Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

248 ~Az országgyűlés képviselőházának Egyébként nem tartom valami borzasztóan tragikusnak azt az egész felhorkanást, mert hiszen — mondom — a falu alkoholizmusa nem­csak a vendéglőből ered, hanem egészen más forrásból is. (Erdélyi Aladár: És nem a borból, hanem a pálinkából!) Az imént rámutattam arra, hogy mi ennek az egyik okozója. Most rá kell mutatnom a másik okozójára is. Az al­koholizmus szoros összefüggésben áll a min­denkor adott gazdasági helyzettel. t Vannak vidékek, amelyek nem bortermő vidékek, ahol a bor nem igen terem, ott mégis szörnyű mó­don rombol és pusztit az alkoholizmus. (Er­délyi Aladár: Ebben igaza van!) Ott az ok a rettenetes szegénységben van abban a silány táplálkozásban, amelyben ezeknek az embe­reknek részük van. A nyári hónapokban még csak megy valahogyan; különösen, ha m elsze­gődnek gazdaságba, valahogyan még jutnák egyszer egy héten húshoz. A téli hónapokban azonban folytpn az unalmas burgonya, sült tök és egyéb egészen silány tápértékü anya­gok járják. Természetes, hogy ha semmi sti­muláló szer nem kerül a gyomrába, önkéntele­nül a pohár után nyúl, és miután ott van a szobában a gyerek, az asszony, azokat is meg­kínálja, hogy legyen bennük is egy kis stimu­láló szer. Erőteljes, liberális szellemtől és szo­ciális érzéktől áthatott gazdasági politikát kel­lene tehát folytatni, amelynek folyományaként az emberek magasabb munkabérhez jutnának, hogy így valamivel jobban táplálkozzanak, mert a jobban táplált test inkább tud ellen­állani az alkoholizmus borzalmas pusztításá­nak, másrészt a jobb tápláltság, a jobb gazda­sági helyzet valamivel nagyobb kulturnivót is jelent. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy^ az alkohol nem egyedül a szegénység betegsége. Erődi-Harrach t. képviselőtársam igen figye­lemreméltó beszédében rámutatott arra, hogy a külvárosi proletárnegyedekben milyen mó­don pusztit az alkohol, hogyan isznak az em­berek stb. T. Képviselőház! Nem egészen állja meg a helyét, hogy ez csak a szegény embe­rek betegsége volna; megtaláljuk a gazda­goknál is. Nem is olyan régen itt^ Budapesten a Hungária-szálló bárjában délután félhárom órakor a budapesti aranyifjúság néhány tagja berúgott, jó magyarán mondva coctail és egyéb amerikai italoktól csúnya módon berú­gott s az egyik társukat olyan szemérmetlen módon és minden emberi érzésből kivetkőzöt­ten molesztálták és inzultálták, hogy egyene­sen botrány volt. ugy, hogy ezeket a lfr—18-^-22 éves fickókat, társadalmi állásukra való tekin­tettel, autókon kellett hazaszállitani. Engedelmet kérek, ha proletárgyerekek igy berúgnak és igy garázdálkodnak, akkor a rendőrség csúnyán végighúz rajtuk. Ezeken az aranyifjakon azonban nem húztak végig, csak a papáikat figyelmeztették arra, hogy máskor vigyázzanak a kolykekre és ne engedjék meg, hogy délután három órakor a Hungária-bárban cocteiltől és más amerikai italoktól ilyen mó­don leigyák magukat. Az alkoholizmus tehát kulturális kérdés is, de gazdasági kérdés is és amíg a gazdasági viszonyok ilyenek lesznek, mint amilyenek és amig a nép kulturális vi­szonyai ilyenek lesznek, addig valami nagy eredményt az ilyen törvénytől várni nem lehet. Rá kell mutatnom még egy dologra. Ez a leventemozgalom szerepe az alkoholizmus el­leni küzdelemben. Mindenki tudja — at. Ház túlsó oldalon ülő tagjai különösen tudják, — hogy mi nem vagyunk valami nagy hívei a le­ventemozgalomnak. Miért? Nem azért, mert 84. ülése 1927 november 8-án, kedden. féltjük az ifjúságot attól a testi megedzéstől, amely ott folyik, hanem azért, mert azoktól az erkölcsöktől féltjük, (Mozgás és élénk tiltako­zás a jobboldalon és a középen.) amelyeket ot­tan ezekbe a gyermekekbe belecsöpögtetnek. Én figyelemmel kisérem a leventemozgal­makat és mondhatom, hogy aszerint, amint változnak a politikai felfogások, ezek vissza­tükröződnek a leventemozgalom szellemében is. Ma például divatban van a fasizmus. Tessék megnézni, már Kutyabürgözdön is utánozzák a fasisztákat, kezdik a kezüket emelgetni. Lá­tunk harcászati gyakorlatokat, fasiszta móká­kat, mindennap a leventéknél, de komoly, mélyreható küzdelmet a népbetegségek ellen, az alkoholizmus ellen nem igen találunk. Alig egy tucat leventeegyesületet találunk, amely komolyán foglalkozik ezekkel; nem mondom, hogy egy sincs, találtam egy tucatot, de a ke­zemen meg tudnám számlálni azokat, amelyek komolyan foglalkoznak az alkoholizmus pusz­tításaival. Arra kérném tehát a mélyen t. nép­jóléti minister urat, figyelmeztesse kultusz­ministertársát arra, hogy ennek a törvénynek nem csak az a konzekvenciája, hogy a zsandár végigmenjen a vendéglőkön és megnézze, hogy hol isznak és hol nem isznak a gyerekek, ha­nem ennek a törvénynek az a célja, az az in­tenciója, hogy megmentse a jövő magyar tár­sadalmat az alkoholizms borzalmas pusztítá­saitól. És ezt nemcsak a társadalmi körökben, hanem elsősorban a leventeoktatásban kellene alkalmazni a lehető legintenzívebb en. Ne azon törjék a fejüket, hogy milyen ujabb fasiszta mókákat lehet csinálni; ne azon törjék a fejü­ket, hogy milyen szén parádés lépésben lehet elmenni a napóleoni pózban ott álló főszolga­bíró előtt, (Mozgás és felkiáltások jobb felől: Fegyelem csak kell!) hanem neveljék a gyer­mekeket arra, hogy tudják milyen méreg az alkohol, mennyire árt a szervezetnek és ho­gyan kell védekezni a népbetegségek ellen, amilyen a tüdővész és amilyenek az alkohol él­vezetéből eredő betegségek. Itt látom azután a kormány legnagyobb hibáját, tudniillik a szervezkedésnek és a tö­mörülésnek azt a megszorítását, amelyet a vá­rosokban is látunk, de amely fokozottabb mér­tékben megvan a falvakban. Akár csak -a nagy francia forradalom után az angol akkori kapitalizmus idejeben minden egyesületben a forradalom hidráját látták és ennek következ­tében a XVIII. század elején évtizedes depor­tációval büntették azokat, akik szervezkedni mertek, ugy ma is, a kommunizmus bukását követő nyolcadik esztendőben még mindig minden csip-csup egyesületecskében a kommu­nizmus rémét látják. (Mozgás jcbbfelől.) Már Budapesten is, de a vidéki városokban is rendkívül nehéz a felnőtt emberek szervezke­dése, még nehezebb azonban az ifjúmunkások szervezése és nevelése, mert hiszen a rendőr­ség minden ilyen Összejövetelnél kommunista összeesküvést lát. Még rosszabb e tekintetben a helyzet vidéken, ahol egyáltalában nincs meg semmiféle szervezkedési lehetőség. Most nem mutatok rá, hogy milyen, de abszolúte nincs semmiféle szervezkedési lehetőség. Eb­ben a tekintetben azután nagyon kevés kivé­telt tesza csendőrség és nagyon drasztikus intézkedésekkel akadályozza meg, hogy az ifjúság tömörüljön és valamilyen tömörülés utján nevelődjék. Nézzük ezzel szemben a helyzetet Német­országban. Németországban 9 millió ifjú em­ber van 14 és 21 év között, ez a szám tehát a lakosság 14-6%-a. Abből a 9 millióból 3,600.000

Next

/
Oldalképek
Tartalom