Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

Az országgyűlés képviselőházának Őí összvágóan, egyetértőleg és harmonikusan cse- > lékednek. Ezek után rátérek arra (Halljuk! Halljuk! — ^Helyeslés a szélsőbaloldalon.), hogy az országban meglévő elégedetlenségnek mi a másik oka. A szabadságjogok elsorvasztása és annak látása, hogy a kormány pártabszolutizmussal kormányoz. Ezt bizonyítja az is, a pártabszolutizmusnak egy bizonyos jelensége az is . . . (Urbanics Kálmán: Hogy ön 11 óra óta beszélhet!) Bocsánatot kérek, ebben a képviselőházban még egyetlen egyszer sem szólaltam fel. Ha tehát most igénybe veszem a t. képviselőház idejét és a t. képviselőház türelmét esetleg fárasztom (Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon,), méltóztassanak ezt ugy venni, mintha akaratomon kívül hosszura nyúlt beszédemből egy órát, még egy órát és még egy órát már előző törvényjavaslatok tárgyalásakor mondottam volna el, amit szintén kénytelenek lettek volna végighallgatni. Ha nemcsak az általános választásokat nézem, mert azok az általános választások a . legékesebb bizonyságai voltak annak, hogy a kormány pártabszolutizmusra törekszik, hanem ha a törvényhatósági választói jogosultságra és a törvényhatóságok felfrissítésére vonatkozó burkolt vagy nem burkolt szándékot a kormány részéről figyelembe veszem, akkor is azt kell mondanom, hogy a kormány pártabszolutizmust akar érvényesíteni a maga javára, mert hiszen ha nem ez lenne a kormány célja, akkor a törvényhatósági választójogot már meg kellett volna alkotnia. (Urbanics Kálmán: Majd meglesz!) Nagyon későn. Az mégis csak lehetetlen állapot, meg kell vallani pártkülönbség nélkül, hogy 10—15 éves jogok alapján — ami már nem is jog, mert hiszen azóta másképen gondolkoznak azok, akik azokat a városatyákat, vagy megyei törvényhatóságig bizottsági tagokat beküldték a törvényhatósági bizottságba — rendelkezzenek ma meg nem álló életfolytonossággal, amelynek pedig a törvényhatóságokban meg kellene lennie, a törvényhatósági élet különböző megnyilvánulásai felett azok, akik a bizottságokban jelenleg bent ülnek; ha pedig időközi választások vannak, mint volt tavaly Hódmezővásárhelyen is, és a viriliseket újból behívják, akkor sem tudjuk keresztülvinni, hogy a legújabb képviselőválasztói névíp^-zék alapján választassanak, hanem fellebbezések, panaszok utján ugy döntött a ministerium, hogy tavaly, 1926-ban még mindig az 1914-es névjegyzék alapján választottunk városatyákat es vármegyei bizottsági tagokat. Tartozom kijelenteni, hogy Hódmezővásárhelyen ennek a névjegyzéknek az alapján 33 városatya—jelölt közül mind a 33at megválasztották a függetlenségi párt programmjával. Ez azonban ( a helyzet fonákságát nem enyhíti. 1926-ban tehát, mintha 1914 óta nem történt volna semmi, 1914-es alapon választattak nemcsak Hódmezővásárhelyen, hanem másutt is; sőt Szegeden meg épen olyan választottak, olyan viriíisek vannak, akik vagyonnal nem rendelkeznek r

és mégis bent ülnek a törvényhatósági bizottságban. Választásokat nem eszközölni tehát, ez nem más, mint a párt-abszolutizmus megvalósítása a törvényhatósági életben. Vagyis a kormány ugy látja, hogy a nagy konszolidáció és a nagy többség ellenére, amellyel pedig hivalkodik, nem olyan biztos számára a talaj, a törvényhatósági városokban és a megyékben, hogv a törvényhatósági választójog megreformálására törvényt hozott volna (Urbanics '. ülése 1927 június 1-én, szerdán. ti Kálmán: Nem volt rá idő!) és hogy a hatalmi viszonyok nem tolódtak volna más irányban mint ahogy a kormány szerette volna. Jelenleg ugyan szállítják a bizalmi nyilatkozatokat, a díszpolgárságról szóló okleveleket, de hiszen ez igy volt a múltban is évtizedekre visszamenőleg. Nem azért, — ezt a világért sem akarom mondani, — mintha szervilizmus uralkodnék ottan, de mert ha a kormányon ez, vagy az az államférfiú volt, akkor ugy gondolkodtak a törvényhatóságok, a megyeiek és városiak, — hacsak erőteljes ellenzéki akció nem jött, — miért ne válasszák díszpolgárrá ezt, vagy azt a ministert, vagy ministerelnököt, ha tehet a városnak szolgálatot; alkalmazkodtak tehát a meglevő viszonyokhoz. Nem azért, mintha ugy gondolták volna, hogy ezzel ősi jogot adnak fel, hanem mert nekik ez kellemesebb és könnyebb volt. A t. belügyminister úrnak már! nyilatkoznia kellene kategorice arra vonatkozólag, hogy mikor jön a reform (Urbanics Kálmán: Mar nyilatkozott!) és hozzá akar-e nyúlni a vármegyék és városok autonómiájához, vagy pedig nem. (Urbanics Kálmán: Nyilatkozott mar iibbaii az irányban, hogy nem!) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Vagy talán azt akarja a belügyminister ur, hogy a törvényhatóságok autonómiája még fejlődjék, nagyobb erőre és lendületre tegyen szert, mint ahogy Mokcsay Zoltán volt képviselőtársunk, Hódmezővásárhely érdemes főispánja mondotta, hogy az autonómiát fejleszteni és bővíteni kell! Kérdem, akarja-e ezt a kormány, vagy pedig szűkíteni akarja az autonómiát és a választás révén bejutó törvényhatósági bizottsági tagokat ugy a vármegyéknél, mint a városoknál majorizáltatni akarja a viriíisek vagy az érdekképviseletek részéről beküldendő bizottsági tagok által? Mert, amennyiben ez az utóbbi ©set állna fenn, akkor az autonómia veszedelemben van. Ez nem pártkérdés. Amíg a viriíisek és választottak egyenlő számban voltak — a tőrvény szerint — a vármegyéknél és városoknál, addig még lehetett arra gondolni, hogy nem fogják a viriíisek majorizálni a választottakat, hiszen a viriíisek mindig inkább kaphatók voltak valamire, mint a többiek, és el lehet mondani, hogy ugy volt a városokban és vármegyékben, hogy jelentős számú bizottsági tag aem a kormányhoz húzott, nem a kormány politikáját követte, hanem azt az ellenzéki politikát követte, amelynek többsége volt. Ha azonban a reform ugy Valósul meg, amint a belügyminister. ur itt elmondotta, és aminek árnyékát előreveti a megvalósítandó reforim, hogy az uj bizottsági tagoknak egyharmada lesz csak választott, — egyik képviselőtársunk talán a t. belügyminister ur előzetes tudtával azt mondotta, hogy a képviselői választójoggal szemben szűkebb választójogot kell behozni a törvényhatósági életben — mondom, ha egyharmadrész lesz választott, egyharmadrész a virilisekből választatik és egyharmadrész az érdekképviseletek részéről küldetik be, akkor egészen világos dolog, hogy a mindenkori kormányhatalom az autonómiának a sir ját megásta. (Urbanits Kálmán: Miért?) Azért, mert az érdekképviseletek részéről való beküldésnél számít a kormány arra, hogy az egyes csoportok hatalmi érdekből kifolyólag azokat fogják beküldeni, akik majd a viriíisek-