Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. 489 roje és a marxisnrasnak és leniniznrusnak egyik legelszántabb ellenfele. T. Ház! Kineveztek a címben »girondista« papképviselőnek. Nekem semmi közöm nincsen a girondisták mentalitásához. Szociális elveimet az evangéliumból, a szentatyák irataiból és XIII. Leo pápa »Rerum novarum« ency kukájából, Kathreinnek, Peschnek és Prohászkának műveiből merítettem. Én a Siejés abbék és Hock Jánosok dicsőségére nem vágyom. (Éljenzés.) Nekem forradalmi szerepet senki ne szánjon. Az én fejemre frigiai sapkát senki ne tegyen. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Én küzdök a forradalom ellen, igaz, hogy nem annyira rendőrséggel, csendőrséggel, mint inkább szociálpolitikai törvényalkotások követelésével és remélem, hogy nem élek meg ujabb forradalmat, (Propper Sándor : Attól függ, hogy milyen hosszú életű lesz!) de ha lenne ilyen és olyan véres lenne, mint a francia forradalom volt, abbari nekem csak egy szerep juthatna, amely méltó volna hozzám és a ruhához, amelyet viselek: azok a francia papoké, akik a fejüket a guillotine alá hajtották, Istenért, Királyért és Hazáért. (Propper Sándor: Csoda, hogy mégis köztársaság lett belőle!) Ezeket tartottam jónak itt az interjú, főleg annak a címe által félrevezetett közvéleménynek felvilágosítása érdekében megjegyezni. A Reggelre nem haragszom, mert ez hű és következetes maradt önmagához, ellenben, t. Ház, önmagámra haragszom, mert azt tartom, hogy komoly és keresztény politikus csak olyan lapot használjon szócsövének, (Láng János: Igazad van, ezt már rég megtanulhattad volna!) amelynek keresztény világnézete vagy komolysága garanciát nyújt arra, hogy nem él vissza a jóhiszeműséggel, (Ugy van! Ugy

r van! a jobboldalon és a középen.) Én ebből az esetből ezt a tanúságot meritettem és kérem azokat a képviselőtársaimat, akik hasonló baklövéseket már elkövettek, hogy szintén vonják le ezt a tanúságot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezvén, áttérünk a napirendre. Napirend szerint következik a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló törvényjavaslat (írom. 28, 157.) részletes tárgyalásának a folytatása. Jelentem a t. Háznak, hogy Láng János képviselő ur a házszabályok 207. §-a alapján szót kíván kérni azért, hogy inditványát viszszavonja, én azonban ez alkalommal nem adhattam meg a szót, mert a tegnapi ülésen hamsziást kért Farkas István képviselő ur, neki tehát feltétlen elsőbbsége van még ilyen esetben is. Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! Ez a szakasz, amelyet most tárgyalunk, már tegnap élénk vitára adott alkalmat és azt hiszem, hogy ma alaposan meg kell beszélnünk a már tegnap elhangzott felszólalásokat, mert tisztázni kell azt a kérdést, hogy mi a gerince ennek, ami még súlyosabbá teszi ezt a szakaszt, mint aminő azelőtt volt, mielőtt a különböző indítványok ehhez itt elhangzottak. Mi a magunk részéről ezt a szakaszt nagyon élénken kifogásoljuk, mert hiszen az autonómia sorsa és értéke azon dől el, hogy vájjon maga az önkormányzat-e az, amely intézkedik és amely a maga szerveit, elnökét és alelnökeit megválasztja vagy pedig egy idegen szerv nevezi ki ezen autonómia fölé az elnököt és alelnököket. Az autonómiát ugy elképzelni, mint ez a szakasz elképzeli, oiyan lábol vaskarika, amit nevezhetnek ugyan társadalmi szolidariznmsnak, de ha erre az álláspontra helyezkedünk, igen furcsán fest a gyakorlatban az a bizonyos társadalmi szolidaritás, amelyről annyit beszélnek itt, mert hiszen itt, ahol a munkaadó- és munkásérdekeitség van együtt és alkotná azt a csonka autonómiát, a két érdekeltség tetejébe egy u. n. harmadik személyt, egy érdektelen harmadik személyt neveznek ki az államfők, elnöknek és alelnököknek. Ez az érdekeltség jelenti a politika bevonulását az autonómiába, jelenti az intézmény függőségét, odakapcsolását a kormány szekeréhez, jelenti azt, hogy itt a kormány azt csinál abban az intézetben, amint akar, tehát autonómiáról beszélni nem lehet. Mert hogy néz ki az az autonómia, amelynek az elnöke a következő jogokkal bir, (olvoíssa): »Az elnök és az alelnök tisztsége tiszteletbeli, de tiszteletdíjban részesülhetnek. A tiszteletdíjat a ministerium állapítja meg. E tiszteletdíjak fedezetéről az állam költségvetésében kell gondoskodni.« Tehát kineveznek elnököt, akinek tiszteletdíját a ministerium állapítja meg s a tiszteletdíj összege az állami költségvetésben van elszámolva, tehát azt az állam pénzéből kapja. Ha itt főispánságot akarnak kreálni, mint ahogy azt kreálnak, többszörös főispánságot, ha a koirmány az u. n. politikai bizalmiférfiurendszert akarja bevinni a Munkásbiztoisitó igazgatóságába, ez egészen furcsa dolog. Akkor, amikor az államháztartás dolga rendben van ugyan, de amikor az egész közvélemény, az egész gazdasági élet megköveteli, hogy az adók csökkenjenek, hogy tehát csökkenjen az állam bevétele is, mert máskép a gazdasági életet helyreállítani nem lehet, ugyanakkor olyan állás betöltésére, amely eddig nem került semmibe az államnak, amely nem volt tiszteletdíjjal kapcsolatban s amely tisztséget a munkaadó és munkásérdekeltség eddig jól, odaadóan és becsületesen végzett el, — és ez egy reális, a valódi élet szükségletének megfelelő alakulás volt — most a tetejébe jön a kormány, kinevezi az elnököt és alelnököt, ezek függnek a kormánytól és táncoltatják az egész intézményt a különböző kormányok kívánsága és felfogása szerint. Egy-egy kormányrendszernek lehet az a módszere, hogy mindenbe beleavatkozik és mindent maga akar megcsinálni, de a kormányok változnak, a törvény megmarad és minden kormány ugy használhatja ki, ahogy akarja, aminek természetesen az intézmény látja a kárát és szenvedi meg. Azt mondja a javaslat, hogy az elnök az önkormányzat minden központi szervének elnöke és a központi szervek érvényes határozatot csak az elnöknek vagy helyettesének elnöklete alatt hozhatnak. Az elnöknek vagy alelnöknek tehát ott kell lenni mindenhol, nélkülük érvényes határozatot az u. n. fából vaskarika, amit itt önkormányzatnak neveznek, nem hozhat, csak az ő hozzájárulásukkal. Az elnöknek vétójoga van, tehát a határozatokat érvénytelenítheti. Miért beszélünk akkor autonómiáról, mikor ez csak fikció, légből kapott valami és lehetetlen, hogy így itt önkormányzat legyen, lehetetlen dolgot fog ez teremteni, különösen a jövőben. Eddig a helyzet az volt, hogy munkások és munkaadók viselték a terheit, ezek voltak az igazgatósági tagok paritásos alapon, egyik évben munkaadó az elnök, másik évben munkás a-z elnök, munkaadó alelnökök vagy munkásalelnökök voltak. Ez-ek jól teljesítették 70*