Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés "képviselőházának 70. ülése 1927 június 18-án, szombaton. 39Ô nem találom meg s nem kaptam megnyugtatást a földművelésügyi kormány résziéről abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek biztosításáról is valamiféle gondoskodás történik ós miután és e foglalkozási kategóriának biztosítását az ország szempontjából fontosnak és szükségesnek tartom, kérem beterjesztett módosításomnak elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Jókay-Ihász Miklós: T. Ház! A törvényjavaslat 2. %-SL kimondja, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak a törvény hatálya alól kivétetnek. Ellentétben Györki Imre t. képviselőtársammal, a törvénynek e szakaszát teljes mértékben magamévá teszem annál is inkább, mert hiszen a mezőgazdasággal foglalkozók a dolog természeténél fogva ennek a törvénynek hatálya alá bevonhatók egyáltalában nem is volnának. Amidőn ezt kijelentem, ugyanakkor kötelességem kijelenteni azt is, hogy a szociális érzéstől áthatott magyar gazdaközönség szintén óhaj ta a mezőgazdasággal foglalkozók biztositási ügyének rendezését. (Rothenstein Mór: Nem igen vesszük észre!) Kijelentem ezt azért, mert nem tartom megengedhetőnek azt az álláspontot, amelyet az igen t. túloldalon ülő szooiáldjemokratía képviselőtársaim elfoglalnak, amidőn állandóan azt hangoztatják, h >gy kizárólag ők kivánják a mezőgazdasággal foglalkozók biztosításának ügyét megvalósítani, mert igenis ezt mi is ki vaujuk. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, mélióztasisanak csendben maradni! , Jókay-Ihász Miklós: Amint az igen t. népjóléti minister ur felszólalásából is kitűnik, a kormánynak is megvannak^ ebben az irányban az intenciói és igy a t. képviselő urak voltaképen nyitott kaput döngetnek. Legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy mi, a magyar gazdaközönség tagjai, szivünkön viseljük a mezőgazdaságai foglalkozók érdekeit és az őket érdeklő nagy problémák megvalósítása iránt mi is szeretettel viseltetünk és szeretettel fogjuk azokat felkarolni. A magyar gazdaközönség kellő szociális érzékkel és gondolkozással bírt a múltban is és bir ma is. Elégséges rámutatnom'arra, amit Barla-Szabó József igen t. képviselőtársam statisztikai adatokkal igazolt, hogy épen a gazdasági cselédek köré^ ben az egészségügyi viszonyok a lehető legjobbak, mindenesetre jobbak, mint más foglalkozási ágak körében, amitől kitűnik az, hogy a magyar gazdaközönség az ő alkalmazottainak jólétéről, egészségi állapotáról tényleg sokkal nagyobb mértékben gondoskodik, mint ezt törvényes kötelezettsége előirná. Hiszen az igen t. minister ur is nagyon helyesen mondotta, — és ezért a kijelentéséért azt hiszem, a magyar gazdaközönség részéről a leghálásabb köszönettel tartozunk — hogy a magyar gazdákat az ő alkalmazottaikkal régi szeretetteljes kapcsolat fűzi össze, olyan szolidaritás, amely megingathatatlan és amely a magyar gazdaközönséget mindenkor arra sarkalja, hogy a törvényes rendelkezéseken is túlmenő mértékben gondoskodjék alkalmazottainak jólétéről és egészségéről. Nem tartom azonban lehetőnek azt, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók biztosítási ügye ennek a törvénynek keretében nyerjen megoldást. Nem tartom pedig lehetőnek azért, mert a mezőgazdasággal foglalkozók anyagilag gyöngébb rétegei közül — amelyek két csoportra oszthatók — mindkét csoportnak helyzete olyan, hogy semmiképen sem lehetne besorolni ennek a törvénynek rendelkezései alá. Nagyon jól tudja mindenki, hogy a mezőgazdasági alkalmazottak, a mezőgazdasági cselédség balesetbiztosítási kötelezettségét teljes mórtékben a gazda viseli, a gyógyíttatásra a gazda köteles, és a jövőben is igy kell ennek maradnia. Ha tehát ott' nincs meg a kötelesség és ezen a téren nincs meg a paritás, nem lehet meg a paritás a jognál sem. Épen ezért lehetetlen bevonni a mezőgazdasági cselédséget ennek a javaslatnak a keretébe. Az alkalmazásban nem lévő, mezőgazdasággal foglalkozók helyzete épen megfordított. Ott a helyzet az, hogy voltaképen munkaadót nem lehet találni, mert hiszen a mezőgazdasági munkás, amennyiben annak nevezzük, esetről-esetre, napról-napra más és más munkaadónál dolgozik, lehetetlen tehát megállapítani annak állandó munkaadóját. De van egy másik nehézség is, az, hogy, amint Gaal Gaston ign t. képviselőtársam mondotta, voltaképen mezőgazdasági munkás a szónak ilyen értelmében nincs. Én ugyan nem teljesen értek vele egyet, a megokolás tekintetében, mert szerintem azért nincs mezőgazdasági munkás, mert hála Istennek nálunk a mezőgazdasággal foglalkozóknak legszegényebb rétegei is legnagyobb részben birnak bizonyos kisebb vagyonnal, bizonyos földdarabbal és igy nem tekinthetők teljesen földnélküli munkásnak. Ezeknél a földdel biró kisembereknél is azonban vagy maguk, vagy családtagjaik másutt keresik legalább is megélhetésüknek egy részét. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ezek tehát bár nem tekinthetők teljesen a földnélküli munkásnak, mégis munkával is keresik kenyerüket. A jelen törvény keretébe azért nem vonhatók be ezek, mert — amint mondom, — munkaadót találni nem lehet, ennélfogva más megoldás nem volna lehetséges, ha be akarnók őket ide vonni, mint az, hogy a biztosítási díjat teljes mértékben ők fizessék, ami teljes képtelenség, mert olyan teher nehezednék a válaikra, amelyet elviselni nem volnának képesek. De azért is nehéz ezt megoldani, mert, amint mondottam, vannak olyanok is, akik vagyonnal birnak és ezeket sem lehet kizárni a biztosításból. Az én szerény nézetem szerint tehát csak egyetlen megoldási mód kinálkozik itt, az, ha teljesen különálló, önálló szervezet gondoskodik a mezőgazdasággal foglalkozók biztositásáról és pedig állami utón, állami segítséggel, mert ezt a biztosítottak maguk meg nem bírhatnák. Ugy azonban, hogy legalább is azokra nézve, akik bizonyos vagyonnal birnak, kötelezővé ne legyen téve. Szerintem ugyan kötelezővé tenni senkire nézve sem lehet, épen azért, mert hiszen Önálló exisztenciákról van szó. A földnélküli munkás épen olyan önálló exisztencia, mint az ötholdas kisbirtokos. Mindenesetre megengedhetőnek tartom azonbac azt, hogy bizonyos mértékig a kisebb birtokosok is részesittessenek ennek a biztositásnak áldásaiban. A magam részéről tehát teljesen magamévá teszem ennek a szakasznak rendelkezéseit és bizom a kormányban, hogy azok szerint az intenciók szerint, amelyeket a minister ur is kifejtett és azok szerint a kijelentések szerint is, amelyek illetékes helyről már tör-