Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

478 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. osztályokról is. A veszélyességi probléma nem olyan egyszerű és a veszélyességi táblázatok megállapítása, az üzemeknek a veszélyességi osztályokba való sorozása, nem olyan könnyű s egyszerű, mint ahogy itt sokan képzelik. Minden munkáltató csoport a kevésbbé veszélyes osztályban akar lenni. Nem érdeke az egész munkásbiztositásnak, hogy ez szabadon érvényesülhessen és őszintén szólva a munkások bevonása nélkül ez el sem dönthető, holott ez a javaslat ugy rendelkezik, hogy a veszélyességi táblázat megállapítására és módosítására, valamint a balesetbiztosítási tartalékalap felhasználására és rendkívüli tartalék^ alap gyűjtésére és felhasználására vonatkozó határozat hozatalában a közgyűlésnek csak munkaadó tagjai vesznek részt. A tartalékalapra vonatkozóan még^ csaik értem én ezt, de hogy a veszélyességi táblázatok megállapításába a munkásoknak nem adnak beleszólást, ez tisztára lehetetlenség. Tessék elgondolni a< következőket: Vannak üzemeik, amelyek nem alkalmaznak biztosítló felszereléseket, amelyeik kizárják a balesetek lehetőségeit. Már most iaz a munkaadó, aki ki tudja magát verekedni egy súlyosabb veszélyességi osztályból és egy alacsonyabb, kevesebb terhet jelentő veszélyességi osztályba kerül, természetszerűen nem fogja használni a védőkészülékeket, nem szereli fel ezeket a maga gyárüzemében és természetszerűleg kevesebb terhet fog viselni, de ugyanaz a teher áthárul más vonatkozásban azokra, akik bekerültek a veszélyességi osztályba, ugy hogy maguk a munkaadóik nagyon sokszor a munkások bevonásával döntötték el ezt a kérdést, épen azért, mert másként elintézni nem tudták. A munkások kizárása a veszélyességi osztályok megállapításából tehát már célszerűségi szenroontból is helytelen dolog, mert a munkások én ugy érdekelve vannak a veszélyességben, mint a munkaadók; a munkaadók csak pénzügyileg, a munkások pedig saját testükkel vannak ott érdekelve. Ha a munkások befolyást gy akar ólnak arra, h'o'arv a veszélyességi táblázatok jól legyenek megállaz pítva, ez nem azt jelenti, hogv végső soron a munkaadókra nagyobb teher háramlik. Ez téves szempont, mert csak egyes munkaadók, akik kivonják magukat az általános szabály alól, akik nem megfelelően alkalmazzák a védőkészülékeket, lesznek rákényszerítve arra, hogy a védőkészülékeket alkalmazzák. Én-utalok arra hos-v esryes gyárüzem ékre időközönkint konjunkturális idők jönnek. Ezek a bizonyos gyárüzemeket, amelyeket ilyenkor futólag rendeznek be és amelyek nincsenek tökéletesen felszerel ve, be kell sorozni a veszel ve sségi táblázatba, m

ár pedig ezeket az üzemeket a munkaadók nem is ismerik annyira, mint azok a munkások, akik ott dolgoznak s akiken keresztül a gyár veszel vességének megállapítása természetszerűleg reálisabban történnénk. Ha a veszélyességet helyesen állapi tiák meg — és p7. a munkás segítségével történhetik — akkor végső soron tartalékalapok lesznek; ha nag-v a veszélyességi balesetbiztosítás iö^d^lmeakkor a következő esztendőben kevesebb iárnlékoit kell kiróni; ha a védőkészülékeket kellőképen alkalmazzák, akkor kevesebb a baleset. nagyobb a vigvázat a balesetek tekintetében' és akkor természetszerűleg az egé«z-balesetbiztosítás i%rhe alacsonyabb lesz. Én tehát arra kérem a minister urat, ne zárta ki a munkássí o-ot a- veszélyességi osztályok megállapításából.' mert ez a munkásosztályt nagyon elevenen érdekli. Elnök: KiVán méR- valaki szólni? (Nem!) Ha senki "szóini nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Házi Az autonómiában a paritásos elvnek biztosítása rendkívül fontos érdeke az egész ügymenetnek és én őszintén szólva, valóban nem értem azokat a felszólalásokat, amelyek ez ellen hangzottak el, mert hiszen ha az ideális paritásos autonómia létesítésére törekszünk, akkor tulajdonképen zajos örömmel kellene üdvözölni ebben a javaslatban mindazokat az intézkedéseket, amelyek ennek megvalósítására alkalmasak. Csak két kérdésre kívánok kitérni a tárgyalás meglehetősen bő anyagából. Az egyik az, hogy esetleg bizonyos formális renitencia, vagy ügyeskedés révén próbálnának érvényesíteni ilyen vagy olyan szempontokat annak a szakasznak erejében, amely egyenlő szavazatarányt kényszerit rá az autonómiára. Én azt hiszem, t. Ház, hogy ettől nem kell tartani, mert hiszen végre is az elnök ott van s neki meglehetősen nagy pouvoir-ja, nagy hatalma van abban az értelemben, hogy rendet teremtsen, ha esetleg rendetlenség kezdődnék ezen a téren. A másik pedig az, hogy a megjelenés maga poenale alá van rekesztve, amely poenale — amint majd a későbbi szakaszokban méltóztatnak látni — meglehetősen magas. Végül méltóztatott most legutoljára említeni Farkas igen t. képviselőtársamnak — nem tudok rá hirtelen visszaemlékezni — (Farkas István: A veszélyesség!) a veszélyességi fokozatok megállapítását. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy a veszélyesség fokozatának megállapítása, az üzem veszélyességi fokának megállapítása, tehát az üzemveszélyesség besorozása szempontjából nem a munkássággal áll szemben a munkaadó, hanem az intézettel, illetőleg az intézet áll szemben a munkaadóval. Mert hiszen ha a munkaadó esetleg arra törekszik, — és nyilvánvaló, hogy arra törekszik, — hogy egy enyhébb veszélyességi skálába, vagy veszélyességi fokozatba soroztassék be és ez azt eredményezi, hogy az intézetet a balesetek megszaporodott száma jelentékenyen megterheli, akkor nyilvánvaló, hogy érdekellentét keletkezik és az intézet maga fog arra törekedni, hogy az illető üzem a megfelelő veszélyességi fokozatba kerüljön bele. Ne^ méltóztassanak tehát az üzemeknek a veszélyességi fokozatokba való sorozása szempontjából aggodalmat táplálni a paritásos szavazásu autonóm berendezkedéssel szemben. Kérném a szakasz bizottsági szövegezésének elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A szakaszt bekezdéseinfeint fogom határozathozatal alá bocsátani. Ai 100. §. első bekezdése meg nem támadtaitván, azt elfogadottnak jelenteim ki. A 2. bekezdéssel .szemiben állGyörki Imre és Kéthly Anna képvisel őt ársiaiink módosító javaslata. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 2. bekezdést az eredeti bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Györki Imre és Kéthly Anna képviselőtársaink módosító javaslatával, igen vagy nem? (Igen!) A szakasz változatlanul az eredeti sizövegezésben fogadtatott el. A következő 3, 4, 5. és 6. bekezdések meg nem támiadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik a 101. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 101. §-t,