Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-72
502 Az országgyűlés képviselőházának talmazni, én tehát óva intek attól, hogy ilyen határozatlanul szerkesztessék meg ez a törvényhely. Legalább annyi legyen, hogy látható szerződésről legyen szó nem pedig egy reménybeli, egy olyan szerződésről, amelynek egyes pontjai esetleg már az első alkalommal elfogadhatatlanok lesznek az orvosokra nézve. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Meg van! Életben van! Gyakorlatban van!) Ha azokat átülteti a mélyen t. minister ur, amelyeket már isimerünk, akkor tárgytalan ez az aggályom. De ha ugy fogadjuk el, amint itt van, én nem ismerem el, hogy volnának ilyen sémák, amelyeknek alakjában ez a szerződés pro futuro jelentkezik. (Felkiáltások: Vannak!) Amennyiben a megegyezés létrejön, semmi kifogásom ez ellen. Azt azonban még egyszer hangsúlyozom és kérem, kegyeskedjék akceptálni azt az érvet, hogy gyógykezelési intézmény élén garanciális elem az, ha kiváló orvos foglalja el ezt a helyet, akinek kinevezése szabályozva van. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Képviselőház! Az előttem szóló Györki képviselőtársam felszólalása váltotta ki belőlem azt az elhatározást, hogy hozzászóljak ezen szakaszhoz és a mellett foglaljak állást, hogy a 117. § abban az értelemben maradjon meg, amint jelenleg van, mert ez a formulája és módja annak, hogy az orvosi ellátás a pénztár érdekében minden tekintetben jól és helyesen biztositható legyen. Azzal a változtatással, amely azt célozná, hogy az i elnökség kösse meg a szerződést, ugyanaz a helyzet állna elő, mintha akár a kerületi váj lasztmány, akár az igazgatóság szerződtetne az orvosokat, nyomban mód nyújtatnék a kilineselésre, arra, hogy a protekció és a pártpolitikai szempontok domnináljanak ezekben a kérdésekben. (Zaj a baloldalon. — Meskő Zoltán: Én nem tudom, de megmondom önnek. — Propper Sándor: Itt ül a teremben? — Meskó Zoltán: Itt ült! — Zaj.) A társadalom minden bármily politikai pártállásu rétege ezt a megoldást tartja egyedül célravezetőnek és mikor a minister ur megváltoztatta a törvényjavaslat szövegét és módosította ilyen értelemben, mint ahogy a bizottsági tárgyalás eredményeként előttünk fekszik, tisztán ezen kívánalmaknak tett eleget, és épen tegnap volt a Budapesti Orvosszövetség közgyűlése, amely a maga részéről is ezt az álláspontot tartotta egyedül helyesnek és célravezetőnek. Magam is helyeslem, amit Gál képviselőtársam mondott, hogy az élén orvosnak kellene lenni, mert hiszen közegészségügyi intézmény. Hogy ki fog oda kerülni az intézmény élére, egyelőre nem tudom, (Felkiáltások a baloldalon: Jogász!) mindenesetre azonban igéretünk van a minister ur részéről, amely azt mondja, hogy az alelnökök közül az egyik feltétlenül orvosalelnök lesz, aki az orvosi kérdésekkel intenzivebben foglalkozik és azoknak elintézésére hivatva lesz a jövőben. (Rothenstein Mór: Az orvosok még sirni fognak!) Nem fognak, legyen nyugodt. (Meskó Zoltán: Csak a betegek ne sirjanak, az a lényeg!) Én a magam részéről ezt a megoldást helyesnek tartom. Amire Gál Jenő t. képviselőtársam célzott, hogy a szerződés szövegét ismernünk kellene, ez jelenleg kollektiv szerződés alakjában már mintegy négy esztendeje fennáll és ugy ahogy kielégíti azon követelményeket, amelyeket az orvostársadalom ugy szociális mint higiénikus szempontból felállított. (Propper Sándor: ön együtt hallgatta velem a felszólalásokat!) 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. Azóta megváltozott az álláspont. (Felkiáltások báli elől : Mióta Propper hallgatta ? Valamennyi orvosé megváltozott^ Ment volna oda tegnap este, akkor más véleménnyel jött volna idei) Az csak egyéni véleménye volt az Országos Orvosszövetség alelnökének, amellyel az orvostársadalom ma már nem azonosítja magát. (Propper Sándor: Tapsviharral üdvözölték az ön kartársai! — Rothenstein Mór: Most más szelek fújnak! — Derültség.) A kollektív szerződés tényét nem helyeslem, mert szivesebben vettem volna a fix fizetéssel való alkalmazást, mert az orvosi társadalom egy nagy rétege kívánná, hogy a régi állapot állittassék vissza, de nem abban az értelemben, mint régente volt és biztosíttatnék legalább bizonyos mértékig a megélhetés. Ezidőszerint a kollektiv szerződés valahogy megfelel a mai viszonyoknak, úgyhogy nincs aggályunk a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslatban is leszögeztessék és kodifikáltassék. (Propper Sándor: A másfélmillió koronás havi fizetés ellen sincs kifogás?) A felosztás ellen kifogásaimat elmondtam, nagyon sajnálom, hogy annak idején nem hallgatta meg, mert igenis kifogás tárgyává tettem, hogy az orvosi társadalom közt a felosztás nem megfelelő, de épen a minister ur részéről történt gondoskodás a legutolsó orvosi szerződés alkalmával, mikor módot nyújtott, hogy az orvosi tanács ugy alakuljon meg, hegy olyan felosztást hozzon létre, mely megfelel az orvosi társadalom kívánságainak. Mert lehetetlennek tartjuk, hogyha kollektiv szerződés alapján orvosi tömegből történik a fizetés, az a robotos, nehéz munkát végző kezelőorvos kevesebb fizetést kapjon, viszont legyenek egyes kiváltságosak, akik vezérigazgatói fizetést élveznek. Az egyenlő és igazságos felosztás elvi alapján állunk és senki nem állithatja, hogy ebben a kérdésben olyan álláspontot támogatnánk, amely egyesek előnyeit szolgálná. Ma a szabad orvosválasztás még nem érett még Magyarországon, ma ezt végrehajtani nem tudjuk, de talán ez a törvény lehetővé fogja tudni, hogy a szabad orvosválasztás kérdése is megoldható legyen, ha már az a bizonyos ellenőrző státus, amelyet most egy év előtt állított be a minister ur, kinövi magát és megmutatja, hogy mennyire válik be és mennyire fogja tudni a pénztár érdekeit megvédelmezni Mert szabad orvosválasztást csak ugy képzelek el, hogy a pénztár anyagi érdekeit se károsítsa, mert hogy ilyen esetek, ilyen károsodások voltak, mutatják a külföldi példák, amikre az általános \ vita alkalmával rámutattam. Kérem, hogy a szakaszt változatlanul méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Ha szólni sem kivan, a vitát befejezettnek nyilvánitcm. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! Csilléry t. képviselőtársam tulaj donképen megadta már a szakszerű választ azokra a gondolatokra, amelyek ezen kérdésben a szakasszal kapcsolatban két oldalról is felhangzottak. Gál Jenő képviselőtársam a múlt alkalommal egy másik szakasznál felszólalván, én a választ oly módon adtam meg, hogy körülbelül per analogiam a kívánsága ugyanannyit jelent, mintha azt mondaná, hogy az igazságszolgáltatást adjuk át az ügyvédeknek. Ezt a kijelentésemet a Ház meglehetős derültséggel fogadta. Nem az én rovásomra derültek. Most méltóztatik a hasonlatot kifogásolni. Nem egészen kifogásolható a hasonlat s
