Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-81
il. ülése 1927 október 27-én, csütörtökön. 192 . "Az országgyűlés képviselőházának é részleteiben. Hiszen ez a javaslat a legrombolóbb és következményeiben legveszedelmesebb és e mellett legelterjedtebb népbetegségek, egy kimondottan faj és erkölcsrontó tényező, az alkoholizmus elleni küzdelmünket van hivatva támogatni és eredményessé tenni. Igaz ugyan, hogy ebbe a küzdelmünkbe beleszólanak bizonyos gazdasági és egyéb érdekek, azonban van valami, amit mindenkor ezek fölé kell helyeznünk, amit sohasem szabad szem elől tévesztenünk és ez a magyar faj, a magyar nemzet érdeke. Egy nemzet szebb és jobb jövőjét csak egy számban folyton gyarapodó, testben és lélekben ép, erős és egészséges faj garantálhatja. Ebből az következik, hogy a magyar társadalom életéből ki kell küszöbölnünk mindazokat az elsősorban fajegészségügyi értelemben vett romboló tényezőket, amelyek a magyar nép fizikai, szellemi és erkölcsi erejét aláássák. Ezt célozza az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely épen a legpusztítóbb népbetegségnek, a legnagyobb nemzeti csapások egyikének, az alkoholizmusnak kivan legalább bizonyos mértékben gátat vetni. Jól ismerem azokat a gazdasági okokat, amelyek az ilyen küzdelmet nálunk, ebben a bortermő országban megnehezítik. Jól ismerem és méltányolni is tudom ezeket és azért kijelentem, hogy nem vagyok prohibicionista, vagyis én a szesz élvezetét a magyar társadalomból kiirtani nem kivánom, mert hiszen azt látjuk, a példák világosan mutatják, hogy a prohibició, a teljes, általános szesztilalom rendesen nem szokott célhoz vezetni. (Jánossy Gábor: Ellenkezik a magyar természettel! — Baracs Marcell: Őszinte szó! Én is azt vallom! — Derültség.) Itt van pl. Norvégia esete. Norvégiában tudvalevőleg esztendőkkel ezelőtt népszavazás utján behozták az általános szesztilalmat, most azonban a szesztilalom néhány évi fennállása után újból népszavazás alá bocsátották — bizonyos okokból — ezt a kérdést és akkor a többség a mellett szavazott, hogy a szesztilalmat szüntessék be és pedig azért, mert — amint a norvég ministerelnök magát kifejezte, — mig a prohibició előtt Norvégia egyike volt a legmérsékeltebb államoknak, addig a szesztilalom behozatal alatt, sajnos, épen az ellenkezőjét tapasztalták. Az állam nem volt képes megbirkózni a titkos szeszfőzőkkel és szeszcsempészekkel. EHörölték a szesztilalmat, azonban a 21. életévben mondták ki azt a határt, amelyen alul szeszt kiszolgáltatni nem szabad. Kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy nálunk az alkoholizmus elleni küzdc'em meginditásának igenis elérkezett tizenkettedik órája, mert nem szabad továbbra is ölhetett kézzel és bűnös nemtörődömséargel elnézni azt^ a hihetelen rombolást, amelyet ma a szeszélvezet szenvedélye nemcsak a felnőttek, hanem, — sajnos — a fiatalkorúak, «őt teljesen fejletlen gyermekek soraiban is vééhez visz. Köztudomású, hogs'" bortermő vidékeken sokszor t már az e°T éves gyermeket is borral traktálják. Valósággal mulatni szoktak azon a néhány éves gyermeken, akit leitatnak, s aki berúgva alszik, nem is sejtve azt. hogy annak a későbbi u. n. nehéz felfogásnak és stupid itásnak, sokszor súlvos bűnözési hajlamnak, sőt valóságos moral insanitnak, vagyis erkölcsi tébolynak az ilyen ostoba tréfák vetik meg az alapját. De ez nem is csoda, mert mindig nagyobb és nagyobb szeszkvantumokat igényel, fokrólfokra az ilyen szervezet. Az ilyen alkohollal valósággal szaturált' egyént sokszor 25—26 éves korában, •— s ezt saját praxisomban is tapasztaltam -— eléri a végzet valami gyógyíthatatlan szervi bántalom, vagy estleg delirium tremens, vagyis alkoholos elmebaj alakjában. Igenis láttam 25—26 éves gazdákat delirium tremensben tönkremenni. Nem is olyan sporadikus jelenség ez! Mindez nem meglepő dolog, ha meggondoljuk, hogy az alkohol egyike a legerősebb sejtmérgeknek, amely sokszor hihetetlenül rövid idő alatt képes a szervezetünket összerombolni, vagy legalább is annyira megfosztani ellenállóképességüktől, hogy más bajok, elsősorban a tuberkulózis könnyen lesznek úrrá rajtunk. Innen van az, hogy a Bácskában és Baranyában, ezeken a bortermelő vidékeken halnak meg aránylag legtöbben tüdővészben. Tehát mondhatjuk, hosy a tüdővészben való elhalálozás egyenes arányban nő a szeszfogyasztással. Ez minden vitán felül áll. Még sokkal nagyobb baj az, hogy az alkoholizmusnál az átöröklés esélyei és veszedelmei oly rendkivül nagyok. Az alkoholista szülőktől származó gyermekek rendesen pathologikus individiumok. Az alkoholizmus, Jegyen az akár az anyák, akár az apák bűne, csaknem minden esetben kizárja a rendes, normális ébrényi fejlődést, csaknem minden esetben rásüti bélyegét az utódra. Ezeknek az alkoholista szülőktől származó szerencsétlen individiumoknak soraiból rekrutálódnak a legtöbb esetben az u. n. Lombroso-tipusok és fegyencjelöltek, a mindenre kaphatók és javíthatatlanok egész légiója, a fej'etlen testalkatúak, a vézna külsejűek, s e mellett súlyos idegbajokkal terheltek, vagy legalább is a nehéz felfogásúak, vagy gyengeelmijüek nagy és népes társadalma. f A pathologikus jelenségek ilyen tárházával meg a rettegett vérbaj sem dicsekedhetik, pedig az átöröklés veszélyei itt is ugyancsak nagyok. Mégis a testi fejlettségre, az intellektusra, vaeyis az értelemre, a jellemre és az erkölcsi érzékre korántsem fejti ki az utódoknál azt a romboló hatást, aminőt ezekre az alkoholizmus kifejteni képes. De mindezektől a szerzett vagy átöröklött bánoktól eltekintve az alkohol még mérhetetlenül sok más bajnak, szerencsétlenségnek és szenvedésnek szokott a kútforrása lenni. Kezdve a feldúlt családi békétől, egészen a íolytonos perpatvarig, az anyagi bajokig, sőt vagyoni összeomlásig, a házsártoskodástól egeszén az emberölésig, minden ott szerepel az ittas ember krónikájában, helyesebben mondva, bunlajistromában. Epen ezért kellene például a büntető kódexben is egészen máskép elbírálni a szokványos ittasság állapotát és általában az ittas állapotot. Az olasz jogászok már megtettek ezen a téren a megfelelő lépést. Hangosan tiltakozom az ellen, hogy nálunk az esküdtszék beszámithatatlanság címén még a gyilkost is felmenti, ha az mentő ok gyanánt szereplő ittas állapottal tud védekezni. Itt volna már az ideje annak, hogy a mi jogászaink is megváltoztassák a magyar büntetőtörvénykönyvnek idevonatkozó paragrafusait. Az alkoholizmus elleni küzdelmet azonban nem elegendő csak szigorral, csak megfelelő büntető szankciókkal és tiltó rendelkezésekkel folytatni; ezek csak fél eredményre vezetnek akor, ha nem gondoskodunk bizonyos gazdasági, szociális, sőt közegészségügyi értelemben vett^ bajok kiküszöböléséről, illetőleg hiányok pótlásáról és ha nem gondoskodunk arról, hogy a legmesszebbmenő propaganda, első sorban
