Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

'Az országgyűlés képviselőházának zata. Ezekután azt mondom, hogy a konszolidáció, amely tagadhatatlanul meg van az országban, amelyre hivatkozni szoktak a t. minister urak és az egységespárti t. felszólalók és amelyet nagyon féltenek, hogy csorbulni fog, ha Kossuth Lajos szellemében a népjogok fokonkénti megadásának alapjára helyezkednénk, ez a konszolidáció szerintem összeforrt a presztízs kérdésével. Konszolidáció és presztízs elválaszthatatlan fogalmak nemcsak a kormány, hanem az ellenzék szemszögéből is nézve a dolgot. Ha a kormány a legszigorúbban minden törvényes eszközzel őrt áll a konszolidáció mellett, ha ezt olyan erősnek tartja, a presztízs szempontjából, megengedhetné és tűrhetné, —• mert hiszen jelenleg nem engedi és nem tűri — hogy az ellenzéki közvélemény is kellő nyilvánulást szerezhessen magának. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Épen most nyilvánult meg!) Az időközi képviselőválasztások alkalmával nézetem szerint nem engedjr Lék meg, pedig még az általános választások alkalmával is igy kellett volna lenni. (Propper Sándor: Majd megmondja Gaal Gaston!) Tisza István annak idején, mikor a képviselőházat 1904-ben feloszlatta, azt mondta, hogy döntsön a nemzet. Jött egy tiszta választás, a nemzet döntött. Tisza elbukott. (Farkasfalvi Farkas Géza: 1910-ben megint döntött!) Akkor ellene voltak Tisza Istvánnak azok az emberek, akik ma a parlamentben a t. népjóléti minister ur mostani pártjának jogelődjét képezték, a t. néppárti képviselőtársaim. Döntött a nemzet és a konszolidáció megvolt. 1910-ben, amire méltóztatnak hivatkozni, újra döntött a nemzet, de már nagyatádi Szabó István, — az előbb olvastam fel — az egységespárt, illetőleg a keresztény kisgazda földmives és polgári pártnak néhai vezére mondotta, hogy 1910-ben a választási visszaéléseknek egész sorozata volt az, amit szóvátettünk annak idején a képviselőházban, aminek révén győzött a munkapárt. Elismerem, hogy nemcsak ezért győzött, hanem azért is, mert a koalícióból kiábrándult a nemzet s mert azokban a reményekben, amelyeket a koalició működéséhez fűztek az ország közéletének vezetőemberei és fűzött maga a népegyetemesség, sokban csalódott a nemzet. Világos azonban, hogy a nagy kiábrándulás ellenére, mely a koalició működése révén érte a nemzetet, nem győzött volna a munkapárt, ha nincs erőszak, terror és ha nincs vesztegetés. Ne méltóztassék tehát az 1910-es munkapárti választásokat olybá venni utólag, mint & nemzet akaratának szabadon való megnyilvánulását az akkori időkben. Hiszen amikor a munkapárt működését bíráltuk itt a képviselőházban 1910-ben és továbbmenőleg, akkor megállapítottuk azt, .amire hivatkoztam az.előbb, hogy kiábrándulás lett a vége a koalició működésének, de viszont a hatalomnak olyan pressziójával állott szemben a nemzet, amelynek nem tudott ellentállni. Ez történelmi tény, ennek igazsága ellen kár hadakozni, kár szélmalomharcot vivni bárkinek is, és az akkori munkapárti választások nagyon sokban tükrét mutatják visszamenőleg a most lefolytatott egységespárti választásoknak. Tudjuk, hogy ahhoz, hogy az országban rend legyen, karhatalom is kell, tudjuk, hogy rendőrségre és csendőrségre szükség van, tudjuk, hogy a belügyminister ur rendelkezése alá tartozik ez a két intézmény. Azt is tudjuk, hogy nehéz az anyagi megélhetése ugy a csendőrségi, mmi a rendőrségi állományban lévő tiszteknek és közlegényeknek. Hiszen Pakots >9. ülése 1927 június l-én, szerdán. 67 József t. képviselőtársam mutatotït rá, hogy a rendőrök fáradságot nem ismerő, éjjet, napot eggyé tevő, nehéz, szolgálatot teljesítő funkcionáriusai a központi hatalomnak, szűkölködnek, nyomorúsággal küzdenek, tömegüakásokban laknak notórius egyénekként feljegyzettekkel együtt vagy ágyrajárnak, hogy ezek anyagi helyzetének javitása érdekében minden lehetőt el kell követnie a kormánynak. Ehhez hozzájárulok szociális szempontból azért, hogy karhatalmunk minden eshetőséggel szemben csakugyan megbízható legyen a rend fentartása szempontjából, a nemzeti célok tekintetében. De amikor a zalaegerszegi választási históriát olvasom, hogy 400 csendőrt öszpontositottak a kerületben, hogy megszállták az egész kerületet — ez volt Kecskeméten is — és amikor azt tudom, hogy a rendőrséget is felhasználják sokszor olyan szolgálatok teljesítésére, amelyeket el lehetne kerülni, nem mondhatok mást, mint azt,, hogyha a mostani kormányrendszer nem akar a régi munkapárti rendszer folytatása lenni, ha egy kicsit csakugyan megérintik, megihletik a mai kormányrendszer gondolkozását és érzelmi világát a 48-as nagy idők hagyományai és a Kossuth Lajos programmjához való hűség és kegyelet akkor ne vegye soha se igénybe a karhatalmat, se a katonaságot, se a csendőrséget, se a rendőrséget pártpolitikai célok szolgálatára, mert ez csak a tekintélyek tiszteletlét kisebbíti és növeli az országban az elégületlenséget. (Pakots József: Ne nézzék ellenségnek a magyar polgárságot!) Elégedetlenség pedig csakugyan van az országban. A t. népjóléti minister ur egy közbeszólásában azt mondotta, hogy az adózási bajoknak a feltárása, a képviselőház elé hozása és az hogy kint is hangot adnak ezeknek a tapasztalható bajoknak, nem szolgálja a közcélt, (Farkas Géza: Mi is rámutattunk; én is rámutattam egészen részletesen!) A népjóléti minister ur közbeszólásával szemben én t. képviselőtársam álláspontján vagyok, hogy közcélt szolgálunk akkor, amikor az elégedetlenség okaira és letagadhatatlan tényeire rámutatunk. Hiszen ha elleplezzük a bajokat, a hamu alatt továbbra is ott marad a, parázs. Ha nem mondjuk meg, mi fáj a népnek nem teljesítjük törvényhozói kötelességünket. (ügy van!) A minister urnák tágranyitott' szemmel és teljesen kinyitott fülekkel kell meghallgatnia minden panaszt, minden jogos elégedetlen hangot. (Gál Jenő: Csak rádión hallgathatják meg a beszédeket, mert ide nem jönnek!) Az elégedetlenség két irányú az országban. Az egyik elégedetlenség az elviselhetetlen adóterhek :. miatt, a magángazdasági krízis, a kisgazdák, a kisiparosok, a munkások, szóval a kisemberek sokszor kétségbeejton nehéz helyzete miatt. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igy van, csakhogy Trianon az oka!) Nemcsak az, hanem a helytelen adóztatási ]iolitíka is, amelyről t. képviselőtársam megfeledkezik. Bármilyen zord dolog is volt Trianon, amelynek revízióját követeljük, mert arról egyetlen magyar ember nem mondhat le (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és bármeny nyíre ellenzéki állásponton legyünk is a kor mánnyal szemben, amikor tudjuk, hogy többet nem tehet bizonyos irányban Trianon miatt, olcsó népszerüséghajhászás volna részünkről, ha olyan dolgokért is a kormányt vonnánk felelősségre, olyan dolgokat is a kormánynak hánynánk szemére, amelyekben voltaképen nem hibás, amelyek a vesztett háborúnak, a forradalomnak és Trianonnak a következményei, de viszont mindent Trianon számára el-