Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-84

246 Az országgyűlés képviselőházának már 25 évvel ezelőtt felismertük az alkoholizmus borzalmas rombolását és annak hatásait. Már 25 évvel ezelőtt megindítottuk az antialkoholista-mozgalmat és apró füzetkékben világosítottuk fel a munkásokat az alkoholizmus borzalmasan káros hatásairól, apró füzetekben világositottuk fel az anyákat arról, hogy milyen borzalmas rombolást visz véghez az alkohol a családi életben is és a magunk tehetsége és szerény anyagi viszonyaink mellett mondhatom, igen nagy és igen szép eredményt tudtunk elérni. Én emlékszem még arra a korra, — apám is gyári munkás volt, én is mint gyári munkás kezdtem el életpályámat, — amikor a munkásnak, ha kiment a gyárból, legelső útja a pálinkamérés volt, (hgy hang a jobboldalon: Ma is az!) ahol sorbaálltak a pálinkásüvegek. Emlékszem azokra a borzalmas családi jelenetekre, amelyek mind a sörnek, bornak és a pálinkának voltak következményei. Emlékszem arra a kereszténytelen életre, amelyet az emberek folytattak, amikor vasárnap elmentek a templom után a kocsmába, ott leitták magukat, azután a részeg férfi hazajött és ha nem volt kész az ebéd, összeverte az asszonyt a vasárnap és az Isten nagyobb dicsőségére. Hogy ebben a tekintetben az állapotok valamennyire javultak, — nem merem mondani, hogy 100%-ig — de hogy nagymértékben javultak, azt a szakszervezetileg szervezkedett munkásság saját erejéből vivta ki, mert az államnak csak a legutóbbi 10 esztendőben jutott eszébe, hogy az alkoholizmus ellen küzdjön csak a legutolsó tíz esztendőben jutott eszébe holmi röpiratokat kibocsátani, pár plakátot kiragasztani, egy színtársulatot köiülküidözni az országban és így hivni fel a munkásságot az alkoholizmus veszedelmeire. Miért törekedett a magyar munkásság, elsősorban a budapesti munkásság arra, hogy erejét messze felülmúló áldozatokkal maganneiyiseget létesítsen magának? Mem azért, hogy összeesküvéseket csináljon az állam ellen, hanem azért, hogy elvonja a munkást az alkoholizmus bóditó és pusziitó hatása alól, hogy magánhelyiségben nevelhesse és magánhelyiségben nyújtson neki szórakozást biliárddal, sakkal, újságolvasással hogy kiragadja őt a legnagyobb társadaiompusztitó méreg, az alkoholizmus hatása alól. Azonkívül az utolsó időkben nagyon erős tényezője volt az alkoholizmus elleni küzdelemnek a sport, a testgyakorlat és a turistaság, a vándorlási kedv felkeltése. Mert ahhoz, hogy a munkásifju nehéz munkája mellett a sportban figyelemreméltó teljesítményt érjen el, majdnem aszkétaéletet keil folytatnia az ő életmódja mellett; ahhoz, hogy valaki nagyobb iramot tudjon futni, az kell, hogy jó szive és jó izmai legyenek, tartózkodnia kell tehát az alkoholtól. A vasárnapi szórakozás ilyenformán nem zajlik le sem a kocsmában, sem a kávéházban, mert hiszen a munkásban fölkeltették a vándorlási kedvet, amelynek ápolásában örömmel kell mondanom, házelnökünk jár elől nagy buzgalommal s így a munkásság kivonva magát az alkoholizmus hatásai alól, kevésbbé van megfertőzve, mint a falusi lakosság. (Ugy van! Ugy van!) Én szeretem fajtámat és magam is harcolok 25 év óta az alkoholizmus borzasztó hatásai ellen és minden rendelkezésemre álló eszközzel azon vagyok, hogy a proletariátust kiemeljem abból a szellemi inferioritásból, amelybe őt a gazdasági viszonyok mostohasága taszította, de kétszeresen fáj látnom azt, hogy az a nagy rezervoár, az a nagy tartány, amelyből a ma84, ülése 1927 november 8-án, kedden. gyarságnak merítenie kell, akár a munkásosztályt, akár a polgári osztályt nézem, mert hiszen végeredményben mindenesetre ebből az őshumuszból kell merítenie, amely rendelkezésére áll, ez az őshumusz, ez az őserő, amelynek minden nemzet ősforrásának kell lennie, a falusi lakosság szörnyű módon meg van fertőzve az alkoholizmustól. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek két oka van. Itt nem lehet általánosítani és nem lehet azt mondani, hogy az iszákosság általánosan elterjedt magyar betegség. Vétenék fajtám ellen, ha ezt merném mondani. Az alkoholizmus borzalmas pusztításainak hellyel-közzel egészen különböző okai vannak. Az egyik ok, amelyet erről a helyről feltétlenül meg kell említenem és a t. minister urnák becses figyelmébe kell ajánlanom, a bortermelő vidékek viszonyaiban található. Ezzel a legkönnyebben végezhetek, mert képviselőtársaim előttem már emiitették. Az a körülmény, hogy a háznál bor van, hogy a pincébe le lehet menni borért, hogy a törkölyt kifőzik pálinkává, hogy a hullott szőlőből pálinkát lehet főzni — és hála a kisgazdák buzgalmának, a kisüst már meglehetősen elterjedt bútordarab a falun — lehetőséget ad az embereknek arra, hogy az alkohollal visszaéljenek. A falun bucsuk, a nagy ünnepek alkalmával, de más alkalmakkor is az öregek kimennek a szőlőbe; a hu pedig utánuk. Ha már ott van, nem lehet tőle megtagadni egy pohár bort. Már pedig a bor olyan, mmt az ördög. Először őt veszi be az ember, azután ő viszi el az embert. Egy pohár bor nem fog megártani, mondják. Azt mondja az öreg gazdaember: Én már tizennégy éves koromban is részeg voltam, mégis hatvan éves lettem. — Ez a kisgazdák filozófiája! Az ilyen alkoholizmus eilen nagyon nehéz lehet ilyenforma törvénnyel küzdeni, mint aminőt most tárgyalunk. Ezek az emberek a kocsmába alig járnak él, ha el is járnak pénztelenségüknél fogva, alig-aiig költenek valamit, inkább társas kirándulás nekik a vendéglőbe elmenni és ott szórakozni. Ezért ilyen területeken, ahol szőlőt müveinek, ahol bor van, ahol huliadékgyümöicsből, törkölyből pálinkát főznek, ennek a törvénynek nagyon sok gyakorlati eredményét nem látjuk. Egyetlen lehetőség van: az emberek rendszeres és adandó oktatása és nevelése arra, hogy mi az alkohol. Láthatjuk máshol, hogy gyári munkások például ciankálival, a legborzasztóbb méreggel dolgoznak, egynek sem jut eszébe azt megkóstolni, mert megtanitották arra, hogy az milyen veszedelmes dolog. Hogy egy másik példát hozzak fel, Újpesten van például a Chinoin vegyészeti gyár. Ebben a munkások és munkásnők százai dolgoznak különböző szeszekkel, faszesszel, metilaikohollal stb. Soha egynek eszébe nem jut megkóstolni, annyira rendszeresen figyelmeztetik» hogy ettől tartózkodjanak. Nem tudom belátni, hogy a magyar fajt, amely semmiesetre sem áll hátrább, mint más fajta, semmiesetre sincs rosszabb tulajdonságokkal megáldva, nem inferiorisabb, miért ne lehetne ránevelni arra, amire rá lehetett nevelni, meg lehetett tanitani a főváros munkásságát, hogy őrizkedjék az alkoholtól, hogy az alkohol méreg, öl és butit. Lehet az anyákat, lehet az apákat erre nevelni. Azt az évtizedes előítéletet, mely az emberek fejében van, hogy a bor erőt ad, ki lehet belőlük vetkőztetni. Nem hinném, hogy^ a népjóléti minister ur megmarad csak ennél az egyetlen törvénynél. Azt hiszem és,remélem, sőt akarom, hogy