Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-85
Àz országgyűlés képviselőházának I hogy mi történjék ebben az országban szociálpolitikai téren. Én tehát arra kérem a minister urat, hogy ha komolyan gondolja ennek a törvénynek a folytatását, akkor ebben a kérdésben hallgassa meg a munkásság érde'képviseletét is. Merem állitani, hogy mi sem megyünk tovább a lehetőségek terén, mint amennyire el lehet menni minden tényező számbavételével, de mindenesetre hangsúlyozom, hogy azok az ajánlástervezetek, amelyek ide kerülnek, mindaddig, amig ezekből konkrétumot nem tudunk kapni a 'kormány részéről, csak mint papirostörvények fognak előttünk szerepelni. A magunk részéről ezeket nem tudjuk komolyan venni s ha azokat elfogadjuk, legfeljebb abban a reményben fogadjuk el, hogy jöhet vagy biztosan el fog jönni az ideje annak, amikor mi ezekből a papirostörvényekből valóságos, életben lévő törvényeket is fogunk tudni csinálni. Addig azonban, amig azt látjuk, hogy a kormánynak részben nincsen megfelelő apparátusa, amellyel ezeket a törvényeket végrehajtsa, de akaratot sem tapasztalunk a kormány részéről arra, hogy ezekből a törvényekből élő törvényéket fog csinálni, nem veheti tőlünk rossz néven senki, hogyha bizonyos és mondhatom *erősfoku bizalmatlansággal kisérjük a kormánynak ezeket a kísérletezéseit. Tudom és meg vagyok róla győződve, hogy az öntudatos és komolyan gondolkozó munkásságot ezek a törvényjavaslatok nem téveszthetik meg. A munkásság is csak ebben a reményben fogja fel ezt a kérdést, hogyha nem is ma, valamikor talán lehet még csinálni valamit. De külön hangsúlyozom, gondoskodjék a kereskedelmi minister necsak a fővárosban és azokon a helyeken, amelyek 'közel esnek a fővárosi kormányzathoz és ahol könnyebben tudja látni a bajokat, — hanem a vidéken is arról, hogy ha ilyen törvény belekerül a törvénytárba, annak a törvénynek vidéken is érvény szereztessék bármilyen apparátus felállításával, mert hiszen a mai apparátus, a magyar közigazgatás, szerintem nem alkalmas arra, hogy ilyen szociálpolitikai törvények végrehajtását rá lehessen bizni. Az a közigazgatás, amely csak gyűlölettel tud megnyilatkozni munkáskérdésekben, de soha sem szeretettel, nem alkalmas ilyen szociálpolitikai törvények végrehajtására. Arról kellene gondoskodni, hogy az iparfelügyelet sokkal nagyobb mértékben építtessék ki. Az iparfelügyeletet kellene alakalmassá tenni arra a szerepre, meg kellene reformálni, ki kellene épiteni, hogy azután necsak az eddigi kazánvizsgálatokkal, hanem szociálpolitikai vonatkozásokban a munkáskérdésekkel is alaposan foglalkozhassak, azoknak végrehajtásában tevékenyen közreműködhessék. Amig ez nincs meg, addig — ismét hangsúlyozom, — nem veheti tőlünk senki rossz néven, hogy ezeket a kisérleteket tényleg papiroskisérleteknek tekintjük és ha elfogadjuk ezeket, legfeljebb azzal a gondolattal tesszük, hogy valaha talán mi fogunk belőlük valamit csinálni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Képviselőház! Az igen t. előttem szólott képviselő urak egyik része minden javaslatot, amely szociálpolitikai vonatkozásban van és idekerül a parlament szine elé, avval a taktikával szokott tárgyalni és kritizálni, amelyet tőlük nagyon megszoktunk. Mert ők politikai szempontból I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. VI. 5. ülése 1927 november 9-én, szerdán, 283 birálnak mindent és elfelejtik azt, hogy a szociálpolitikában minden lépésnek, amely csak egy centimétert jelent is a munkásság jólétének, a munkásság jogainak, a munkásság kultúrájának emelése szempontjából, ilyen nagy jelentősége van. Ha valahol indokolt az, hogy ne mondjam és ne tartsam elvnek a »mindent vagy semmit« politikát, akkor a szociálpolitika az a tér, ahol ezt az elvet követni kell. Akik szociális kérdésekkel foglalkoznak, azok nagyon jól tudják, hogy a polgári társadalommal szemben a magyar intelligenciát és épen azt a közigazgatást, amelyről igen tképviselőtársam beszelt, nem lehet azzal meggyőzni a szociális íejiődés szempontjából, hogy arcába csapunk. (Szabó Imre: Semmivel sem lehet meggyőzni! — Zaj.) Nem lehet tőlünk azt várni, hogy felhasználjuk mindazt a radikális eszközt, amelyet az igen t. szociáldemokrata képviselők néha szükségesnek tartanak. Én a szociálpolitikai haladás szempontjából sokkal többre értékelem azt, ha ezeknek a javaslatoknak révén, amelyek nemzetközi szempontból is jelentőséggel birnak, azok, akik szociálpolitikával foglalkoznak és akiknek szívügye a szociálpolitika, egészen közel férkőzzenek a magyar intelligenciához, a magyar közigazgatáshoz. Mert nem áll az, hogy ez a közigazgatás nem volna képes a szociális érzéket is belevinni a magyar állam gépezetébe. (Szabó Imre: Nincs abban lélek! — Zaj.) Igen sokszor és igen sok helyen tapasztaljuk, hogy a magyar közigazgatás nagyon sokszor hajlandó erre és nagyon sokszor meg van az érzéke ahhoz, hogy a magyar munkássággal szemben kellő megértést tanusitson. (Szabó Imre: Ugyan kérem, a tyúkszemére tapos. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ne csodálkozzanak azon, hiszen a magyar munkásság egy része súlyos bűnt követett el a magyar társadalommal szemben, amikor nyakára engedte hágni azt a néhány kommunistát és a nyakán engedte maradni azokat az embereket... (Györki Imre: S azért az összmunkásságot kell büntetni? Ezért halálra Ítéltek néhány száz embert. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Frühwirth Mátyás: Ne csodálkozzék a szociáldemokrata munkásság azon, hogy mikor a munkásság egyrésze (Csik József: Beugrasztották! — Zaj.) odaadta magát eszköznek, hogy a hátán feltornásszák magukat a kommunista vezérek és az országot anyagilag és kulturálisan tönkretegyék, a magyar intelligencia és a magyar polgári társadalom egy kis óvatossággal tekint mindenfelé, különösen azok felé, akik szociáldemokratáknak nevezik magukat. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek I Frühwirth Mátyás: Más országokban, például Németországban Noske, szociáldemokrata vezér képes volt katonák élére állani és fegyverrel küzdött elvtársai ellen, azok ellen, akik a kommunista elveket akarták megvalósitani. (Rothenstein Mór: Mi köze ennek a szociális javaslathoz? — Zaj.) Mindjárt rátérek erre. A szociáldemokrata munkásság képes volt Németországban fegyvert fogni az elbolonditott munkásság kijózanitására, Noske képes volt hadsereggel odamenni és Berlinben három napi küzdelem után vérbe fojtani a munkásságnak ezt a felforgató kisérletét, mert az állam fenmaradása mindenkinek közös érdeke: a földbirtokosnak, az iparosnak, a munkásnak és a szociáldemokratának, mindenkinek egyaránt érdeke, hogy az állam fenmaradjon. Az állam a köznek és a kultúrának elsőrendű té45