Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-58
34 T Áz országgyűlés képviselőházánál Tudomásul veszi tehát a gyűlést. Ott megjelenik egy őrmester négy csendőrrel, kettő szuronyszegezve kiáll a kapuba, mert a szövetkezet udvarán tartották a gyűlést, kettő pedig az őrmesterrel bemegy. A szegény asszonyok és emberek, akik elmennek oda — szövetkezeti üggyel rendesen az idősebbek foglalkoznak — előbb visszarettentek, amikor látták a két csendőrt szuronyosan állni a kapuban, de azért mégis bemerészkedtek. Senki más, mint az előadó, aki magyarul beszélt, nem mondhatott semmit. Mikor az egyik szövetkezeti tag a jelenlevő németajkú hallgatóságnak el akarta mondani, hogy mi is foglaltatik a jelentésben, nem a hatóság képviselője, a jegyző, hanem a csendőr ugrott oda és azt mondta: én pedig németül nem engedek beszélni. A gyűlést be i kellett szüntetni és senki más ott nem beszélhetett. Az a vármegyei közigazgatás, — és tucat ilyen végzést tudnék felmutatni annak igazolására, hogy mindenütt egyformák — amely nem tudja vagy nem akarja tudomásul venni, hogy egy szövetkezeti gyűlés nem politikai gyűlés és hogy egy szövetkezeti gyűlésen beszélni is illik, ezzel elárulja, hogy semmiféle szociális érzéke nincs. A szatócsok soha nem kérnek hatósági engedélyt arra, hogy összebeszéljenek az árak megdrágítása végett. A falubeli pékmesterek soha nem értesitik a csendőrséget arról, hogy ők most gyűlést tartanak. A munkásosztályban tehát természetszerűleg kifejlődik az államhatalommal szemben egy ellenszenv, mikor azt tapasztaljái . hogy sem a boltosoknak, sem a kocsmárosoknak, sem a pékeknek soha nem kell gyűlési engedélyt kérniök arra, hogy összesküdhessenek, hogy felemeljék az árakat, de amikor a munkásság akar gyűlést tartani gazdasági helyzetének megbeszélésére, amikor az ő szövetkezetében akar gyűlést tartani és meg akarja beszélni, hogy miért volt ez vagy amaz drágább, akkor belefojtják a szót s még azt sem engedi meg a csendőrség, amit a törvény egyébként megenged, hogy a lakosság többségének saját nyelvén magyarázzák meg a dolgokat. Vagy akarnak további példát? A diósgyőri vasgyárban a munkások csináltak maguknak egy fogyasztási szövetkezetet, mert észrevették, hogy a gyátri fogyasztási szövetkezet nem bánik eí velük igazságosan. Drágábban adja a kurrens árut azért, hogy a favorizáltabb embereknek aztán olcsóbban juttathason holmi piperecikkeket és egyebeket. Ismerjük az ilyen machinációt. Szóval ettől szabadulni akarván, a munkások törvényes kereten belül csináltak maguknak egy szövetkezetet. Ennek a szövetkezetnek egyik igazgatósági ülésére elmentem én és még egy revizor Budapestről. Hivatásunk volt átvizsgálni a szövetkezet könyveit. Ez megtörtént és azután még aznap este vissza akartunk utazni. Amikor a villamos állomás elé érünk, elénk toppan egy sereg rendőr. Körülfognak. Elsőnek engem igazoltattak le, mert engem már ismernek, és mikor konstatálták, hogy ki vagyok, azt mondták, tessék félre állni, önre ez a cécó nem vonatkozik. De ott tartották a revizort, letartóztatták a munkásokat, elvitték őket a rendőrségre, hosszas nyaggatás és faggatás után a revizort is eleresztették, ellenben a munkásokat ott tartották és a szövekezetben minden vizsgálóbírói végzés nélkül házkutatást tartottak, felkutatták a szövetkezet! minden holmiját. Hogy mit: kerestek, az a mai napig is rejtély. En e tekintetben védelmet kértem a ministeriumtól, de azt hiszem, hogy akármelyik maharadzsától előbb kaptam volna 58, ülése 1927 május 31-én/ kedden. védelmet, mint a ministeriumtól. Semmi nem történt. Sőt a detektiv, aki az egész dolgot; vezette, detektivf elügyelő lett, valószinüleg azért a hősies cselekedetért, amelyet ott végzet. Tucatszámra tudnék felhozni ilyen esetet annak igazolására, hogy az ősi vármegye sem egyéb, mint amit az országgyűlésen tapasztalunk; kezében tartja a politikai hatalmat, hogy azzal alátámassza gazdasági hatalmát és erejét. Nem akarok azzal behatóbban foglalkozni, amit Madarász Adorján t. képviselőtársam mondott a vármegye hősi korszakáról, a darabont korszakról, amikor a főispánt Debrecenben halottas szekéren furikálták be. Ez nagyszerű hősi korszak volt. Csakhogy könnyű volt hősködni Fehérváryval szemben, akiben a mellett, hogy császár embere volt, magyar érzés is volt és nem akarta a végletekig vinni a dolgokat. De hol volt a nemes vármegye hatalmas ellenállása akkor, amikor 1919-ben kellett volna megvédeni a vármegyei autonómiát? De_ nem is kell 1919-ig visszamenni. 1918-ban a cen^ trális hatalommal szemben törpének bizonyült s a lakosság érdekeit egyáltalában nem tudta megvédeni, mert ha megvédte volna, nem történt volna meg az a példátlan dolog, ami most kipattant, hogy a világháborúban Magyarországon az arányszám szerint 205.549 emberrel több vonult be, mint kellett volna. Vagy itt voltak az élelmi nehézségek, amelyek abból származtak, hogy Galiciában egész élelmiszerhegyeket öntöttek le petróleummal és gyújtottak meg, amit mi magunk vizsgáltunk meg, tehát igaz. Amikor a vármegyének a védelme alá rendelt lakosságot meg kellett volna védenie a centrális hatalommal, a kormánnyal szemben, akkor a vármegye sehol sem volt s amikor meg kellett volna védeni a legnemesebb valamit, a magyar vért az osztrák generálisok mohóságával szemben, akkor szintén nem volt sehol. A vármegye tehát akkor, amikor arról van szó, hogy a centrális hatalommal kell szembeszállni, nagyon gyenge lábon áll, csak akkor erős, amikor velünk, a nincstelenekkel kell szembeszállni, akkor bátor a vármegye, akkor hoz státumot, akkor vág végig rajtunk. (Erdélyi Aladár: Mi be voltunk vonulva, a hatalom fel volt függesztve, a vármegyét tehát ezért okolni nem lehet.) Jó lesz a vármegyét nem olyan nagyon dicsérni, mert hiszen a munkásosztály teljesen tisztában van azzal, hogy a vármegye megint az lesz, ami volt, megint a magyarság erős védbástyája lesz a centrális hatalommal szemben és a vármegye megint teljesíteni fogja hivatását, mint a főnix a tűzből, újra születik, újra feltámad, de csak akkor, ha az. általános, egyenlő, titkos választójog alapján a dolgos nép is bevonul a vármegye dohos termeibe, amikor majd kicsit kinyitjuk az ablakokat, a százados port letöröljük könyvekről és friss levegőt eresztünk be. Ismétlem, a vármegye akkor megint teljesíteni fogja hivatását, mai állapotában azonban semmi más, mint konzerválója annak az amúgy is erős hatalomnak, amely minden erejét a munkásosztállyal szembe szegzi. Még néhány szót engedjenek meg a nemzetiségi kérdésről, bár ilyen Magyarországon alig van. Csak a magam igazáért kivánok sikra szállni, amikor megállapitom azt, hogy a költségvetési. vitában, a ministerelnöki tárca költségvetésénél felszólalva, rámutattam arra, hogy mennyire eredménytelen ElZ tX küzdelem, amelyet a külföldön folytattunk a ma-
