Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ben szeretnék bizonyos enyhítéseket elérni az igen t. minister urnái és a Háznál, hogy a gümőkór ellen hatékonyabban tudjunk védekezni. Ugyanis a családtagok korhatárát a gyermekekre nézve az igen t. minister ur 16 évben állapította meg. Az egész javaslaton végigvonul a küzdelem a gümőkór ellen az ellátás feljavítása körül és főképen a gümőkór elleni védekezést célozza a tejsegélynyujtás biztosítása által. Azt szeretném ennél a paragrafusnál elérni, hogy bizonyos esetekben a családtagokra nézve a korhatár ne kösse az orvost a tej segély megrendelésénél. Azt hiszem, ez nem jelentene nagy megterhelést az intézményre nézve, viszont a gümőkór elleni védekezésnek igen hatékony eszközévé válnék. Bizonyára a gyermekeket istápolná elsősorban a rendelőorvos, s a gyermekek után a többi családtagok — azt hiszem — számba sem jöhetnek. Épen azért hiszem, hogy határozati javaslatomat az igen t. minister ur elfogadja s a minister ur véleményezése alapján elfogadja a t. Ház i«. Ez a kiegészítésem a 31. § 9. pontjára vonatkozik, amelynek utolsó szavai után a következő kiegészitést javaslom : »melynél a megállapított korhatár figyelmen kivül hagyható«. Ezek szerint parancsoló rendelkezést nem provokálok, hanem az orvosi belátásra bizom és ez a belátás, azt hiszem, az orvosok részéről csakis a kiskorú gyermekeknél érvényesülne. Épen ezért indítványom elfogadásának komoly nehézségei alig lehetnek. Kérem az igen t. minister urat s a minister ur utján az egész Házat, hogy méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T, Képviselőház ! Szerettem volna a törvényjavaslat 31. §-ához hosszasabban felszólalni s megindokolni azt az álláspontomat, hogy a törvényjavaslat 31. $-ában felvett segélynemeket ne mint maximális segélyeket iktassuk törvénybe, hanem azokat s mint minimális segélyeket vezessük be. Sajnos azonban, ugy látom, hogy a népjóléti minister ur elzárkózik minden olyan módosítás elől, amely a biztosításra kötelezett alkalmazottaknak jobb ellátást, jobb juttatást tudna biztosítani. Ennélfogva részletesen nem akarok foglalkozni most ezzel a paragrafussal s nem akarok rámutatni arra, hogy e paragrafusba felvett maximális segélynemek közül melyek azok, amelyeket, mint minimális segélyeket adtak a múltban a pénztárak, s melyek azok a segély nemek vagy juttatások, — ahogy a minister ur magát kifejezte — amelyeket a jövőben is, mint minimális segélyeket kellene juttatni. A minister ur azt mondotta imént tartott felszólalásában, hogy azért neaaa mehet túl azon a mértéken s azért volt kénytelen reakciós intézkedéseket is bevenni a javaslatba és redukálni az eddig érvényben lévő segélynemeket, mert már is túlment a pénztár azokon a szolgáltatásokon, amely szolgáltatásokig elmehet és a pénztár anyagi helyzetét tartotta szem előtt, amikor a 30. §-ban leszögezte a minimális juttatásokat. A minister urnák ezzel a megállapításával szemben rá kell mutatnom arra, hogy én, aki ugyancsak ismerem a pénztár anyagi helyzetét, tudom nagyon jól, hogy a pénztár megbírja azokat a terheket, amelyek, mint maximális segélyek vannak feltüntetve a 31. §-ban, s amelyeknek mint minimális segélyeknek felvételét az imént indítványoztam, amely indítványomhoz a szociáldemokratapárti képviselők hozzájárultak. Megbírta eddig is a 75%-os segélyt, sőt ugy láttuk, nemcsak, hogy megbirta, nemcsak hogy deficittel nem küzdött, — holott a múltban, az 1907—1911, években állandóan a pénztár fölött lebegett a ülése 1927 június 18-án, szombaton. 425 deficit réme — hanem ellenkezőleg, azt láttuk, hogy bizonyos intézményeket is tudott létesíteni. Ebből következik, hogy ha a pénztár helyes szociálpolitikát folytat és a 31. §-ban feltüntetett olyan segélynemekre, amelyeknek célja tulaj donképen a megelőzés, a prevenció, fordítana a pénztár nagyobb gondot és figyelmet, akkor előreláthatóan nemcsak hogy megbirná a pénztár azokat a terheket* amelyeknek, mint minimális segélyeknek felvételét mi kivánjuk, hanem fokozatosan még javítani is tudna a szolgáltatásokon s a prevenció bevezetésével a pénztár még javitani fogja azt a segélyszolgáltatást és orvosi ellátást, amelyet ezidőszeiint is a Munkásbiztositó Pénztár a biztosításra kötelezett alkalmazottaknak nyuit. Sajnálatosan állapítom meg, hogy semmiféle érzék nincs, amely kiterjesztené ezeket a segélynemeket és bevezetné azokat a korszerű újításokat, amelyeknek bevezetését pedig a külföldi törvényekben látjuk és ezért a magam, részéről a 31. §-nál már módosító indítványt sem terjesztek be, csak felszólalásomban hangot kivántam adni annak a felfogásnak, hogy semmiféle kiterjesztésre vonatkozó érzék a népjóléti minister urban nincs és ridegen reakciós álláspontra helyezkedik a segély szolgáltatásokat illetőleg. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház! (Halljuk ! Halljuk l) Végtelenül sajnálom, hogy igen nagyrabecsült képviselőtársamnak, Strausz Istvánnak indítványához nem tudok hozzájárulni. A családtagok részére való juttatások dolgában meglehetősen messze elmentünk mára bizottsági szövegezés alkalmával is, ugy hogy most különösen egy olyan értelmű kiterjesztés, hogy korhatár nélkül lehessen azt a bizonyos túlmenő segélyt nyújtani, messze vezetne és kiszámíthatatlan terheket róna a pénztárra, magam részéről tehát, ha nem is kérhetem azt a t. képviselőtársamtól, hogy indítványát vonja vissza, mindenesetre azt kell kérnem a t. Háztól, hogy méltóztassék azt mellőzni és a szakaszt az eredeti szövegezésében elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. — Strausz István szólásra jelentkezik.) Elnök : Mi címen kivan a képviselő ur szólni 1 Strausz István : Visszavonom javaslatomat. Elnök : Mivel Strausz István képviselő ur indítványát visszavonja, ennélfogva a 31. "H, mint meg nem tárnadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 32. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 32. §-t). Elnök : Szólásra következik *? Szabó Zoltán jegyző : Strausz István! Strausz István: T. Ház! Az iménti szakasznál kiterjesztést kivántam a családtagok részére, itt pedig velük szemben megszoritást vagyok bátor proponálni. (Zaj.) Ne méltóztassék azt gondolni, hogy okvetetlenkedni akarok és szerkesztési szempontból mindenáron lekicsinyelni törekszem ezt a törvényjavaslatot. Nemcsak az anyag feldolgozását illetőleg, hanem szerkesztési szempontból is a legnagyobb elismerésreméltó ez a • javaslat. Ha én a bírálat során mégis a saját véleményemnek iparkodom érvényt szerezni, ez is azt jelenti, hogy tökéletesíteni szeretném ezt a javaslatot még a szavakban is és minden nyílt kérdésnek, amely a törvény végrehajtásában támadhat, elejét szeretném venni. A 32. § harmadik bekezdésében, amelyhez felszólalok, azt szabályozza, hogy mikor nem tarthatnak segélyezésre jogigényt a családtagok. Az utolsó mondatban az utolsó szó előtt ez áll: »ha saját keresete van«. Ugy vélek minden kétséget