Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

4l2 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfon. és csak a szükséges rágóképesség helyreállitása céljából, mégpedig a 31. §-ban meg-jelölt, alapszabályszerűen felemelt segélyként.« E szavak törlését javaslom, amivel előmozdítani kívánom, hogy a műfog kiszolgáltatását, mint minimális segélyt adja meg a pénztár mindent megszoritó intézkedés nélkül. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Strausz István! Strausz István: Ehhez, a szakaszhoz előterjesztem a következő indítványt: Indítványozom, hogy a 25. számú törvényjavaslat 35. § második bekezdésében a »rágóképesség« szó után felvenni rendelje el a t. Ház: »illetőleg a rendszerinti foglalkozásban való keresetképesség« szavakat. Azt hiszem, a t. Házi előtt nem kell indokolnom, hogy vannak oly foglalkozások is, ahol egyenesen feltétlen szükség van a fogak teljességére, vagy legalább oly fogakra is, amelyek nem feltétlenül szükségesek a rágóképességhez. Nem akarom felhozni példaképen hányféle foglalkozás van olyan, amelynél, ha nincsenek meg bizonyos fogak, akkor az illető a maga foglalkozásának betöltésében akadályozva van. Nagyon kérem a t. Házat és a minister urat, méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik: Szabó Zoltán jegyző: Propper Sándor!^ Propper Sándor: T. Ház! Ha itt nem pénzzel megszerzett jogigények kielégítéséről volna szó, hanem jótékony célról, ingyen adandó fogkezelésről, akkor sem volna szabad egy szakaszt ily szigorúan megszövegezni. Ma már igen széles körben elterjedt közszükséglet a fogkultura, úgyhogy iskolákba is bevezetik a kötelező fogvizsgálatot és fogkezelést. Ha fogak karbantartását nem csinálják meg, ez baj. Meg kell csinálni minden ellenszolgáltatás nélkül, mert az egészségügy javításához feltétlenül szükséges a kiterjedt fogkultura. Itt azonban nincs szó jótékony célról. Nincs sző arról, hogy valakik valakitől ingyen kapják a fogkezelést és a fogak karbantartását, hanem igen drága pénzen megvásárolt jogigényről van szó, olyan igényről, amelyet az 1907. évi XIX. te. sokkal olcsóbban és sokkal bővebben mért. Az 1907 : XIX. te. járulékkulcsa 3% volt, itt pedig 7% lesz, A fedezetnek tehát bőven meg kell lennie és különösen ilyen kérdéseknél nem volna szabad túlságos mértékben — sőt mondhatnám túlnyomó mértékben — a fiskális szempontokat venni figyelembe. Itt a fiskális • szempont a pénztárak teljesítőképességét vagy vagyonosodását vagy tőkegyűjtését olyan módon segíti elő, hogy a tagok jogait az egész vonalon bevonja és megszorítja. A szakasznak elsősorban az a hibája, hogy csak részben elégíti ki a fogszükségleteket és azt is csak mint túlmenő segélyt, mint felemelt külön segélyt állapítja meg, tehát nem kötelezi a pénztárt arra, hogy a tagok fogszükségletét kielégítse, hanem quasi, mintegy kegyként állit ja oda a kérdést és a vezetőség jóakaratától teszi függővé, hogy az vájjon megadja-e a fogsegélyt, kielégíti-e ezt a jogos igényt, igen vagy sem. T. Képviselőház! Ez egy nagy darab régi rossz múlt, amikor a fogakkal ilyen könnyedén bántak. Régen, amikor még a fogkultura nem volt kifejlődve, h a a gyermeknek a foga fájt, hozattak a patikából 3 krajcárért koromolajat, benyomtak egy darab vattát az odvas odvas fogba és ha tovább is fájt, akkor vagy az apa nyomta ki a gyermek fogát vagy elvitte borbélyhoz vagy kovácshoz, Budapesten ' elvitte valamely kórházba, ahol kinyomták a fogát. A gyermek élt tovább és amikor elérte a 30 vagy 40 esztendőt, alig volt már szájában 6—8 darab fog, ami nemcsak esztétikai szempontból nem kielégítő, hanem közegészségügyi szempontból is igen káros hatással volt, mert az emésztőszervek megbetegedésének egész légióját okozta és hozta létre. Mármost, ha nem is volna betegség esetére való kötelező biztosítás, amellyel azok a fogak feltétlenül járnak, mint megvásárolt jogigények; ha csak jótékonyságról vagy az állam köteles egészségügyi kötelezettségének teljesítéséről volna szó, akkor sem volna helye ilyen túlságos megszorításnak. De legkevésbé van ennek helye, amikor — mondom — igen drágán megvásárolt jogigényről van szó. Ez pendantja a gyógyászati segélyeszközökről szóló rendelkezéseknek általában, értem pl. a protézisek esetét. Ennek a javaslatnak alapján, ezentúl csak kopogó botlábat kaphatnak ezek a szerencsétlen sérültek, akik egyik vagy, másik végtagjukat elveszítették, itt pedig csak a rágóképesség helyreállítására szolgáltatnak ki fogat, ami alatt pedig a legprimitívebb kiszolgálást kell érteni. Már pedig ismétlem és hangsúlyozom, hogy nemcsak a protézis esetében a végtagok pótlása, hanem még a fogpótlások sem szolgálnak kizárólag esztétikai és egyéb szempontokat, hanem hozzátartoznak a kenyérkeresethez. Hozzátartoznak egyrészt azért, mert a megfelelő rágóképesség és a velejáró emésztési képesség nélkül az ember teljesítőképessége feltétlenül csökken, kedélyállapota befolyásolva van, munkáját tehát nem tudja ugy végezni, mint végezné akkor, ha rendesen tudna enni, rágni és emészteni, másrészt megköveteli a nagy szelekció, a szigorú szelekció, amelyet ma alkalmaznak, különösen az értelmi foglalkozásúaknál, .pl. irodában vagy más üzemben kereskedelmi téren vagy még a jobb munkásoknál is, akiket a házon kivül küldenek dolgozni jobb házakhoz, diszitő és más munkák végzésére. Ezekre a munkákra nem lehet — hogy ugy fejezzem ki magamat — rossz külsejű embereket küldeni, már pedig a foghijasság, amely beszédhibával is jár, rossz külsőt jelent és az ilyen rossz külsejű embereket megválogatják és kiselejtezik a felveendő munkások közül, hacsak lehetséges, ha a konjunktúra megengedi és, sajnos, esztendők óta megengedi és azt hiszem hogy még igen sok esztendeig meg fogja engedni a konjunktúra azt, hogy az embereket ilyen szigorúan szelektálják. Ne legyünk tehát mélyen t. minister ur és t. Képviselőház, ebben a kérdésben túlságosan skrupulózusak a pénztár teljesítőképessége szempontjából és ha már a múltban kisebb járulékkulcs mellett meg voltak ezek a messzebbmenő segélyek, akkor semmi okunk sincs arra, hogy mi itt most magasabb segélyek mellett megszoritó rendelkezéseket tegyünk. Ezek azok a szempontok, amelyek arra késztetnek engem, hogy Györki t. képviselőtársam javaslatát magamévá tegyem és kérjem a t. Képviselőházat, hogy azt szintén méltóztassék magáévá tenni. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minis* ter: T. Képviselőház! A gyógyászat körében a juttatások dolgában, különösen két irányban rendkivül nagy figyelemmel kell lennünk a pénztár teljesítő erejére. Ez a két irány pedig a következő: Az egyikhez tartoznak azok az