Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
52 Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június l-én, szerdán. nak nemcsak papiron őrizendő és szavakban dicsőitett kultuszával, hanem azzal a kötelezettséggel, hogy vizsgáljam és ellenőrizzem, milyen viszonylatban áll a mai politikai és társadalmi közélet Kossuth Lajosnak és általában a 48-iki időknek hagyományaival, milyen alkotások történtek ezeknek a hagyományoknak jegyében vagy milyen mulasztások vannak ezekkel ellentétben, felvetem a kérdést, épen a költségvetési megajánlási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, tehát, amikor a lehető legaktuálisabb: csakugyan túlhaladott álláspont-e, tehát szükségtelen-e a mai kormányzattal szemben Kossuth Lajos eszméit hirdetni és megvalósitásukat követelni? Ezt azért is kérdezem, mert a legközelebbi lefolyt időkben számos hivatkozás történt Kossuth Lajosra, fogadalom az ő eszméire és azoknak követelésére. Hónapokkal ezelőtt nemcsak a magyar nemzeti közéletnek egyik legelőkelőbb és leghiruevesebb reprezentánsa, Eaffay Sándor evangélikus püspök ur mondotta, hogy Kossuth tanításaira soha nagyobb szükség nem volt, mint épen ma. (Barabás Samu: Igaza volt!) Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister ur, nemcsak a magyar kálvinizmusnak egyik büszkesége, hanem büszkesége az egyetemes magyar nemzeti közéletnek is, szintén azt mondotta, hogy Kossuthnak nevével — előzetesen hozzátette, mert Krisztus mégis előbbrevalóbb, mint Kossuth, és Krisztus nevével — megy meghóditani Amerikát, mert, noha, elismeri hogy vannak más nemzeti nagyságaink is, Széchenyi, Arany, Deák, de ezek mégis csak magyar nagyságok, mig Kossuth Lajos világ-nagyság. Legutóbb pedig maga gróf Klebelsberg Kunó ur, Magyarország kultuszniinistere, mint Kossuth Lajos legfrissebb katonája tett fogadalmat ^a ceglédi Kossuth-szobor előtt Kossuth Lajos eszméihez való hűségre. Visszhangul erre a frisseségében tőle elmaradni nem akaró Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister ur ugy nyilatkozott Kecskeméten, hogy Kossuth Lajosnak a neve most már nem pártprogrammot, hanem csak ideált jelent. Ezek ellenére sem Kossuth Lajosnak szobra nem áll még most sem, sem március 15-ike nem törvénybe iktatott nemzeti ünnep. Mielőtt azonban ezt a kérdést tovább taglalnám, rá fogok térni a Tótágas című, Szegeden előadott darabbal keltkezett kulturbotrányra, — hogy igy mondjuk — rá fogok térni annak a hazafias felháborodásnak okaira, amely ennek a darabnak előadásával kapcsolatos. Mészöly Gedeon szegedi egyetemi tanár ur irt egy színdarabot Tótágas címmel, amely darabban tótágast állitotta a magyar igazságot. Mert a magyar igazság ma nem más, mint az, hogy ebben az országban, hogyha nem " f is tényleg, de névleg kisgazdauralom van és a kisgazda-társadalom — mint Szabó Sándor t. képviselőtársam rámutatott s amire már hivatkoztam — nagy önmegtagadással teljesiti kötelességét a kormány mellett azért, hogy legjobb meggyőződése szerint a magyar nemzeti egységnek védelmezője legyen és egy erős közDonti hatalommal rendelkező és minden szélsőség, minden kilengés ellen teljes biztositékot nyújtó kormányrendszert támogasson. Akárhogy is kért bocsánatot Mészöly Gedeon tanár ur, a megsértett magyar kisgazda — vagy amint ő nevezi, kistermelő — társadalmi osztálytól, tény az. hogy a sértést elkövette. Felmerül a kérdés, hogy a bocsánatkéréssel meg lehet-e elégedni, vájjon ez a bocsánatkérés nem csupán takarója akar-e lenni annak, hogy, amint már rámutattam^ egy tervszerűen megindított és a kisgazdapárt lejáratására irányuló akciónak egyik epizódja az a díszelőadáson előadott színdarab. (Mozgás a jobboldalon.) Bizonyítani fogok. Nem tudom, micsoda kiadását és átjavított formáját hozták ide a képviselőház folyósójára Szegedről, (Egy hang a jobboldalon: Ez a kérdés!) de a színdarabban tényleg benne van az, hogy a kistermelők, tehát a kisgazdák vezére az eddigi képviselő ellen, aki zsentri-földbortokos, hadjáratot indít, ő akar beleülni az előbb a zsentri-földbirtokos láltal képviselt mandátumba, el akarja földjét venni, izgatja a kistermelőket, vagyis a kisgazdákat a zsentri-földbirtokos ellen. Aztán szó van a darabban kiviteli engedélyekről, magyar parasztruhába öltözött handa-bandázó tömegről, ez a kistermelő párt. (Mándy Sámuel: Sok mindenről szó van benne!) Szó van a darabban arról, hogy a kistermelők vezére, aki rendes polgári, paraszti foglalkozását levetette és r nagyságos képviselő ur akar lenni, miután vele egynevüek a parlamentben többen szerepelnek, először a falu nevét biggyeszti előnévként régi nevéhez, majd elhagyja régi családi nevét és a falu nevével jelölteti magát. (Mándy Sámuel: Ez Sokoró!) Én meg azt gondolhatom, hogy Nagyatádi. De r ha Sokoró lenne, ép olyan sértés, ép olyan célzás a magyar kisgazda-társadalomra, mert sokorópátkai Szabó István az én emlékezetem szerint, ha évekkel ezelőtt nem is egy és ugyanazon irányban és egy lobogó alatt volt nagyatádi Szabó Istvánnal, de pártszövetségben őrgróf Pallavicini Györggyel és Lovászy Mártonnal, az ugynevezettt földmives kisgazdaszövetség'ben épugy akarta a magyar kisgazda-osztály jobbítását és a magyar kisgazda-osztály irányelvének az egyetemes nemzeti politikába való bekapcsolását, mint ahogy akarta nagyatádi Szabó István. Szó van a darabban egy titkárról, aki kiviteli engedélyeket közvetit, akit azután becsuknak, szó van egy hölgyről, szó van a darabban azután arról,- hogy amikor a kistermelők vezetője a különböző panamázások útvesztőjéből kiigazodni akarván, visszatér a paraszti foglalkozáshoz, újra a régi zsentri-földbirtokos lett abban a kerületben a képviselő. Ez a darabnak röviden véve a tartalma. Hogy ebben van-e vonatkozás nagyatádi Szabó Istvánra, vagy nincsen, azt nem vitatom, mert el kell fogadnom Mészöly Gedeon szegedi egyetemi tanár urnák gavalléros nyilatkozatát, hogy ő nagyatádi Szabó Istvánra maga sem gondolt és őt a magyar föld született zsenijének tartja, akinek hervadhatatlan érdemeit elismeri, azok előtt meghajol. Mindezek ellenére nem lehet lecáfolni azt, hogy a darab megsértette az egyetemes magyar kisgazda és földmives társadalmat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ugy állitani be a kiviteli panamák révén a mi áldott jó, szivünkhöz és leikünkhöz nőtt magyar parasztunkat, mint amely társadalmi réteg akár vezetői, akár közkatonái révén panamázott volna, lelkiismeretlenség, hitványság, az osztályaryülölet szitása és semmiképen sem egyeztethető össze azzal, hogyha valakinek, hát egyetemi tanárnak tudnia kellene azt, hogy nem osztályellentétek kiélezése, hanem az osztályellentétek megléte dacára is minden osztályellentétnek kiegyeztetése révén remélhető csak az, hogy egységes
