Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

254 Az országgyűlés képviselőházának Épen ezért indítványozom, (olvassa) hogy az 1. § /első bekezdésében elforduló »18.« szó töröltessék és helyébe »16.« szó tétessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanezt indítványozom az 1. § harmadik bekezdésénél két helyen előforduló szó törlése és helyettesítése tekintetében (olvassa): »Indítványozom, hogy az 1. § utolsó bekezdésében előforduló »21.« szó töröltessék és helyébe »18.« szó tétessék. Kérem indítványaim elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Csöngedy Gyula! Csöngedy Gyula: T. Ház! Halljuk! Halljuk!) Ha az előttünk fekvő javaslat általános tárgyalásakor elhangzott felszólalásokat az ember figyelemmel hallgatta, legalább is reám, önkéntelenül azt a benyomást gyakorolta, hogy sajnos, most is, mint a legtöbb esetben, a privát érdekek tolultak előtérbe. Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) Ugy érzem, azért vagyunk itt, hogy elsősorban a közérdeket tartsuk szem előtt, (Ügy van! Ugy van! a baloldalon!) a közérdek pedig nem egyéb, mint amit a javaslat mond és amit a minister ur az általános vita után kijelentett: ez a javaslat nem az alkoholizmusról szól, hanem egyenesen az ifjúság közerkölcsi és egészségügyi védelmét célozza. (Ugy van! Ugy van!) Mindennek ugy kell történni, hogy ezt a kettős célt, az ifjúság közerkölcsét és egészségügyét előmozdítja. Ha átgondolom ezt a javaslatot, annak minden szava azt a benyomást teszi rám, hogy a népjóléti minister ur előtt ez a kettős cél lebegett. Ha a magyar jövőt, a magyar ifjúság jövőjét nézem. Nekünk semmi sem lehet fontosabb, mint hogy ezt az ifjúságot védjük, mert a magyar jövő beteges, infi- I ciált ifjúsággal el sem képzelhető. (Ügy van! Ugy van!) Két egyesület részéről vagyok bátor a javaslathoz hozzájárulásomat bejelenteni, egyrészt a cserkészmozgalom, másrészt a levaatemozgalom nevében. Méltóztassék elgondolni, mi lesz» ha a korhatárt leszállítjuk? Az ifjúság 21 éves koráig van kötelezve a levente egyesületekben résztvenni, ha tehát a korhatárt leszállítjuk, hogyan lehet a levente ifjúságot erkölcsben és egészségben nevelni, ha nincs rendelkezés, mely a kocsmák látogatásától eltiltja őket? Az ember szinte alig tudja megérteni azokat az ellentétes intézkedéseket, amelyeket ezen a téren lát. Az egyik oldalon hangoztatjuk a kultúrát, a becsületes, tisztességes nevelés szükségességét, a másik oldalon pedig szabad teret engedünk mindezek ellenkezőjének. Az iskolában így beszélünk, a közigazgatásnál pedig máskép cselekszünk. (Láng János: Képmutatás!) Az ifjúság is észrevette ezt a tarthatatlan helyzetet, épen ezért méltóztassék megengedni hogy a cserkészvezetőségnek a minister úrhoz intézett memorandumát ismertessem, amelyben a következőket mondják (olvassa): »A magyar cserkészmozgalom megszületésétől fogva szakadatlanul az erős, minden fáradalmakra megedzett, tántoríthatatlan jellemű és erkölcsű magyar polgár képét látta maga előtt, mint munkálkodásának célját. Ebben a nehéz, de nem reménytelen átalakító tevékenységében egyik legnagyobb feladatának a magyar ifjú, de különösen az egyszerűbb életkörülmények között élő ifjú, jellemének és erkölcsének átformálását látta. Amikor a cserkészmunka az iskola, különösen pedig a gyári, műhelyi és családi kötött84. ülése 1927 november 8-án, kedden. ségből kiszabaduló ifjút a kocsmák és mulatóhelyek tájékáról a komoly lélek- és testnevelő munka játékos falai közé vagy a nagytermészet mindent megnemesitő erdejébe, pázsitjára és vizeire csalogatja, minden parányi magyar értéket meg akar menteni a nemzeti talpraállitás nagy erőpróbájára. Ez a törekvés — sajnos — sok esetben a fogékony ifjú lélek körül ólálkodó, hatalmi köreinken kívül eső és így eddig elhárithatattlan kisértéseken és lehetőségeken tört meg. A Magyar Cserkész Szövetség ujjongó örömmel és hálával fogadja Nagyméltóságod atyai és erős segítő kezét, mellyel épen ezeknek, a csak törvényesen ellensúlyozható káros lehetőségeknek megsemmiisitésével. az iskolán kívüli nevelés munkájának — mint azt a törvényjavaslat részletes indokolásának második bekezdése kifejti — a sokáig nélkülözött szilárd támasztékot megadni kegyeskedett Eltelve fiaink jövőjébe vetett megerősödött hittel, reményekkel meggazdagodott lélekkel, magyar szeretettel és mély tisztelettel üdvözöljük Nagyméltóságodat és kérjük, hogy nagy alkotó erejéből és atyai gondoskodásából ezentúl is juttasson a magyar ifjúságnak és így nekünk is, kik mindenkor érte akarunk dolgozni. Adja a jó Isten, hogy e törvényjavaslattal megkezdett utjain minél tovább vezérelhesse a jobb jövőért harcolókat«. íme, t. Ház, a Cserkész Szövetség minden körülmények között kívánja a törvényjavaslat szószerinti fentartását. A magam részéről a leventeifjuság nevében egy sajnálatos példát leszek bátor előadni csak azért, hogy méltóztassék látni, ha ez a törvényjavaslat változást szenved, ha a korhatár 16 évre leszállittatik, akkor nem is nagyon lesz érdemes törvényt csinálni, mert hiszen eddig is megvolt nekünk egy rendelkezésünk az ismétlőiskolákról szóló törvényben, amely a 15 évet be nem töltötteket kötelezte a kocsmák kerülésére. Tehát a korhatár leszállításával nem lépünk egy fél lépést sem, mert a korhatárt csak egy évvel toldandók meg. A leventeif juságra a legnagyobb mértékben vigyázni kell, itt a legnagyobb fegyelem és szigor szükséges, mert nagyon hajlandók ebben a korban arra, hogy túlzásokba csapjanak. E túlzások ellen akar ez a javaslat védekezni a kocsmázás eltiltásával. A magam részéről nem osztozom abban a felfogásban, amelyet a t. előttem szólott t. képviselő ur vall. Én is falun élek, én sem látok megrónivalót abban, ha a gazdaember fiával kimegy a présházba vasárnaponként és ott megisznak egy félliter bort, vagy otthon fogyasztják el, mert egészen más, hogy az az ifjú a pincében, esetleg otthon iszik, vagy pedig a kocsmában. Az if ju otthon nincs kitéve a sok kísértésnek, verekedéseknek és minden néven nevezendő bűnalkalmaknak, amelyek a kocsmákban várnak reá. Ha leventeifjuságunkat nem tudjuk eltiltani a kocsmától, akkor teljesen felesleges a levente-egyesületekben az erkölcsi oktatás, mert ha mi a levente-egyesületben órák hosszat beszélünk is és az ifjúságot erkölcsre, egészségre oktatjuk, mégis elmehet a kocsmába, ahol mindennek az ellenkezőjét látja. Erre csak egy esetet hozok fel. Másfél hónappal ezelőtt kiszállt Budapestről az én községembe egy szinésztrupp. Az ember sohasem tudja, hogy hol kapnak engedélyt a nép inficiálására, mert működésük legtöbbször nem egyéb, mint inficiálás. Az én levenitíim, mxutan a kocsmázás eltiltásáról szóló