Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-73

r

Àz országgyűlés ÍcépviseUkázának exportáruik árát, máris zsebreakarják vágni azt a hasznot, amelyet a magyar kormány vámengedményben Csehországnak nyújtott, úgyhogy körülbelül az a helyzet fog előállani, hogy a cseh textilgyárak áremelése következtében a magyar textilipar nem számithat olyan lehengerlő versenyre, mint azt némelyek bejósolták. Azt vallom, — és méltóztatnak majd tapasztalni már a legközelebbi jövőben is — hogy ennek a szerződésnek hatásaként az elsőrendű életszükségletek piacán további drágulás várható. Ez a drágulás — ahogy én ezt körülbelül előre látom — az állandósulás jellegét fogja magára ölteni, mert hiszen a magyar mezőgazdasági termékeknek, amelyek épen az élelmezés terén olyan fontosak, megvan most már az útjuk Csehország felé is, úgyhogy a magyar fogy asztópiacon reakciója támad majd ennek az állandó drágulásban és a drágaság megrögzitésében. Én tehát nagyon tartok attól, hogy ennek a szerződésnek majd megint a fogyasztótömegek fizetik meg az árát. Megfizetik azért is, mert amint eddig egyetlen vámszerződésben sem, ugy a mostaniban sem látok semmi szociális gondoskodást; a szociális gondoskodás teljes hiánya meglátszik ezen a szerződésen is s meglátszik a kormány egyéb intézkedésein is. Ezt ugy gondolom, hogy amikor az élelmezés terén ilyen visszaesés, ilyen drágulás várható, akkor a fogyasztásiadók és illetékek terén még semmi olyan reform nem történt, amely ezt a várható drágulást ellensúlyozni tudná. Azt látom ebben a szerződésben is, hogy az élelmezési cikkekben az exportnak minél nagyobb lehetőségeire dolgoznak, az import lehetőségeit azonban erősen csökkenti a magyar részről is forszírozott védővámos politika. Hogy csak egyet emlitsek, a cukoripart erősen védő autonóm vámtétel még mindig érintetlen; eddig még egyetlen vám szerződésben sem láttuk, hogy ehhez a cukoripart védő 26 aranykoronás, tehát magas autonóm vámtételhez hozzányúltak volna. Hogy mi történik ennek a monopolisztikus helyzetnek védőbástyái mögött, arra bátor leszek néhány adattal röviden rámutatni. Az a helyzet, hogy a cukoripart már nem is védőyámos, hanem minden versenyt kizáró monopólium védelmezi és ennek az áldatlan helyzetnek hatása meg is látszik a cukorárakban. A minap azt hallottam itt gróf Hunyady képviselőtársunk interpellációja alkalmával, hogy a pénzügyminister ur igen erélyesen kikelt a cukorkartell ellen és szinte megfenyegette azt, hogyha árpolitikáját továbbra is igy folytatja, mint most, akkor megfelelő represzszáliákkal fog élni a cukorgyárakkal szemben. Legyen szabad azonban ott kezdenem, hogy Hunyady t. képviselőtársunk a cukorrépa beváltási árának felemelését kérte. Gróf Hunyady többet akar, mint amennyit eddig fizettek, pártállásánál fogva azonban természetesen kénytelen olyan kijelentéseket is tenni, hogy nem a fogyasztók rovására. Azt kell kérdeznem, t. Ház, vájjon gróf Hunyady hogyan gondolja el, hogyha felemelik a cukorrépa beváltási árát, vájjon a különbözetet ki fogja fizetni

1

? (Erdélyi Aladár: Amikor önök kívánják a munkabér felemelését, akkor mii lehet gondolni!) Talán a gyáros fogja megfizetni'? (Gaal Gaston: Annak kellene megfizetnie!) A gyáros nem fogja behajtani a fogyasztókon? Egy kalap alatt ugyanegy alkalommal a fogyasztók érdekeinek védelmét is hangsúlyozni és kérni a cukorrépa beváltási árának felemelését, nem lehet. Vagy az egyik, vagy a másik. (Rothenstein Mór: A gyáros mindig átháritja 1 ütése Í927 június 22-én, szerdán. Ï3 a fogyasztóra! — Erdélyi Aladár: Ezt mondom én is! — Reischl Richárd: Néha együtt vagyunk! — Erdélyi Aladár: Tessék megnézni, mennyivel csökkent a cukorrépatermelés! 1 Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kabók Lajos: Azért, mert csökkent a fogyasztás! — Erdélyi Aladár: Nemcsak azért! Mert nem fizetődik ki! — Kabók Lajos: Mert nem vásárolhatják meg!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a párbeszédeket abbahagyni. Várnai Dániel : Hangsúlyozni kivánom azonban, t. Ház, hogy a cukorrépát termelő birtokosoknak nincs valami sok okuk panaszra. (Erdélyi Aladár: Nincs sok, csak egy: hogy nem fizetődik ki!) Azt látjuk, hogy az utolsó békeév beváltási ára métermázsánkint 180—185 aranykorona volt. (Gaal Gaston : Mennyi?) 180—185 aranykorona! (Erdélyi Aladár: Rosszul irták azt le! — Gaal Gaston: Rögtön megkötöm a szerződést! Rögtön egész Magyarországon cukorrépát termelünk ezért az árért!) 1926-ban, amint tudom, 215—225 aranykoronára emelték a cukorrépa beváltási árát. (Gaal Gaston: Métermázsánként ? Hol az a gyáros, hadd szerződjünk vele!) Nem métermázsánként, hanem vagononként. Már ki is van igazítva. A beváltási ár tehát az utolsó békeévvel szemben emelkedett. (Gaal Gaston: Apró kis tévedés! — Erdélyi Aladár: Csekélyre nem nézünk! — Esztergályos János: Gaal Gastonnál is előfordul! — Gaal Gaston: De ilyen nagy nem! Ilyen szarvashiba nem! — Györki Imre: Cukorrépa-hiba volt, nem szarvashiba! — Kun a P. András: Tévedni emberi dolog! — Esztergályos János: Ugy-e, igazunk van, Kuna P. képviselő ur? — Csontos Imre: Nem tudsz hozzá, János, az a baj!) A cukorrépát termelő nagybirtokosok és a cukorgyárak veszekednek egymással és a cukorrépát termelő nagybirtokosok szemére vethetik a gyáraknak, hogy horribilis jövedelmeiket megfelelő mértékben nem akarják megosztani a cukorrépatermelőkkel, azonban a beváltási ár emelését kérni — ismétlem— és ugyanakkor a fogyasztórétegek érdekeit is hangoztatni, nem lehet. Hogy milyen szabadon garázdálkodik a cukorkartell a védővám következtében, azt méltóztassék a következő adatokból megállapitani. Például egy vagon kristálycukor nálunk 12.000 pengő — ebből a cukoradó 4060 pengő — a cu; korgyáraknak tehát vagononként 7940 pengő marad; ugyanakkor Londonban, Párizsban vagy Hamburgban a cukor vagcnonkint csak 4600—4800 pengőbe kerül. Nézzük most a kicsinyben való fogyasztás árait is. A magyar kockacukor ára kilogrammonkint 1'36—140 pengő között, a kristálycukor ára pedig 1-24—1*34 között váltakozik. Állítsuk most ezzel szemben a külföldi árakat s azt látjuk, hogy az adó beszámításával külföldön majdnem 50% -kai olcsóbb a cukor, mint nálunk. így például Ausztriában egy kilogramm kockacukor ára az 1:40 pengős magyar árral szemben 76 fillér, Csehországban 87 fillér, Németországban 60 fillér, — de ebben benne van már az adó is — Franciaországban 65 fillér, — a mellett, hogy Franciaország majdenm egészen import cukrot fogyaszt — az Amerikai Egyesült-Államokban 61 fillér és Angliában a legdrágább, 94 fillér a cukor kilogrammja. Megjegyezni kivánom, hogy Anglia cukorfogyasztása nagyrészt import cukorból áll. Hozzá kivánom fűzni azt is, hogy Anglia importjának tekintélyes részét a magyar cukorexport adja. Odakünn a magyar cukor lénye-