Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

r Âz országgyűlés képviselőházának • Elnök: Miután a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellá­ciókra kell áttérnünk, a vitát megszakitom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk ide­iére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hol­nap, csütörtökön, folyó évi június hó 23-án délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirend­jére tűzessék ki a mai napon letárgyalt tör­vényjavaslatok harmadszori olvasása, továbbá a mai napirendünk 5—7. pontjaiként szereplő törvényjavaslatok tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első interpelláló Szabó Imre képviselő ur. A* képviselő ur nincs jelen; interpellációja tö­röltetik. A második interpelláló Lukács György képviselő ur. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a ministerelnök úrhoz. Tekintettel arra, hogy Románia a trianoni békeszerződés 239. cikkében kötelezően meg­állapított vegyes döntőbírósági eljárást meg­hiúsítani igyekszik azzal, hogy a biróság ro­mán tagját a magyar állampolgárok által in­dított agrár perek tárgyalásában való részvé­teltől eltiltotta; tekintettel arra, hogy Románia ezen eljá­rását tudomásulvétel végett a Nemzetek Szö­vetsége tanácsának is bejelentette; tekintettel arra, hogy a magyar kormány képviselője Románia bejelentése fölött napi­rendre térést javasolt, egyszersmind pedig ké­rést terjesztett elő az iránt, hogy a tanács a békeszerződésben körülirt kötelességének meg­felelőleg pótbirákat hozzon javaslatba, akik­nek sorából a román biró visszavonulása foly­tán támadt hézag pótolható legyen és igy a vegyes döntőbíróság további működése lehe­tővé váljék; tekintettel arra, hogy a Nemzetek Szövet­ségének tanácsa, amely már tavaszi üléssza­kában is kerülte a döntést, most újólag tett semmi értelemmel ' nem biró elodázó intéke­dést; tekintettel arra, hogy a Nemzetek Szövet­sége tanácsának ez a halogató eljárása a jelen esetben a felelősség alól való kibújásnál sú­lyosabb jelentőséggel bir, mert egyfelől a béke­szerződésben a tanácsra ruházott kötelesség teljesítésének megtagadásával egyértelmű, másfelől pedig súlyosan kompromittálja a nemzetközi biráskodás intézményét; tekintettel arra, hogy ezek szerint a Nem­zetek Szövetségének tanácsa rendületlenül ki­tart végzetes egyoldalúságában, amennyiben nemcsak a nemzeti kisebbségek védelme iránt fennálló nemzetközi jogi kötelességeit hanya­golja el teljesen, nemcsak a lefegyverzés kér­désében a volt győzők és a volt legyőzöttek kö­zött fennálló egyenlőtlenséget tartja fenn tu­datosan és mesterségesen, hanem immár a kö­telező nemzetközi bíráskodás intézményeinek sem tud vagy nem akar érvényt szerezni az azt megtámadó egyik volt győzővel szemben: kérdezem a kormányt, hogy ezzel a der­mesztő közönnyel szemben indokoltnak tartja-e, hogy Magyarország a Nemzetek Szö­vetségében továbbra is kitartson 1 ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Lukács György: T. Ház! Tekintettel arra, hogy interpellációmat kissé hosszasabban szán­ig, ülése 1927 jumus, 22-én, szerdán. ía dékozom indokolni, tisztelettel kérem a Házat, hogy az interpellációkra megállapított időt maximális háromnegyed órával meghosszabbí­tani méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e hozzájárulni ehhez a kéréshez? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Lukács György: T. Képviselőház! Valóban nem kellemes feladatot teljesítek akkor, ami­kor a nemzet képviselőházában szót emelek a magyar-román birtokperek kérdésében leg­utóbb Genfben történtek alkalmából. Nem szí­vesen teszem ezt azért, mert én mindenkor azok közé tartoztam, akik igazán és őszintén lelkesednek azokért a nagy eszmékért, amelyek a Nemzetek Szövetségének zászlajára vannak irva. Nem is tudok elképzelni magasztosabb emberi ideálokat, mint amelyeket a Nemzetek Szövetsége paktumának szövege szerint maga elé kitűzött. Ezek közé a magasztos célok közé tartozik a nemzetek közt való megértés foko­békének állandó biztosítása, a háború­nak kiirtása az emberi intézmények sorából ós ennek helyébe a nemzetközi bíráskodásnak az államok és a nemzetek között felmerülő kon­fliktusok mind nagyobb körére való kitérj esz tése; ezek közé a nemes eszmék közé tartozik a jog és az igazság diadalra juttatása nemzet­közi viszonylatokban és végül a szerződéses kötelességek lelkiismeretes betartásának bizto­sítása. Mindannyi nagy és magasztos cél, de mély sajnálattal kell konstatálnom, hogy alig van nemes emberi intézmény, amely első megszer­vezettségében gyarlóbban lett volna az életbe átvive, mint épen a Nemzetek Szövetségének intézménye (Ugy van! Ugy van!) és mély saj­nálattal kell konstatálnom, nem először, — mert már számtalanszor konstatáltuk ezt — hogy a Nemzetek Szövetségének intézménye még ma sem az, aminek lennie kellene: nem a szabad népek szabad egyesülése, hanem, fájda­lom, még ma is a világháborúban győztes nem­zetek és államok egyoldalú érdekszövetsége, (Ugy van! Ugy van!) amely azokat a nagy eszméket, amelyeket zászlajára tűzött, nem az egyetemes emberiség érdekében óhajtja meg­valósítani, hanem csak annyiban tartja köte­lességének azoknak érvényt szerezni, amennyi­ben az a háború győztesei érdekeinek meg­felel. (Ugy van! Ugy van!) Amennyiben ezek­nek az érdekeknek nem felelnek meg ezek a nagy eszmék, akkor azok a Nemzetek Szövet­ségének intézménye előtt, sajnos, nem léteznek. Egyszer már mérlegeit csináltunk. Mérleget csináltunk akkor, amikor bevonultunk a Nem­zetek Szövetségébe. Alapos, mélyreható meg­gondolás után tettük meg ezt a lépést. Én most elérkezettnek látom az id Őt arra, hogy az időközben szerzett tapasztalatok alapján 1 má­sodszor is mérleget csináljunk és miegállapit­suk, hogy vájjon indokolt-e még továbria is ki­tartani a Nemetek Szövetségében? Kerülni akarom a szenvedély hangját, (Já­nossy Gábor: Pedig nehéz!) noha konstatálnom kelL hogy egyeteanes és általános a felháboro­dás Magyarországon (Ugy vam! Ugy van!) amiatt iái méltánytalan eljárás miatt, amelyben ezt a nagy magyar nemzeti ügyet, de ezenkívül az emberiség ügyét is, a nemzetközi biráskodás szent ügyét a Nemléteik Sövetségének Tanácsa kezeli. (Ugy van! Ugy van! — Jánossy Gábor: Minden tisztességes nemzet fel van háborodva e felett!) Mindazonáltal kerülni akarom ai szen­vedély hangját, épen azért a tényállást.egészen i szárazon igyekszem előadni, ha a t. Ház kegyes 3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom