Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
Az országgyűlés képviselőházának 5, diil a nemzeti közvélemény hivatott. Nem akarok ennek taglalásába bővebben belemenni, de a t. népjóléti minister úrral szemben — örvendek, hogy a tisztelettel odaadresszált kérdésre méltóztatott megfelelni — tartozom kijelenteni, hogy egészen más dolog adónemfizetésre izgatni valakit, mint a meglévő adózási és pénzügyi politikának rosszaságával szemben felhivni az illetékes tényező és a kormány figyelmét. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: És a tömegeket!) Igen, a tömegek figyelmét is, mert ez nem lázitás, ha a jogos aggodalmaknak hang-ot adunk, ha azt mondjuk, hogy azon az utón, amelyen a kormány eddig haladt, nem haladhat tovább, mert végsőkig van feszítve az adósróf és ha azon csak egy kis változás történik, az nem jelent megkönynyebbitést, hanem csak azt jelenti, hogy a zöld asztalhoz talán könnyebben juthat hozzá az a polgár, aki nagyon sok esetben attól, a mai nyomasztó viszonyok között el van zárva, (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: közbeszól. — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Vass József munkaügyi és népjóléti minister: A szociáldemokraták konzerválják a maguk hibás nézeteit! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Több kulturmunkát végez minden szociáldemokrata, mint Ön, tisztelendő ur! — Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Ezt azután maga sem hiszi el! — Propper Sándor: Mint önök ezer esztendőn keresztül! — Vass József munkaügyi- és népjóléti minister: Gratulálok hozzá! — Propper Sándor: Köszönjük! Folytatni fogjuk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kun Béla: Ha ezekre a bajokra rámutatunk, ezáltal csak kötelességet teljesítünk akár az ellenzéki, akár a kormánypárti oldalon ülünk. Azt hiszem, a t. minister urak bármilyen okos emberek legyenek, azt hiszem, nem is teszik fel magukról, pláne a felhangzott sok panasz és elégedetlenség folytán, hogy mindként a legjobban csinálnak. Mi korrigáljuk az ő ténykedésüket, ez kötelességünk mindanynyiunknak, ugy a kormánypárti oldalon, mint az ellenzéki oldalon ülő képviselőknek is. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Ez igy van!) Én valóban nem tudom, mi lehetett Farkas Tibor képviselőtársam bűne, hogy őt az országgyűlésbe a múltkor sem engedték be és most sem engedték be. (Gáspárdy Elemér: Ha nem választották meg! — Propper Sándor: Nem engedték be!) Nem akarom túlsoká igénybe venni a Ház szives türelmét, (Helyeslés a jobbaldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) de az, hogy a választók nem engedték-e be vagy a hatalom nem engedte be, két különböző dolog. (Propper Sándor: Mussolini-féle parlament! —- Dencz Ákos: Bár az lenne! r — Farkas István: Örüljön neki! — Propper Sándor; Fog még Mussolini szaladni kalap nélkül Olaszországból!) Magyarázatul azonban tartozom kijelenteni, hogy hallottam, de magam is tudom, hogy ő a frankügyben különvéleményt nyilvánított. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy gróf Apponyi Albert is hozzájárult annakidején. Farkas Tibor semmi módon nem mondta, én sem mondom, hogy a frankhamisitási ügyben a kormány részes lett volna, de különvéleményében benne volt az, hogy a kormány a kellő elővigyázattal nem járt el és inulasz • tás terheli abban az irányban, hogy nem igyekezett idejében megtorolni a bűncselekményt. (Zaj. — Meskó Zoltán:-Tudja miért bukott KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. ), ülése 1927 június 1-en, szerdán. 63 meg Farkas Tibor?) Mondja meg a képviselő ur. (Meskó Zoltán: Mert kevesebb voktot kapott! — Derültség. —Zaj. — Propper Sándor: Legközelebb maga is kevesebb kap, nyugodt lehet!) Az a kevesebb voks nézetem szerint azért következett be, mert a kormány jobban ráfeküdt a maga hatalmi eszközeivel a kerü^ létre, mint ahogy presztízsszempontból ráfeküdnie szabad lett volna. Ha a kormány igazán meg akarta volna őrizni a presztízst, akkor szerintem azt kellett volna csinálnia, hogy letiltja a főispánt, a főszolgabírókat és a jegyzőket attól, hogy a szavazókat befolyásolják vagy befolyásoltassák és amennyiben ezt mégis megcselekedték volna, a főispánt elmozdította volna, a főszolgabirák és a jegyzők ellen pedig fegyelmi vizsgálatot rendelt volna el. Ez lett volna a presztízs megóvása szempontjából a helyes eljárás, akkor lett volna tiszta az a választás és az a meggyőződésem, hogy akkor Farkas Tibort üdvözölhexnök itt, mint képviselőtársunkat, nem pedig báró Kray Istvánt. Kérdezem továbbá, hogy a fajvédők közül Eckhardt Tibor t. képviselőtársamat vagy Zsilinszky Endrét miért nem engedte be a kormányt Ök csak elég konzervatív emberek; őket jobboldali szempontból nem lehetett szélsőségeseknek tartani. Azután ott van a legitimista Andrássy, őt miért nem engedték be. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A választók nem választották meg! t — Meskó Zoltán: A választókat kérdezze meg, azok nem engedték! — Zaj. — Farkas István: Magát nem kérdezi senki sem! — Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. — Strausz István: Kenyér vagy Andrássy, ez volt a kérdés!) Olvasom s ez letagadhatatlan tény; a váci petíció aktáiból látható, hogy a választókat, akik a petíciót aláirtak, aláírásuk visszavonására kényszeritették (Folytonos zaj a jobb- és baloldalon.) Ezek, akik az eljáró hatósági tényezők előtt szükséges milliókat is letették, azután a visszavonást is visszavonták, de ha nincs valakinek anyagi módja ahhoz, hogy petíciónálj on,.., (Folytonos nagy zaj a jobbés baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A gyorsírók nem hallják a szónokot az állandó zajban. Kun Béla... akkor még petíció utján sem tudja érvényesíteni a maga igazságát. Vagy pedig nagyon is nagy erő kell hozzá, hogy ebben is felülmaradjon, mer bizonyára csak a kormánytól jön minden, máshonnan — honnan is jönne. A peticióaláirókat is szabad akaratuk nyilvánításában és az egész eljárás során szabad akaratuk mellett való megállásban hátráltatják, kinyilvánított meggyőződésükkel ellentétes meggyőződésre indítják, kény szeritik, amit azután ők maguk is konstatálnak. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Még mindig tárgyalás alatt van!) Kérdezem ezek után, hogy milyen ellenzék kell a t. kormánynak? Vagy semmilyen 1 ? (Propper Sándor: Semmilyen vagy olyan, amelyik hallgat!) Ha semmilyen, akkor miért van a nagy költség, amellyel ezt a Házat fentartják, miért van felsőház 1 ? Miért van a konszolidáció, ha nem birja el a kormány az ellenzéket és miért van a névtelen hősöknek, az adófizetőknek az a nagy áldozata, amelyet meghoztak a konszolidáció érdekében? Az bizonyos, hogy 1910-től 1927-ig sokat kellett tanulni, a múltból tanulságot kellett levonnunk és megállapítanunk azt, hogy mit lehet és mit kell tenni. Egy azonban bizonyos. 10
