Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

458 Az országgyűlés képviselőházának Györki Imre: Nem kívánok szólni! Elnök: A képviselő ur nem kivan szólni! Szabó Zoltán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: Nagyon sajnálom, hogy a 69-ik § tárgyalása során nem volt módomban reflektálni a t. minister ur szavaira. Mi alaposan félreérthettük egymást, ugy látom, a házszabályok pedig ugy rendelkeznek, hogy 8 órai ülés esetén az ilyen félreértések ki vannak zárva. (Derültség.) Tisztelettel csak egy mondattal leszek bátor reflektálni és ez az, hogy a munkaképesség csökkenése orvostudományi és fiziológiai alapon számítódik ki és ez teljesen távol áll és független a keresetképességtől. A gyakorlat az, hogy a baleseti kártalanítási eljárásoknál rendkívüli sok esetben a baleseti sérült esetleg, ha ugyanazon a helyen tud megmaradni, továbbra is megkeresi azt, amit a baleset előtt megkeresett. De tény az, hogy 2—3 ujjnak, a kezefejének, az alsókarnak, a lábszárnak elvesztése következtében munkaképességéből —• tudományosan megállapított skála szerint — tekintélyes része elvesztett. Ez a differencia, amelyre utaltam és ezt a paragrafust most is igen veszélyesnek tartom. Egyébként a 72. § helyett a következő módosítást javaslom: »A balesetsérültnek a 71. § 1. bekezdése 1., 2. pontjában emiitett segélyeit, ideértve a kórházi és gyógyintézeti, továbbá a baleseti kártalanítást, a balesetbiztosítás viseli.« E szerint a balesetbiztositás teherviseléséről rendelkező 1907 :XIX. törvénycikk ugy épül fel, hogy az első tiz hétre a balesetbiztositás terheit a betegsegélyző viseli. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az első tiz hétre való táppénzt (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és az orvosi költséget is. A betegsegélyezés ezzel a balesetbiztosítási ágazat terheinek igen jelentékeny részét vállalta és viselte és ez a teherviselés megviselte egyben a Betegsegélyző Pénztár teherbíró képességét és szolgáltatásait. A balesetbiztositás igy technikailag össze is van kapcsolva a betegsegélyezéssel; ezt a tévedést és hiányosságot már az 1907: XIX. törvénycikk meghozatala után nyomban felismerte a szociálpolitikai irodalom is, csak nem volt módja ennek kiselejtezésére. Minthogy azonban uj törvényt alkotunk, most mód van airra, hogy helyesebben fektessük le az alapelveket. Javaslom, hogy a balesetbiztosítás terheit már az első naptól kezdve a balesetbiztosítási ágazat viselje, A baleseti eljárással járó technikai és adminisztratív teendőket még vállalhatja a pénztár. Hiszen annyira elválasztani magyarországi viszonylatban nem is lehet, hogy mindjárt a balesetbiztosító intézet vegye át a baleseti sérültet, de a terheket könnyű átszámolni a balesetbiztosítás terheihez és nem látom megindokolva, hogy az amugyis túldrágává tett betegsegélyezés vállalja a balesetbiztositás első tiz hetének orvosi és táppénzterheit. A balesetbiztositáisra, amint már utalmam, nem igen lehet panasz a tekintetben, hogy túlságosan drága volna. A betegsegélyezés 6—7%-ba fog kerülni, ennek egyik érdekelt fele, a kapitalizmus viseli as felét, 3:5%-ot, az egész azonban nems is egy százalékát teszi a kifizetett munkabéreknek, ez nem olyan teher, amely indokolná, hogy a betegpénztár vállalja az első tiz hetet. Ha ezt teherviselés szempontjából sztjuk, nyerjük azt az előnyt, hogy- a betegsegélyezési szolgáltatás a kontemplált 6 és 7%.-osí járulékból messzemenő lehet, flottabb lehet a betegsegélyezés működése pénzügyileg, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha az egész járulék rendelkezésre áll és nem kell ennek te71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. kintélyes percentszámát átengedni a balesetbiztosításnak, (Farkas István: A legnagyobb igazságtalanság volt ez mindig!) amihez tulajdonképen nincsen sok köze, csak annyiban van köze, hogy a két biztosítási ágazatot az 1907: XIX. te. iszerkesztése alkalmával összekapcsolták technikailag és adminisztrative is. Csak ennyi köze vau hozzá, több azonban nincs és a betegsegélyezés egyszerűen nem tartozik viselni a balesetbiztositás terheinek egy részét, azt a részét sem, amelyet ez a 72. § ró reá. Számadatok nem állanak rendelkezésemre, nem tudom tehát megmondani, hogy mennyi tehertöbbletet jelentene az első tiz hét a balesetbiztosításra nézve. Sokat semmiesetre sem jelentetne. Mondjuk a balesetbiztositás terhei kikerekitődnének egy teljes percentre. Most — ha jól tudom — 0-8—0-9% a baleseti teher; ez felmenne ilyen imódon 1%-ra. Egy egész percent sem volna azonban olyan nagy teher, amely túlságosan igénybevenné a termelést a balesetbiztosítás szempontjából, viszont a betegsegélyezés terhéről olyan jelentékeny summa menna le, amely a betegsegélyezés működését mindenesetre sokkal könnyebbé és biztonságoisabbá tenné és azok a fakultativ szolgáltatások, amelyeket a minister ur, illetőleg a bizottság kiemelt a kötelező szolgáltatásokból, visszahelyezhetők volnának a kötelező szolgáltatások közé, illetőleg könnyebbé tennék az uj vezetőség dolgát akkor, amikor az ilyen fakultatív elrendelt segélyezések tárgyában döntenie kell, mert rendelkezésére állanának azok a tartaléköSiSzegek, az a teherviselőképesség, amely kielégítheti ezeket a fakultative magasabb segélyezési szolgáltatásokat. Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Azt mindenesetre meg lehet állapítani, hogy nem túl nagyok azok a terhek, amelyek itt szóba jöhetnek, de ennek a megállapításnak argumentativ ereje legalább is egyforma erővel hat a Propper képviselőtársam által felvetett gondolat ellen is, hogy tudniillik ha nem nagyok ezek a terhek, akkor egészen könnyen elviseli ezeket a betegsegélyző pénztár is. (Propper Sándor: Néhány tucat nullát ki lehetett volna küszöbölni!) Ami mármost a kérdés velejét illeti, megállapíthatom, hogy annak veleje ott van, hogyha ebből a szempontból szétválasztjuk ezt a két ágazatot, akkor egészen természetes, hogy a baleseti ágazat bürokráciája, adminisztrációja növekszik meg. Azt hiszem, hogy maga ez az adminisztrativ költségtöbblet felemésztené azt a megtakarítható összeget, amelyről itt tulajdonképen szó van. Ha valamikor majd teljesen kiépül az egész biztosítási szervezet, tehát betegség, baleset, öregség, rokkantság és munkahiány esetére, akkor lehet szó arról, hogy a különböző ágazatokat egymástól adminisztrative is tökéletesen elválasszuk. Most azonban, amikor még csak fél munkát végeztünk el, a biztosítási szervezet kiépítése körül, kérem, hogy maradjunk meg a jelenleg bevált alapon és kérem a bizottsági szöveg elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 72. §-szal szemben áll Propper képviselőtársunk indítványa. Kérdem, méltóztatnak-e a 72. §-t a bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Propper képviselőtársunk indítványa-