Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-78

106 Az országgyűlés képviselőházának 78. ülése 1927 október 18-án, kedden. Kassay Károly: T. Ház! A magam részéiről nem kívántain résztvenni ebben a napirendi vitában egészen egyszerűen azért, mert ilyen napirendi vitának tulaj donképen nines levezetése. Nem tudok olyan javaslatod előterjeszteni, amely felet a Ház a házszabályok érte mében nyugodtan határozhasson és e határozat alapján azután a törvényhozás munkája jobra vagy balra, valamilyen irányban előremenjen. Nem akarok azonban arra az útra sem menni, melyet Szabó Sándor t. képviselőtársam kijelölt, hogy tudniillik ez a napirendi indítvány a kormány iránti bizalomnak, elragadtatásnak, vagy pedig a bizalmatlanságnak és lekicsinylésnek materiája legyen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha azt a pár törvényjavaslatot tekintem, melyet a t. minister urak ide beterjesztettek s ezenkívül azokat a javaslatokat, amelyeket a ministerelnök ur igért» akkor azt hiszem, hogy a ministerelnök úrral jönnék ellenkezésbe, ha ebből akarnám a kormány programmját megítélni. Ez lehet egy parlamenti szesszióra előterjesztett munka-programm, azonban azt hiszem, rossz néven vennék tőlem, ha ebben látnám kimeritettnek ennek a kormánynak, amely az országszerző és országmentő nevet adományoztatta magának, egész munka-programmját. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Csak január végéig mondta!) Nagyon sajnálom, én is ugyanezt mondottam el. (Zaj. Elnök csenget.) De azért sem vagyok hajlandó az érdemleges vitába belemenni, mert hiszen azok, amiket mi itt hallottunk, általános frázisok, akár a törvényjavaslatok címében vannak megszövegezve, akár a ministerelnök ur Ígéreteiben vannak elénktárva. (Zaj a jobboldalon.) T. képviselőtársam, amig egy javaslat^ szövegét nem ismerem, addig — ne méltóztassék rossz néven venni — a címét csak egy általános frázisnak tekintem. (Fábián Béla: Adócsökkentésrő' szóló törvényjavaslat adóemeléssel. — Zaj.) Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy még a t. képviselő ur sem jutott abba a helyzetbe, hogy halvány fogalma legyen ennek a törvényjavaslatnak érdemleges rendelkezéseiről. Engedje meg tehát, hogy a magam részéről ne menjek bele ezeknek az általánosan megjelölt frázisoknak bírálatába, nemcsak azért, mert ez nem volna komoly dolog, hanem azért is, mert nekem ezen a téren már igen rossz tapasztalataim vannak. Szabó t. képviselőtársam emiitette, hogy a sajtóban előkelő jog-filozófusok és politikai irók kritizálják az ellenzéket, hogy nincs programmja. Hát t. Ház, mi erre nem felelünk a sajtóban, mert nem tartjuk szükségesnek. Végre: ha egy ministernek szabad ideje van, szórakozását ugy osztja be, ahogy akarja, és azzal szórakozik, ami neki jól esik. (Igaz! Ugy van! Derültség a jobboldalon.) Ha ilyen politikai essay-gyakorlatokat csinál, az ellen kifogást tenni nem lehet. Mi azonban ezt a. programmnélküliséget már elintéztük a választás után. A t. kormánypárt kint, a választók előtt mindazoknak a politikai törekvés* nek és követeléseknek jelszavát hangoztatta, melyeket mi ezekről a padokról éveken keresztül hirdettünk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Propper Sándor: Szóval nem volt Programm juk! — Malasits Géza: Majd a fejükre olvassuk.) T. Ház! A ministerelnök ur budapesti programmjában az óbudai hid megigérésén kívül, melynek teljesítését kifejtett teóriája szerint jogom volna most reklamálni, mert ez nem az ellenzék, hanem az ő ígérete volt, más Ígéreteket is rögzített a közönség elé. Nem beszélt ugy az esküdtszékről, mint ahogy most kifejtette álláspontját. A közszabadságok tekintetében egészen más gondolatkört vetített oda hallgatósága elé. Az adómérséklés a kormánypárt fő programmja volt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: A forgalmi adóellenőrök eltüntetése.) A forgalmiadó kérdése szintén a kormány programmjában szerepelt. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A demokratikus politikának, — a hazai viszonyainkhoz alkalmazott nyelvújításnak megfelelőleg — népies politikával való megjelölése szintén szerepelt ezen a programmon. Ha tehát én csak a kijelentések és frázisok utá a indulnék, akkor talán eljutnék oda, hogy a kormányban valóban egy szabadelvű törekvésű, demokratikus irányú kormányt kellene üdvözölnöm, a javaslatai és Ígéretei alapján. (Bródy Ernő: Ne tessék gyanúsítani. — Derültség a szélsőbaloldalon.) En azonban az érdemleges birálatot fentartom arra az időre, amikor majd a törvényjavaslatokat itt fogjuk látni, (Helyeslés a jobboldalon.) amikor majd módunk lesz — ugy, mint az adómérséklő törvényjavaslatnál is megtettük — kimutatni, hogy mit jelent tulaj donképen a kormány munkaprogrammja, s hogy miben nyilvánul meg a kormányzat szelleme. Ha azonban mégis szót kértem, ennek oka az, hogy a t. ministerelnök ur hosszú hallgatás után, —. ami bizonyára különös súlyt fog adni kijelentéseinek — a nanirendi vita keretében pár politikai megjegyzést is megkockázts+Hí. Megkockáztatta elsősorban az erről az oldalról, a szociáldemokrata párt részéről elhangzott _ esküdtszéki követeléssel szemben álláspontnak kifejtését, amely határozottan elutasító az esküdtszék intézményével szemben, tekintet nélkül arra, hogy az igazságügyminister ur a nyári vakációban már részben tett olyan kijelentéseket, hogy a politikai ügyekre, sajtóperekre az esküdtszék: intézményét próbaképen be akarja hozni. (Propper Sándor: Próbaidős esküdtbíróság!) T. Ház! Nem fogok most az esküdtszék intézményének és lényegének kérdésével foglalkozni. Csak kötelességemnek tartom elhárítani a ministerelnök urnák azt a nem egészen szakszerű, nem egészen megfontolt és nagy komolyságra igazán igényt nem tartó megáll apitását, hogy itt a bécsi esküdtszéki Ítélet után keletkezett zavarokból akar argumentumokat konstruá^i az esküdtszék intézménye ellen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalold:.lon. — Zaj jobbfelől. — Simon András: Van azonkívül is elég argumentum.) T. Ház! Ugy, amint én nem tudom mesritélni azokból a zavargásokból a > bécsi esküdtszék Ítéletének helyességét, engedje meg nekem a t ministerelnök ur, abból a tényből, hogy Magyarországon nyolc éven keresztül nem törtek ki véres utcai harcok, senkinek sincs joga levonni azt a másik konzekvenciát, mintha az itt hozott Ítéletek nem lettek volna épen olyan alkalmasak arra, hogy kiváltsák az elégedetlenségnek és izgalomnak kitörését. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) Nem attól fü2g az esküdtszék intézményének behozatala, hogy egy esküdtszék jó Ítéleteket hoz-e., s hegy abban az országban a közrendi állapotok lehetővé teszik-e bizonyos politikai törekvéseknek utcai harcokban való kirobbanását, hanem az esküdtszék intézménye egy önma-