Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés Icépviselőházának 70. kötelezettség alá esnek, ellenben teljesen nyitva hagyja azt a kérdést, hogy az úgynevezett mezőgazdasági kisvasutaknál, a gazdasági vasutaknál alkalmazottak melyik kategória alá esnek, a mezőgazdasági cselédek kategóriájába esnek-e, ennélfogva nem biztositásra kötelezettek, vagy pedig — minthogy ott iparilag képzett munkások vannak túlnyomó részben alkalmazva — ezek is a jelen törvény rendelkezései alá esnek és a 'biztosítási kötelezettség rájuk is kiterjed-e. Ugyanezt észlelem az 1. § 14. pontjánál, amely kimondja, hogy »a posta-, távírda- és távbeszélő hivatalai, gyárai és műhelyei, Valamint fenntartási munkálataidnál alkalmazottak biztositási kötelezettség alá esnek. A törvényjaavslat 171 §-a erre vonatkozólag is bizonyos útmutatást ad, A 171. ^-ban felsorolt intézkedés azonban szintén hézagot hagy maga után úgyhogy nem tudom megállapitaui sem az 1. § 14. pontjából, sem a 171 §-ból, hogy mi történik a posta ügynökségeknél, a postamestereknél, valamint a postai szállítóknál alkalmazottakkal, ezek is biztositási kötelezettség alá esnek, igen vagy sem? Ezenkivül súlyosan hibáztatjuk azt, ami a törvényjavaslat 1. §-ának utolsó bekezdésében van amely azt a rendelkezést tartalmazza, hogy (olvassa): »A betegségi biztositási köte- • lezettség nem terjed ki a külföldi államoknak a magyar állam területén működő képviseleti hatóságaira.« Erre vonatkozólag ismerem azt az álláspontot amelyet az igen t. népjóléti minister ur már a tárgyalás alatt elfoglalt, amikor is az volt az álláspontja, hogy a külföldi diplomáciai testületek itt alkalmazott alkalmazottai azért nem eshetnek bizositási kötelezettség alá, mert a diplomáciai testületek területenkivüliséget élveznek és ennélfogva a járulékok behajtása tekintetében velük szemben eljárni nem lehet. Én csak bizonyos mértékig tudom honorálni ezt az álláspontot , de teljes egészében nem tudom magamévá tenni, mert itt van a Cseh-Szlovák köztársaságban élő alkalmazottakra érvényes biztositási törvény, melynek 5. §-ának utolsó bekezdése kimondja, hogy a Cseh-Szlovák köztársaságban szervezett külföldi képviseleti hatóságok, úgyszintén a nemzetközi bizottságok alkalmazottai csak abban az esetben nem esnek biztositási kötelezettség alá, amennyiben külhonos alkalmazottat foglalkoztatnak. Ezt a magam részéről, azt kell, hogy mondjam, természetesnek és érthetőnek találom. Nem találom azonban értelmét annak, hogy akkor, amikor a cseh-szlovák törvényben gondoskodás van arról, hogy a külföldi diplomáciai testületek alkalmazottai is, amennyiben azok cseh-szlovák alkalmazottak biztositási kötelezettség .alá essenek, nem tudja megcsinálni a imagyar törvényhozás, hogy az itteni diplomáciai (testületek magyar honos alkalmazottaira vonatíkoizólagi a .biztositási 'kö telezettséget kimondja. Az a kérdés, hogy mikép tud érvényt szerezni a biztositási járulékok behajtásának:, azt hiszem, ebből a szempontból másodrendű dolog. Elsőrendű kötelesség, hogy ezeknek az alkalmazottaknak szociális jólétéről, biztosításáról is gondoskodás kell, hogy történjék. A járulékok behajtásának kérdése szerintem, másodrendű dolog, ezt elintézheti a kormány diplomáciai utánjárással, elintézheti a kölcsönösség szabályozásával. Azt hiszem, soha ebben a tekintetben vita nem fog felmerülni és azt a kis akadályt, amely e téren fennáll, át lehet hidalni, meg lehet oldani. Azért kérem | az igen t. minister urat, hogy ezt a rendelke- i ülése 1927 június 18-án, szombaton. 389 zést ilyen értelemben méltóztassék megváltoztatni. Ugyancsak hibáztatnom kell a taxativ felsorolást azért is, mert itt csak három olyan foglalkozási csoport van, amelyekben alkalmazottak szociális helyzete olyan, hogy feltétlenül be kellene vonni a biztosítás körébe, azonban a taxació alapján nem tudom elképzelni, hogy ezek is be lennének vonva, sőt ugy tudom, hogy a tárgyalás folyamán sem merült fel adat arra, hogy ezek biztositási kötelezettség alá essenek. Ezek a lapok elárusítói, újságkihordói és rikkancsai. Mindezeknek szociális helyzete olyan, hogy kell, hogy ezek is biztosítási kötelezettség alá essenek. Itt nem lehet — legalább az én szerény véleményem szerint nem lehet — előállani azzal, hogy ezeknél nem lehet megállapítani, ki tekintendő munkaadónak a lapelárusitóknál, rikkancsoknál és újságkihordóknál. Ugyanis vagy egy lap részére végzik ezeket a munkálatokat és akkor ez a lap tekintendő az őket foglalkoztató munkaadónak, vagy pedig — amennyiben több lap részére hordják ki a lapot — semmi akadálya, hogy ezeket közösen tegyék felelőssé a biztosítási járulékokért, mint ahogy az otthonülő úgynevezett sitz-munkásokra nézve is lehetővé teszi a törvényjavaslat más rendelkezéssel, hogy biztosítási kötelezettség alá essenek azok is, akik több munkaadó szolgálatában állanak, több megrendelő részére dolgoznak. Ha ott át lehetett hidalni és meg lehetett oldani ezt a kérdést, akkor semmi akadályát nem láthatjuk annak, hogy ezekre a szerencsétlen alkalmazottakra is, akik nagyon is exponált munkát végeznek, épen azért, mert egész nap az utcán tartózkodnak, hóban, napon, fagyban, szélben, kiterjesztessék a biztositási kötelezettség; ezekre vonatkozólag is felállitandónak tartom a magam részéről a biztositási kötelezettséget. Ismételten hangoztatva, hogy a taxativ felsorolást elhibázottnak tartom törvényszerkesztési szempontból, amely nagyon sok felesleges vitának ad helyet, sokkal helyesebbnek, életrevalóbbnak tartanám, hogy generális szabályt állítsunk fel, ugy amint a legmodernebb munkásbiztositási törvény, a cseh törvény állapit meg ugyancsak taxació helyett generális rendelkezést. Ezért kérem, méltóztassék beterjesztett módosításomat elfogadni és a külföldi diplomáciai testületek alkalmazottaira, valamint a rikkancsokra, elárusítókra és újságkihordókra vonatkozólag is megnyugtató kijelentést tenni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Barla-Szabó József! Barla-Szabó József: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy tévedés és félreértés folytán az együttes bizottság, mint megválasztott második előadót nem jelentett be és így mint előadó, nem tehettem eleget annak a szerepnek, amelyet vállaltam örömmel, mert a betegségi és balesetbiztosítás egészségügyi jelentőségével szívesen óhajtottam a Házban behatóan foglalkozni. Ezért tehát az egyes fejezeteknél és szakaszoknál használom fel az időt, hogy fontosabb mondanivalóimat hozzákapcsoljam a törvényjavaslat szövegéhez. A biztositási kötelezettség kérdésével kapcsolatban örömmel látom azt a szöveget, amelyet ia törvényjavaslat reprezentál. Ez a törvényjavaslat a biztositási kötelezettség megállapítása szempontjából elmegy olyan messze határokig az ipari, kereskedelmi és egyéb alkalmazottakra nézve, — kivéve a mezőgazdasági alkalmazottakat — amelynél messzebb 57*