Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

ÀB országgyűlés képviselőházának 5 győződve róla, alkotmányos utón mindig a polgárság kezében marad a vezetés. Ezek után továbbmenőleg kérdezem, akar-e tiszta választásokat a ."jövőben a t. belügyminister ur? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogy akar!) Lehet, hogy akart a belügy minister ur, de akkor a főispán urak és a főszolgabíró urak, az alárendelt közegek másképen cselekedtek és az ő akaratát nem nézték annyira, amint felettes hatóságuk akaratát egyébként nézniök kellett volna és ahhoz alkal- ! kodniok kellett volna. Nyilvánvaló — és akik itt vannak a t. túloldalon, képviselőtársaim, egyénileg személyükben ne méltóztassék ezt bármily irányban is sértésnek venni, ez nem személyi dolog, ez rendszer dolga — rendszer dolga az, hogy nagyon sok képviselőtársam ide bejött. Nem merném mondani, még egységespárti oldalról sem, hogy minden kerületben szabadon, a nép akaratának szabad nyilvánnlásával történtek a választások. (Forster Elek; Ezt ők maguk sem mondják!) Ha tiszta választást akar a belügyminister ur, ez máskép nem eszközölhető, csakis a titkos választójog törvénybeiktatásával. (FarkasfalviFarkas Géza: Isten ments!) Miért? (Kabók Lajos: Mert akkor kimaradna a képviselő ur! — Farkasfalvi-Farkas Géza: Én nem félek, engem semmiféle hatalommal nem választottak meg!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! ; Kun Béla: Bebizonyította a jelenlegi választási hadjárat decemberben, hogy titkos választás nélkül a választóknak szabad és befolyásmentes akarata nem nyilvánulhat mieg. Bebizonyította a lefolytatott választási hadjárat, — és ezí a titkos választójognak előnyére -szolgál, még az egységespárt oldaláról nézve is a dolgojk'at, — hogy a kormánynak, az egységespártnak, bármint nézzük — ez tény, amelyet el kell ismerni, — nagy talaja van az országban, titkos választójog mellett is. Ott volt Szeged és Debrecen, ahol az egységespárt mindkét helyen több szavazatot kapott, mint az ellenzéki jelöltek együttvéve. Itt volt Kecskemét, amelyben — noha a tanyákon, mint emiitettem, Horváth Mihály t. képviselőtársam kapta meg a többséget — a kormánypárti jelölt szintén több szavazatot kapott, mint a függetlenségi jelölt, tehát ott is, ahol a titkos szavazás révén szabadon nyilatkozhatott meg a szavazók akarata. Hódmezővásárhelyen az volt a helyzet, hogy az egységespárt kevesebb szavazatot kapott nemcsak a két ellenzéki jelöltnél együttvéve, hanem kevesebbet kapott, mint jómagam. Ha a kormány ilyen eredményeket tud produkálni titkos választójog mellett is, miért nem elégszik meg vele, miért nem engedi, hogy az országban ott, ahol jelenleg a terror és az illegitim befolyások érvényesülnek, szabadon nyilatkozhassék a népakarat. Hiszen más nemi következhetnék be, mert azt csak nem gondolja a kormány, hogy elvesztené a többséget és megbuknék? (Rothenstein Mór: És ez baj volna?) Nekem nem volna baj. (Egy hang a jobboldalon; Csak az országnak! — Kabók Lajos: Az egységespártnak volna baja, másnak senkinek! — Propper Sándor: Vége volna az emésztésnek! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Kun Béla: Azt sem merem mondani, hogy az országnak baja volna, mert bármennyire értékesnek méltóztatnak gondolni a Bethlenrezsimet, ha megbuknék, feltétlen biztosra veszem és mindannyiunknak biztosra kell venKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. V. h ülése 1927 jünius i-én, szerdán. 79 nünk, hogy lenne még ebben az országban polgári kormányzat, amely a nép jogok iránt is nagyobb megértéssel viseltetnék es a nemzeti nagy célok érdekében eredményesebben tudna működni, mint a Bethlen-kormány. Ha azokban a kerületekben, ahol jelenleg nyílt a /választás, a kormány titkos választást léptetne életbe, megmaradhatna a többsége, csak nem ilyen nagy számmal. Hát miért kell az, hogy itt — amint már hivatkoztam gróf Zichy János t. képviselőtársam cikkére — vérszegény parlament legyen s hogy ilyen óriási nagy többsége legyen a kormánynak? Nem lenne veszedelem, ha több ellenzéki képviselő, többféle árnyalathoz tartozó képviselő lenne; mindegyik kifejezést adna a maga meggyőződésének s akkor az ország legalább látná, hogy a képviselők több szemszögből nézvén a dolgokat, több irányzat exponenseiként vagy irányitóiként szólalnak fel. Akkor látná az ország, hogy mi a tényleges igazság, mert ma ugy áll a dolog, hogy az ország közvéleménye kénytelen tényleges igazságnak elfogadni azt, amit a t. ministerelnök ur, vagy egy más minister vagy a kormánypárt hirdet, pedig nem is az. Hogy a választók szabad akarata csak a titkos választás utján érvényesülhet, arra vonatkozólag leszek bátor Färkasfalvi-Farkas Géza képviselőtársammal szemben is, aki azelőtt a Tisza-párthoz tartozott, épen a régi Tisza-párti emberek nyilatkozataiból röviden egy pár szemeivényt a t. Házzal megismertetni. 1910-ben, amikor a munkapárt lehengerelte a koaliciót, részben azért, mert a nemzet csalódott a koalicióban, részben azért, mert a választási vesztegetés és a terror nagymértékben nyilatkozott, az is volt oka a lehengerelési szándék keresztülvitelének s a bekövetkezett eredménynek, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jogot nagyon sok munkapárti volt képviselőtársam magáévá tette és hirdette a választásokon . . . (Farkasfalvi-Farkas Géza: De nem a párt programja volt!) Szabaddá tették a párt részére, mert nem is lehetett elgondolni, hogy a nemzeti közvéleményt a koalicióban való csalódás és a vesztegetések ellenére a tnunkapárt oldalára csak ugy egyszerűen át lehessen vinni Justh Gyula, Kossuth Ferenc, Zichy Aladár mellől, a két függetlenségi párt és a disszidensek, Andrássy mellől, ha egyúttal a választójogi programmot, amelynek megvalósításához sok belpolitikai reform keresztülvitelét is hozzáfűzték, a munkapárti jelölt urak bizonyos része nem tette volna magáévá, s ezen a réven is nem igyekeztek volna a választók bizonyos hányadát a maguk számára megszerezni. Azután is az történt, hogy egyszer, amikor itt a választójog került szóba, Khuen-Héderváry gróf ministerelnök ur a szélső bársonyszékből odaszólt Justh Gyulának, a függetlenlenségi és 48-as párt vezérének, mikor a választójogot követelte, hogy: vagyok olyan barátja a választójognak, mint Justh Gyula. De tovább megyek. Lukács László pénzügyminister ur, a későbbi ministerelnök, azt mondotta körmöcbányai programbeszédében 1910 május 23-án (olvassa): „Nem tudom elképzelni, hogy azok a társadalmi osztályok, amelyek a terheket egyenlően viselik a vagyonosokkial, azojk, akik a vénadót teljesen egyenlően szolgáltatják, akik a pénzbeli adót, különösen a, fogyasztási adókat súlyosabban érzik, mint a vagyonosabb osztályok, az alkotmány sáncain kivül maradjanak". 12