. (Halljuk! Halljuk!) Egyszer meghívnám a képviselő urak egy csoportját pártkülönbség nélkül; jöjjenek el velem — amit én már tobször megtettem — ezekbe a bérkaszárnyákba, emberkaptárokba, ahol túlzsúfoltan együtt élnek az emberek és nézzék meg egyszer szemtől-szembe ezeket a problémákat. A munkás családoknál legnagyobb baj az, hogy az ipari munka s a munkahelyek természete — még ha vannak is szociálpolitikai védőeszközök — nem olyan, mint a mezőgazdasági munkánál. A legtöbb ipari munkás a munka természeténél fogva bűzös, egészségtelen, túlzsúfolt, gázokkal és mindenféle porokkal teli-