Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-58
Az országgyűlés képviselőházának a szociáldemokrata pártnak, hogy igenis, a földmivesosztály mellett elsősorban a munkásságra kell épiteni az ország jövőjét, annak a munkásságnak azonban nemzeti alapon kell állania, (Ugy van! jobbfelől.) mert másként épugy nem tud elérni semmi eredményt, mint ahogyan nem tud elérni semmiféle eredményt Oroszországban a szovjeturalom alatt. Itt most rá kell térnem egy eseményre, amelyet csak érintettünk, de amely épen a szociális kérdés szempontjából bennünket magyarokat, akik keresztül estünk a bolsevizmuson, elsősorban és igen közelről érint és ez az angol képviselőház határozata, amelyben 367 szótöbbséggel 111 ellen helyeselte a kormánynak azt az eljárását, hogy megszakította a szovjettel való diplomáciai és kereskedelmi összeköttetést. Erről a körülményről, amelyet itt csak érintettek, az igen t. túloldal igyekezik a figyelmet elterelni azzal, hogy mintegy meglepetésszerűen megint beledobta a vitába az általános községenként! titkos stb., stb. régi verkli szerinti választójogi kérdést. Én ismerem a választójog kérdésének bedobását a magyar közéletbe. Először Kristóffy alatt dobták be, akkor, amikor a magyar nemzet többsége a nemzeti vívmányok mellett állott ki és a hadsereg megmagyarositását s Magyarország önállósálgát követelte. Ezt a mozgalmat sikerült akkor leszerelni azzal, hogy az általános, községenkénti titkost bedobták a közéletbe. Megbomlasztották vele a nemzeti ellenállást és vége volt akkor Magyarországon a nemzeti mozgalomnak. Jöttek vele másodszor a világháborúban, amikor kétségbeejtően kritikus helyzet állott be 1917-ben. Amikor már a messzebbláitók sejthették azt hogy a világháború ránk nézve kedvezően végződni nem fog, amikor számolni kellett ellenségeink győzelmével, amikor számolni kellett azzal, hogy a monarchia esetleg összeomlik és ebből az összeomlásból nekünk valahogy meg,kell mentenünk az integer Magyarországot, akkor elsősorban diktátort; kellett volna Magyarország élére állítani. Volt is arra való férfiú, aki ezt a diktatúrát gyakorolni alkalmas és hivatott lett volna. (Ugy van! jobbfelől.) És akkor mit láttunk*? A gyárakban mindenütt megmozdultak és az általános, titkos választójog érdekében sztrájkok, tüntetések kezdődtek, (Ugy van! jobbfelől.) az akkori ellenzéket ezzel a népszerű jelszóval maguk mellé terelték és amikor minden politikai megrázkódtatás a nemzet jövőjére hatott ki, akkor elgáncsolták azt az államférfiut, akinek vezéri hivatottságát azonban mindenki elismerte a nehéz nagy időkben, akiről mindenki elismerte, hogy ugy a szövetséges államokkal szemben a magyar érdekeket, mint a szövetséges államok érdekeit az ellenséggel szemben talán az ő hideg, minden elfogultságtól, minden felbuzdulástól ment, tisztán számitó, de mindig hazafias magyar érzése lett volna hivatva legjobban és legalaposabban képviselni. (Ugy van! jobbfelől.) El kellett buktatni a választójog kérdésével. El kellett buktatni a választójog kérdésével azt a nemzeti erőt is, amely a hábooaban cso lát műve't, amelyet egyedül az ellenség ellen kellett volna irányítani 1 ? Nem! Akkor ezt a nemzeti erőt rá kellett kényszeriteni arra, hogy választójogi kérdésekkel foglalkozzék és alkottak egy külön választójogot kodifikáló ministeriumot, amelynek öléből megszületett egy választójogi törvény, amelynek alapján nem választottunk 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. 37 sohasem. Ez volt annak a hires választójogi mozgalomnak első eredménye, további eredménye pedig az volt, hogy beledobott egy üszköt ebbe az országba, beledobta az elégedetlenséget, beledobta azt a jelszót, hogy csak az általános, titkos választójoggal tudjuk az országot megmenteni az ágyukkal, tankokkal, repülőgépekkel szemben. És mai Ma pedig ugyanezt látjuk. Ma ez az orszáig a konszolidáció utján jelentős lépésekkel halad előre, ma az ország súllyal kezd birni a külföld szemében is; most megint elő kell venni az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választójogot. Az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választójoggal még egyetlenegy államot sem mentettek meg és ha Malasits Géza t. képviselőtársam a nagy Bismarckra hivatkozott, én is hivatkozom rá. Bismarck Németországban az általános stb. választójogot behozta a birodalmi választójog terén, de nyomban gondoskodott paneceárol és az egyes tagállamok választójogát nem érintette. Annyira nem érintette, hogy egyetlenegy tagállamban sem volt általános, községenkénti, titkos stb. választójog, sőt ellenkezőleg a két Mecklenburgban a régi rendi alkotmány érintetlenül fennállott egészen 1918-ig. Az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választójog tehát csak annál a magas műveltséggel biró német népnél és ott is csak bizonyos ellenszerekkel állhat fenn, nem ugy, mint nálunk, ahol mint Malasits t. képviselőtársam mondotta, 1919-ben egy iskolázatlan tömegnek, egy politikailag és minden tekintetben iskolázatlan tömegnek kezébe került a hatalom. Melyik tömeg volt ez? Az, amelynek Malasits t, képviselőtársam az általános, községenkénti, titkos választójogot meg akarja adni. (Malasits Géza: Igen!) Bocsánatot kérek, ezt a tömeget már volt szerencsénk egyszer üdvözölni a bolsevizmusban! (Malasits Géza: Megkaphatják még egyszer, ha visszatartják a választójogtól!) Először majd iskolázni fogjuk és azután, (Malasits Géza: Kétszáz éve ezt mondják! — Zaj a szélsőbaloldalon.) majd ha iskoláztuk, akkor lehet szó arról, ha a viszonyok megengedik, hogy meghonosítsuk az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választójogot. Kétszer megbukhattunk az általános választójogon, harmadszor nem fogjuk engedni belevetni a politikai életbe ezt a kérdést, mint kutmérgező kérdést. (Ugy van Ugy van! a jobboldalon. — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem attól függ!) Ezzel szemben rá kivánok mutatni arra a fontos tényre, hogy a világnak, leghatalmasabb állama, Anglia, megszakította a kereskedelmi és diplomáciai összeköttetést Oroszországgal. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi köze ennek a választójoghoz?!) Az a köze hozzá, hogy nem engedjük az általános választójog kérdésével a nagy nemzeti kérdé. seket és a nagy világpolitikai kérdéseket mellékvágányra terelni. Az orosz-angol diplomáciai viszony megszakítása két fontos okra vezethető vissza. Az egyik gazdasági, a másik pedig politikai, A gazdasági ok az, hogy Anglia egyáltalában nem látta semmiféle nevezetes hatását annak a kereskedelmi viszonynak, amelybe a hatalmas, nagy Oroszországgal lépett. (Malasits Géza: Ezért tiltakoznak a gyárosok a diplomáciai viszony megszakítása ellen!) „Statisztikai adatok jelentek meg a napokban, hogy az egész orosz külkereskedelmi forgalom két-
