Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. latos, hogy mikor végre ez megvan, és valaki kézzelfogható előnyt teremt a munkásbiztositó számára, akkor egyszerre csak akad képviselő a magyar törvényhozásban, aki feláll és egy nagy társadalmi osztálynak, illetőleg néhányszáz, esetleg ezer gyógyszerésznek nevében próbálja ennek a rendelkezésnek intézkedéseit gyengíteni. Én azt mondom, hogy ha van, mint ahogy kétségkivül van jó is ebben a törvényjavaslatban, akkor nincs semmi oka annak a párszáz, esetleg ezer embernek, hogy ezt a jó intézkedést kifogásolja csak azért, mert egy párszáz embernek esetleg egyéni érdekeibe vág. Elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogy ez az intézmény — hiszen tömegérdekeltség képviseletéről van szó — a tömeg szempontjából megfelel-e. Hiszen van itt más ember is, aki ezen a téren igen sokat, talán többet próbált, mint én; vannak itt szakemberek, akik állítják, hogy a munkásbiztositó pénztárak saját házi eszközeivel történt gyógyellátása sokkal jobb, praktikusabb és sokkal olcsóbb, s egészen bizonyosan jobban szolgálja a pénztár tagjainak érdekeit is. Ha van kifogásom ezeknek a rendelkezéseknek valamelyik részlete ellen, akkor legfeljebb csak az lehet, hogy ártörvény is igyekszik megkötni az orvosok kezét ezen a téren is. Már az előbbi paragrafusnál feltűnt nekem, hogy az orvosokkal szemben lehet bizalmatlannak lenni jóelőre, még mielőtt kísérlet tétetett volna. Igaza van a minister urnák, hogy fordult elő sok eset az orvosokkal kapcsolatban, amikor az, u. n. sürgős esetekben tett szolgáltatásaikat tényleg magasabb öszszegben számították fel a pénztáraknak, mint szabad lett volna, de viszont meg kell állapítani azt is, hogy ez olyan szórványos eset volt, hogy az én szerény véleményem szerint törvényes intézkedést nem igen kellett volna csinálni. De amint mondottam, sokkal sürübb eset volt az, amikor a gyógyszerészek a gyógyszerellátás kérdésében ugy viselkedtek, hogy a pénztáraknak igen sokszor erősen a sarkukra kellett állniok, hogy a gyógyszerészekkel szemben védekezni tudjanak. Egy példát említek csak. Az országos pénztárnak külön retaxátori osztályt kellett felállítania, hogy megfelelő formában, képzett alkalmazottak igénybevételével a gyógyszerészek munkálkodását állandóan ellenőrzés alatt tarthassa. Kétségtelennek tartom, hogy akkor is fenn kell egy ilyen osztályt tartani, ha házilag fogják a gyógyszerszolgáltatást és a gyógyászati segédeszközökkel való ellátást lebonyolítani. Ez egészen valószínű; bizonyos azonban, hogy nem kell majd olyan óriási nagy apparátust fentartani, mint aminőre eddig szükség volt. Aki ismeri a békebeli viszonyokat, az tudja és vissza fog emlékezni rá, hogy a retaxátori osztály milyen hallatlanul nagy munkát végzett, hogy nemcsak az orvosi munkálkodás, ténykedés — pl. receptek átvizsgálása — szempontjából, hanem a gyógyszerészek magatartásának megfelelő ellenőrizhetése szempontjából is milyen rendkívül nagy munkát kellett ennek az osztálynak kifejtenie. És merem állítani, hogy annak ellenére, hogy egy ilyen nagy létszámmal és erős eszközökkel dolgozó retaxátori osztály állott fenn, kifizette magát az országos pénztárnak,^ mert merem állitani, hogy azután a sok kísérlet után, amit végeztek, ha nincs egy ilyen retaxátori állás, az a pénztár a gyógyszerészeknek sokkal nagyobb mértékben lett volna kiszolgáltatva, mint amennyire eddig volt kiszolgáltatva. ülése 1927 június 18-án, szombaton. 429 Szerintem, ha valami kifogásolható ebben a rendelkezésben, akkor legfeljebb az kifogásolható, hogy a pénztári orvos által irt recept nem váltható be minden gyógyszertárban • minden esetben, de erre nézve is van már a pénztárnak régi praxisa és ugy látom — én legalább ugy Ítélem meg a helyzetet —, hogy azok, akik ezt a .paragrafust megszövegezték, figyelembe vették a pénztári gyakorlattal tisztában lévő emberek véleményét. Épen ezért tisztelettel kérem, hogy ha másutt nem járult hozzá a törvényhozás ahhoz, hogy ezeken a paragrafusokon javítsunk, akkor ezen a paragrafuson se méltóztassék egyéb változtatást tenni, mint amelyet Kéthly Anna indítványozott. A hetedik bekezdésnél a gyógyszerellátásra vonatkozólag nekem is az a felfogásom, hogy messzebbmenő hatáskört kell adni az orvosnak, mert tudni kell, hogy bármennyire fejlet is a magyar gyógyászati szereket gyártó ipar, mégis előfordult, hogy az előirt időnél kevesebb ideig tartottak ezek az eszközök és a beteg: hiába ment Pontiustól Pilatusig, mert az orvos és a pénztár keze meg volt kötve előző rendelkezésekkel és ott állt az a baleseti sérült vagy beteg munkás gyógyászati segédeszköz nélkül és mindaddig hordozhatta elromlott műlábát a hóna alatt, vagy dolgozhatott műláb nélkül, amíg az orvos a pénztári adminisztráción keresztül el tudta intézni, hogy egy ilyen műlábát vagy segédeszközt pótoljanak. Tisztelettel kérem, hogy ha van is egy kis hiba, az ennek a pótlására irányuló javaslatot méltóztassanak elfogadni. Elnök: Kivan még valaki szólani 1 (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni: Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Gaál Endre t. képviselőtársam felszólalásával kapcsolatban szeretném néhány mondatban á tiszteletre méltó patikus egyesületet, illetve társadalmi réteget megnyugtatni. (Halljuk! a középen.) Semmi más nem történik itt most, minthogy a jelenleg is érvényben lévő uzus és jogszabály még határozottabban kodifikáció alá kerül. Én megnyugtatásul nagyon szívesen kijelentem, hogy amilyen mértekben élt a népjóléti és népegészségügyi minister eddig ezzel a joggal, amilyen mértékben eddig használta ezt a jogot, ugyanolyan mértékben, tehát az igazán égető szükség alkalmával és nagyon indokolt esetekben fog majd a fiók-gyógyszertárak felállításának jogával élni. De ezt a jogositványt kérnem kell a törvényhozástól a magam részére, nehogy kétségbe vonassék, mint ahogyan egyik-másik esetben vita tárgyává tétetett, mert végre, ahol közérdek a munkásbiztositás, — tényleg közérdek, — ahol tehát közérdek parancsolja, ott a fiók-gyógyszertár felállitása elől kitérni nem lehet. Azt hiszem, ilyen módon a gyógyszerészi kár megnyugszik, mert semmi novum nein történik, érdekeire kímélettel és tekintettel leszünk. Kérném ennélfogva a paragrafusnak a bizottság szövegezésében leendő elfogadását. (Helyeslés jobbfglől, a baloldalon és a JÁözépen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 34. §-t eredeti szövegezésben, szemben Kéthly Anna képviselőtársunk iSzövegezésével, elfogadni, igen 62*