Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-70
4Ô6 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1927 június 18-án, szombaton. kérném, méltóztassék a 4. §-t eredeti szövegében elfogadni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. A 4. §-t meg nem támadták, azt elfogadottnak jelentem ki. Kiérdem a t Házat, méltóztatnak-e Györki Imre képviselőtársunk pótlását! elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik. Kisebbség.) A Ház a javaslatot elvetette. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa az 5. §-t). Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Fitz Artúr! Fitz Artúr: T. Ház! Az 5. § tárgyalásánál szeretném a háztartási alkalmazottak biztosítási kötelezettségének körét szabatosabban meghatározni. Kétségtelennek tartom ugyanis, hogy az 5. $ 1. pontja semmiképen sem gondolja azt, hogy a háztartásnak; a családnak körében teljesített u. n. személyes szolgálat biztosítási kötelezettséggel járna abban az esetben, ha az illető, aki ezt a munkát vállalja, tehát a munkavállaló, nem rendszeresen, csak rövidebb időben, visszatérőleg, vagy naponta egy-egy negyedórában teljesiti e kö telességét, illetve nem teljes és rendszeres munkaerejét egészen vagy túlnyomó részben igénybevevő munkáról van szó; mert hiszen ha ezt javasolná és kívánná a törvényjavaslat, akkor kétségtelenül biztosítási kötelezettség alá esnék az a bejárónő vagy takarítónő is, aki ismételten, hetenkint vagy kéthetepkint bejár, vagy a fodrász, vagy, más ilyei< alkalmazott, aki hetenkint bejár egy-egy csa iádhoz és ott személyes szolgálatot teljesít. Sőt még vonatkoznék, — miután nevelőkről társalkodókról és felolvasókról is szó van ebben a javaslatban, — azokra a korrepetitorra is, aki naponta egy-egy órára jár be valamely családhoz. Ezért tisztelettel javaslom, hogy az 5. § 1. pontjában a »javadalmazás fejében« szavak után iktattassanak be a következő szavak 1 , »rendszeresen és a munkaerejüket egészei: vagy túlnyomó részben igénylő«. Ehhez képest tehát az 5. § 1. pontja a következőképen szólana (olvassa): 1. a háztartási alkalmazottak, akik a háztartásban vagy a család körében javadalmazás fejében rendszeresen és a munkaerejüket egészen vagy túlnyomó részben igénylő személyes szolgálatokat teljesítenek« stb. Tisztelettel kérném a t. Házat és a minister urat, hogy ugyancsak az 5. § utolsóelőtti bekezdéséhez egy pótlást elfogadni méltóztassanak. Arra vonatkoznék ez a második indítványom, hogy orvosolni kivánnók à mezőgazdasági körökből ismételten elhangzott azt a panaszt, hogy a háztartási munkát is végző mezőgazdasági alkalmazottak és cselédek iránt a munkásbiztositás részéről követelések támasztatnak, bár az 1907 : XLV. te. 1, §-a ezeket gazdasági cselédeknek kivan ja minősíteni; ugy gondolom, hogy ily követelések támasztása nem volna helyes, nem volna alkalmas és annál kevésbé volna célszerű, mert hiszen ezek a kérdések azután a mezőgazdasági betegsegélyző biztosítás keretében nyernek szabályozást. Azért tisztelettel javaslom, hogy az utolsó bekezdés előtt uj bekezdésként beiktattassék a következő szöveg (olvassa): »E paragrafus hatálya nem terjed ki azokra, akiket a gazda és a gazdasági cseléd közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1907 : XLV. te. 1. §-ának 2. bekezdése alapján gazdasági cselédeknek kell tekinteni.« Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását (Helyeslés jobbfelől.) Elnök Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A törvényjavaslat 5. §-ának 2. pontja intézkedik a házmesterek, házfelügyelők és a segédházmesterek biztosítási kötelezettségéről. Ugyanennek a paragrafusnak utolsó óekezdése azonban csak egy felhatalmazást ad a minister urnák arra, hogy ezeknek a biztosításra kötelezett kategóriáknak biztosítását rendeletileg szabályozza és kimondja, hogy a rendelet hatálybalépéséig a biztosítási kötelezettségük függőben van. Az a rendelkezés tehát, amely a paragrafus 2. pontjában van és amely kimondja a biztosítási kötelezettséget, lerontatik ennek a paragrafusnak utolsó bekezdésével, azzal, hogy mindaddig, amig a rendelet meg nem jelenik, a házmesterek, házfelügyelők és segédházmeste rek biztositási kötelezettsége szünetel. Engem nem nyugtat meg ez a rendelkezés és én az utolsó bekezdés törlését kérem, abból kiindulva, hogy semmi szükség nincs arra, hogy e foglalkozási kategóriák biztosítását külön kiadandó rendelettől tegyük függővé. Ismerjük e foglalkozási ágak életkörülményeit, tudjuk, hogy azok rá vannak utalva a biztosifásból származó előnyökre és csak ez lehet az egyetlenegy szempont annak a kérdésnek elbírálásánál, vájjon biztositási kötelezettség alá tartozzanak-e vagy sem, s abban a pillanatban, amint ezzel a kérdéssel tisztába jöttünk és miután maga a törvényjavaslatot benyújtó népjóléti minister ur is, ugy látszik, tisztában van azzal, hogy ezeket a kategóriákat a biztosításba be kell venni, . ennélfogva szerintem már minden további kérdés felvetése és rendelet kiadása teljesen felesleges. Felesleges azért, mert nem tudom, mit kivan itt a népjóléti minister ur szabályozni. Hallottam olyan álláspont ismertetését, hogy azért kell a házfelügyelők és segédházmesterek biztositási kérdését külön kiadandó rendelettel szabályozni, mert vitás az a kérdés, hogy vájjon ki tekintendő ezeknek az alkalmazottaknak munkaadójául. Azt hiszem, ez olyan kérdés, amelyre a feleletet nagyon gyorsan és nagyon könnyen meg lehet adni. Mást, mint a háztulajdonost, munkaadónak tekinteni ugy a házmesterekkel, házfelügyelőkkel, mint a segédházmesterekkel szemben egyáltalában nem lehet. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem olyan nagyon bizonyos!) Én nem látok más megoldást. Hiszen nem kívánható, hogy a lakók összességét tekintsük munkaadónak, mert ilyen kollektiv munkaadót én a magam jogászi felfogásával elképzelni egyáltalán nem tudok. Minden egyiéb foglalkozási ágnál is az a szempont, hogy az illető kinek érdekében és kinek teljesít szolgálatot. Kétségen kívül áll, hogy a házfelügyelő és a segédházfelügyelő a ház körül teljesít bizonyos szolgálatot és elsősorban az ő feladata a ház jókarbantartása abban a hatáskörben, amely reá bizva van, tehát tisztán a háziúrnak, a háztulajdonosnak teljesít szolgálatot, és ennek a szolgálatnak ellátásából nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a háztulajdonos tekintendő munkaadónak. Az, hogy az utolsó bekezdésben foglalt rendelkezés külön kívánja ezt a kérdést rendelő-
