Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
'Áz országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június 17-én, pénteken. 377 nem lehet megszüntetni, mert természeti törvényen, természetjogon alapszik, amellyel szemben teljesen hiábavaló mindenféle politikai ágaskodás. De én nem ezt értem a gazdasági f értelemben vett társadalmi diszparitás törvénye alatt, hanem másvalamik Azt értem* ha olyan gazdasági, tehát kereseti és fogyasztási elrendeződésben él valamely állam, valamely nemzet egy történelmi korszakban, hogy az anyagi termelés munkájával foglalkozó munkásrétegek, az illető korban kétségkívül jogos és méltányos létminimumnak legszükségesebb adottságaival állandóan és békességben nem rendelkeznek. A diszparitás tehát itt van és nem a vagyonban van (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon), hanem a kereseti és fogyasztási lehetőségekben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) De különösen a kereseti lehetőségekben mutatkozik ez, és a szociálpolitikának épen itt kezdődik óriási nagyjelentőségű feladata. A társadalom, a nemzet is épugy tudatára ébred ennek a díszparitásnak, mint ahogy nem tud elzárkózni pl. a kulturális diszparitás földerengése elől. Az érdekellentét tehát nem vagyoni szempontból van meg a szegények és gazdagok között, hanem' kereseti szempontból, a megélhetési viszonyok szempontjából. Ez az, amire a szociálpolitika azt mondja, hogy vannak latens érdekellentétek benn a társadalomban. Minden latens érdekellentét feltétlenül öntudatossá válik a fejlődés folyamán, vagyis nem lesz többé rejtett, latens ellentét, hanem világos ellentétté válik. A fejlődés mármost maga arra törekszik. hogy ezek az ellentétek tényleg tudatosakká váljanak. És amikor munkásmozgalom kél valahol, akár szociáldemokrata, akári keresztényszocialista, akár nemzeti -alapon álló, vagy sárga, vagy nem tudom milyen, annak tulajdon'képen lényegében nem más a törekvése, mint az, hogy az elnyomatásban, vagy helyesebben — mert ennek a szónak nagyon erős politikai ,és jogi értelme van (Propper Sándor: Dehogy! Helyesen mondta!) — a gazdasági méltatlan helyzetben levő tömegeknek latens érdeke öntudatossá váljék, világossá változzék. Innét van az, hogy minden szociális mozgalom tömegeket próbál gyűjteni és a tömegeket figyelmezteti saját helyzetére- Ebben semminemű kifogásolni való nem volna, mert ahogy nem tudom kifogásolni nevelő hatású tevékenység szempontjából az egyházat és az egyházakat, és nem kifogásolhatom a társadalom erőit sem,, ha ezeknek az objektive létező anomáliáknak tudatára próbálja feléleszteni az arra illetékeseket, — akár azért illetékesek, mert szenvedik az érdekellentét súlyát, akár pedig azért, mert hivatottak arra, hogy segítsenek ezen az anomálián — ép ugy nem 1 lehet a szociális mozgalmakat se külön és csak ezért elitélni. A társadalmi kapillaritás törvénye, amelyről — ismétlem— Propper Sándor t. képviselőtársam már mondott egynéhány figyelemreméltó gondolatot, a szociáldemokrata párt szempontjából tulajdonképen ott és ugy érvényesült, hogy a termelő munka, amely egy gazdasági egység keretében folyik, nem skatulyázható szét most már ugy, hogy független legyen és ne legyen hatása akár! a munka eredményét fogyasztó rétegekre, akár pedig a különnemű munkát végző más társadalmi osztályokra. Minden munka tulaj donképen szociális munka, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. társadalmi munka. Erről már esett szó ebben a Házban a muít és az azelőtt volt nemzetgyűlés idejében a szociáldemokrata képviselő urak részéről is, és nekem is volt már alkalmam ezt a gondolatot itt hangsúlyozni. Minden munka szociális és társadalmi munka, Vagyis minden munka érdekel végeredményben mindekit valami módon, aki annak a gazdasági egységnek tagja. Emlékszem arra, hogy itt a nemzetgyűlésben azt a példát hoztam fel, hogy elővettem a zsebórámat, s azt mondottam, hogy ilyen szerkezetű zsebórát tudott késziteni az az órás, aki készitette, de ez a tény nemcsak annak eredménye, hogy az illető órás rendelkezik ezzel az ipari készséggel, hanem a XVIII., a XVII., a XVI. és a XV. század kezdetleges órásmunkásainak a tudása is benne van abban a tudásban, amely az én zsebórámat létrehozta (Ugy van! Ugy van!), tehát annak a munkának, amit végeztek valamikor rég elmúlt századok rég elporhadt emberei, annak munkának társadalmi, sőt gazdasági hatása érezhető még ma is. A másik példa, amit emiitettünk itt a Házban az, hogy ha megyek a gyalogjárón és egy követ onnét félretaszítok, amelyet én észrevettem, — tehát semmiesetre sem káros rám nézve, ha az a kő ottmarad is, de mégis félretaszítottam — akkor ezzel egy társadalmi jellegű apró kis akciót végeztem 1 , mert ennek a munkának eredménye az, hogy az utánaim kővetkező talán harmadik, ötödik vagy tizedik, aki különben esetleg belebotlott volna, nem töri el a bokáját, vagy nem üti véresre a lábát. Nyilvánvaló tehát ezekből az együgyüségükben világos példákból, hogy a munka tulajdonképen társadalmi jellegű teljesítmény és épen ezen a réven lehet megérteni legjobban a társadalmi kapillaritás törvényét, t. i., hogy a munkája révén minden egyes dolgozó ember millió hiajiszálcsövön keresztül érezteti hatását a társadalom többi részével éppúgy, mint az iró kitermelt gondolataival, műveivel, a művész festményeivel, szobraival, a költő verseivel, amelyeket kiállít, vagy könyvalakbán kihajit a társadalom asztalába: millió és millió lelkeii' keresztül gyakorolja hatását a maga íróasztala mellett megirt regényével, költeményével, Vagy azzal a műteremben elkészített műtárggyal. A társadalmi kapillaritásnak az a fiziológiai és fizikiai törvénye, hogy a kapilláris csövekbe bekerült folyadék kiegyenlitésre törekszik; ezt a fizika professzorai — és ilyenek is vannak itt a Házban — nagyon jól tudják és megerősíthetik: tulajdönképen a hydraulikus gépek konstrukciója is ezen a törvényen alapszik. Már most a társadalmi kapillaritás nak, mint nagy törvénynek, hatása abban nyilvánul meg, hoigyha akar is elzárkózni valamely vezetőosztály á méltatlan helyzetben levő osztályok helyzetének problémája elől, nem tud elzárkózni a társadalmi kapillaritás elveinél fogva. Az a munka, amelyeit könnyben, izzadságban és vérben végreznek odalenn, az millió hajszálcsövön keresztül elér a gazdagokhoz és a Griger t. barátoim által idézett Wilde Osearnak teljesen igaza van, hogyha király ruhájául ragyogó rubinban vércsepp van és 1 a gyöngyök halványságában a munkát végző egyedek hialálsárga szine ragyog és tükröződik tulajdönképen vissza. Ez a társadalmi kapillaritás törvénye és ez tulaj donképen a 55
