Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés képviselőházának Az Országos Munkásbiztositó Intézet hasonló szövegű szakaszánál az indokolást már előterjesztettem, ezért szükségtelennek tartom, hogy indítvány ómat! külön indokoljam. Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Magamévá teszem a Kéthly Anna képviselőtársam által beterjesztett módosító szöveget, sőt a hosszú indokolás dacára magamévá teszem még azt a módosítást is, amelyet F. Szabó Giéza képviselőtársam előterjesztett. Azon esetre azonban, ha az a módosító inditvány, amelyet Kéthly Anna előterjesztett s amely azt célozza, hogy az igazgatóság elnökét és alelnökeit az, önkormányzat saját hatáskörében és tagjai sorából válassza meg, nem menne keresztül és megmaradna a 181. § szövege, felhívom a t. népjóléti minister ur figyelmét arra az ellenmondásra amely a törvényjavaslat ezen szakaszában és 113. §-ában van. A 113. szakasz, mikor az Országos Munkásbiztositó Intézet elnöki és alelnöki állásáról intézkedik, olyan rendelkezést tartalmaz, hogy az elnöki és alelnöki állás tiszteletbeli és tiszteletdíjban részesül, valamint megállapítja, hogy a tiszteletdíjat a minister állapítja meg és a tiszteletdíjak fedezéséről az állami költségvetésben kell gondoskodni. Ezzel szemben teljesen érthetetlenül, egy másik intézet elnökéről és alelnökéről már olykép történik gondoskodás, hogy tiszteletdíjukat az intézet terhére a népjóléti minister állapítja meg. Nem tudom belátni, hogy miért ez az ellenmondás'? Ha ott az állami költségvetés terhére gondoskodik a népjóléti minister ur előterjesztésére <az államfő az elnöki állás betöltéséről, akkor semmi ok nincs arra, hogy ugyanezt az elvet ne alkalmazzák itt is. Újólag csak azt kell hangoztatnom, hogy ne legyen a minister ur nagylelkű, ne legyen nagylelkű senki, maga az- államfő sem másnak a zsebére, másnak a kárára, másnak a költségére, amikor ezeket a tisztviselőket kinevezi. Ha kinevezi, akkor tessék a költségeket is vállalni. Ezért a magam részéről javaslom, hogy az 1. bekezdés utolsó sora megváltoztassák olyképen, hogy kimondassék (olvassa): »Tiszteletdíjukat az állam terhére a népjóléti és munkaügyi minister állapítja meg.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva senki nincsen! Elnök: Kivan valaki szólni"? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Kérném a javaslathoz, alapos indokainál fogva, elfogadni F. Szabó Géza képviselőtársam indítványát. f A többi javaslathoz-, sajnos, a magam részéről nem tudok hozzájárulni és nem tudom a t. Házat sem kérni,hcgy azokat méltóztassék elfogadni. A legutolsó okfejtés, amelyet most hallottunk Györki t. képviselő úrtól, nem áll meg egészen és valószínűleg azért nem, mert nem méltóztatott a kérdést egyéb vonatkozásaiban mérlegelni. (Györki Imre: Mérlegeltem!) Itt arról van szó, hogy a nagy vezető alapgondolattal szemben, amely a centralizáció alapelvét képviseli, önállóságot kíván magának valamely vállalati pénztár, mint külön biztosító intézet. Ha önállóságot, önálló exisztenciát kivan magáriak, akkor természetes, hogy e kívánalom KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. • 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. 511 teljesítése ellenében az összes terheket is viselnie kell. Az, hogy a népjóléti minister állapítja meg a tiszteletdíjat, nem azért van, mintha nagylelkűséget akarna gyakorolni, hanem ellenkezőleg, mint főhatóság, anyagilag is ellenőrzésre hivatott az illető pénztár felett. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy esetleg túlságos bőkezűek ne legyenek a tiszteletdíjak kiszabásánál. Tehát nem az az intenció itt, amit erre nézve a képviselő ur felhozott és épen ezért említem meg, hogy Györki képviselő ur nem mérlegelte a kérdésnek ezt az oldalát. Kérném tehát F. Szabó Géza képviselőtársam javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az eredeti bizottsági szöveggel szemben az 1. bekezdésnél Kéthly Anna és Györki Imre képviselőtársunk elleninditványt tettek. Amenynyiben nem méltóztatnak elfogadni az eredeti szöveget, akkor külön fogom szavazás alá bocsátani mindkét indítványt, ha pedig az eredeti szöveg fogadtatik el, akkor mindkét indítvány elesik. Kérdem tehát, méltóztatnak-e az első bekezdést eredeti bizottsági szövegében elfogadni, szemben Kéthly Anna és Györki Imre képviselőtársaink indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az első bekezdést eredeti szövegében fogadta el. A második bekezdés meg nem támadtat ván, azt elfogadottnak jelentem ki. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e F. Szabó Géza képviselő ur indítványát, mely pótlás a második bekezdés után, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. A harmadik és negyedik bekezdés meg nein támadtaván, azokat elfogadottnak jelentem ki. Következik a 182. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 182—185. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik a 186. §. (Györki Imre: A 185. $~hoz szót kérek!) Azon már túl vagyunk. Egyébként vigyázok arra, hogyha valaki feliratkozik, a jegyző ur fel is szólitsa. Méltóztassék előre feliratkozni s akkor a jegyző ur szólítani fogja. (Zaj.) Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 186—20A §-ait, melyek vita nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Következik a 205t. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 205. §-át.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Báró Kray István! Br. Kray István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A 205. §-nak szerintem van egy fogyatékossága, ugyanis az utolsó bekezdésben, ahol a pénzbüntetés kiszabásával szemben való esetleges jogorvoslatról van szó, nem intézkedik aziránt, hogy ez ellen hatósághoz lehessen fellebbezni. Ez alkotmányunk szellemével ellenkezik, mert hiszen a joghátránnyal sújtott félnek mindenesetre módot kell adni arra, hogy hatóságnál kereshessen orvoslást az általa esetleg jogtalannak tartott rendelkezéssel szemben. (Helyeslés.) Tekintettel arra, hogy itt csak az elnöknek, vagy helyettesének van felszólamlási joga, mindenesetre kívánatos volna, hogy az illető félnek abban az eset73