Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
Az országgyűlés képviselőházának 69. kat illetőleg- a javaslat rendelkezései ellen» van szerencsém a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): „Határozati javaslat. A képviselőház .visszautalja a munkásbiztositásról szóló törvényjavaslatot a bizottsághoz abból a célból, hogy a bizottság vegye újból tárgyalás alá és a Murjkásbiztositó Intézetek autonómiáját az 1907 : XIX. tc.-nek megfelelően változatlanul tartsa érvényben, még pedig ugy, hogy az elnököket és az alelnököket •maguk az érdekeltek "saját körükből válasszák meg, a tisztviselők és az orvosok megválasztása az igazgatóság hatáskörébe tartozzék és minden alkalmazott —> tekintet nélkül fizetésére — tagja legyen a munkásbiztositó pénztáraknak. Az országgyűlés kívánatosnak tartja, hogy a törvényjavaslat átszövegeztessék olyan értelemben, hogy a kirakatrendezők, utazók, órakönyvelők, ügynökök, pénzbeszedők is biztositásra köteleztessenek, az önként továbbfizetéssel biztoisitott tagok ne csiak egy évig, hanem állandóan tagok maradhassanak s ne csak CJjpest, Kispest és Pesterzsébet városokban, hanem az egész környéken foglalkoztatott magánalkalmazottak a Ferenc József betegsegélyzö pénztárnál, illetve a Budapesti Kereskedelmi Betegségi Biztositó Intézetnél köteleztessenek biztosításra." Tisztelettel kérem a t. Házat, hogy e határozati javaslat elfogadásával ezt a törvénytervezetet a bizottsághoz visszautalni sziveskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. —- Esztergályos János: El van fogadva!) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A vita ilyen előrehaladott stádiumában fel sem szólalnék és igénybe sem venném a t. Ház figyelmét az elmúlt napokban történt bizonyos események nélkül. Mivel azonban az elmúlt napokban épen az itt biztosításra kötelezetteknek jelentékeny része egy ujabb szervezetbe tömörült és megalkotta a Magánalkalmazottak Nemz'iti Szövetségét s én ennek a szövetségnek úttörő munkáját támogatom, kötelességemnek tartom erről a helyről is leszögezni a. magam, iletőleg a szövetség álláspontját, már csak abból az okból is, nehogy félreértések következzenek be az esetleges hallgatás miatt. Azon az állásponton vagyok, hogy aki a szociális biztositás keletkezését, fejlődését, eddigi és jövendő feladatait és azonfelül az elmúlt évtizedek magyar történelmét, szóval országunk történelmét ismeri, azokból tanult is és le is vonta magára a konzekvenciákat, az ezt a törvényjavaslatot ugy, ahogy előttünk van, okvetlenül megérti» okvetlenül helyesnek és szükségesnek tartja. Kétségtelen, hogy ennek a törvényjavaslatnak súlyos hibái vannak. Ezekre a hibákra több képviselőtársam rámutatott s én csak utólag mutatok rá egy-két hibára. Mielőtt azonban ezt tetmném, meg kell jegyeznem azt, amit kevesen tettek szóvá s ami inkább a bizottsági tárgyalásnál képezte megjegyzés tárgyát, t. i. azt a körülményt, hogy olyan törvényjavaslattal állunk ezidőszerint szemben, amelyet 1923 április 12-én terjesztett a kormány a nemzetgyűlés elé és rá négy esztendővel, kereken ötven hóaiap elteltével jutott csak a törvényhozás oda, hogy ezt a tör vén y ja vaslatot tárgyalja. Ha mármost elgondolom, hogy ez a törvényjavaslat a népjóléti minister ur, de a népjóléti államtitkár ur nyilatkozata szerint is ülése 1927 június 17-én, pénteken. 3Í1 csak az első az elkövetkezendő szociális tör^ vény javaslatok között és a szociális tör» vény ja vasiatoknak egész sora fogja ezt követni, akkor okvetlenül felmerül a kérdés: ha ilyen szomorú tapasztalataink vannak abban a tekintetben, hogy csak négy esztendő elmultával jutottunk abba a helyzetbe, hogy tárgyalhassunk egy négy esztendővel ezelőtt beterjesztett törvényjavaslatot, vájjon azoknak a korniányigéretekinek, amelyek a rokkantság, az aggkori, a munkanélküliség elleni biztosításra, vagy amelyek a kisiparosok, vagy mezőgazdasági munkások biztosítására vonatkoznak, minő értéket tulajdonithatunk? Itt azt kell, hogy kérjük az igen t, népjóléti minister úrtól, hogy lehetőleg határozott terminusokat méltóztassék mondani, már miheztartás végett is, már az objektiv kritika érdekében is, méltóztassék határozott nyilatkozatokat tenni abban a tekintetben, hogy nem vagyunk kitéve hasonló eset megismétlődésének, amelyet magyarázni semmivel sem tudunk. Ezt a négyesztendei késedelmet egyszerűen nem értjük meg, nem tudjuk, hogy kik és mik állottak útjában annak, hogy a kormány, amely annyira ura volt a parlamenti helyzetnek, ezt a törvényjavaslatot nem tárgyaltatta le, (Homonnay Tivadar: A politikai atmoszféra!) Ezt a bevezető szavaimban, mondom, épen az elmúlt esztendők történetei folytán megérteni és elfogadom. Helyesnek tartom, hogy a javaslat a központositás elvi alapján áll és kevés kivételt tesz a központosítás alól. A kivételeket, amelyeket a törvényjavaslat tesz, indokoltaknak, helyeseknek tartom és elfogadom. Helyes, hogy az országos pénztár ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után valóban egységes lesz. Reméljük is, hogy egységes lesz a szó szoros értelmében. Reméljük, hogy például egységes lesz a végrehajtásnál a számilája ennek az intézetnek; reméljük, hogy országos lesz a szolidaritás e törvényjavaslat végrehajtása után; reméljük, hogy megszűnnek azok a belső viták, amelyek a különböző pénztárak között voltak és reméljük, hogy megszűnnek azok a bizonyos levelezések és össze különbözések az utólagos megtérítések kérdésében és területileg Ls egységes lesz az orvosi ellátásnak itt megállapitott feladata Helyesnek tartom, hogy az igen t. minister űr megtartotta javaslatában a szervezeti összefüggést a betegségi és baleseti biztositás között. Nem tartom azonban helyesnek az önkormányzatnak azt a kombinált voltát, amely itt a törvényjavaslatban le vatni fektetve. Az önkormányzatnak erős barátja vagyok; nagyon szükségesnek és helyesnek tartom âz önkormányzatot, annak minden vonatkozásábaínj. Viszont azonban az elmúlt esztendők történetéből megérteim, hogy az a kormány, amely jelenleg uralmon van, ilyemi módon kombinálja saját uralmát az önkormányzattal. Ugy vélem, hogy ezt a szükség parancsolta a t. kormánynak, és mivel ! a szükség törvényt bout„ teljesen és tökéletesen megértem, hogy egy ilyen módositó javaslattal jön. (Propper Sándor: Ha tehát bontja a törvényt, akkor törvényteleanJ) Mindenesetre kétségtelenül igaz az a be? állitás, amelynek több szónok kifejezést adott; hogy ez a szervezet párthatalmi erőssége volt a szociáldemokrata pártnak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Nagy tévedés!) A t. képviselő urak ezt hiába is tagadnák* mert kétségtelen, hogy az volt. (Farkas István: Micsoda naivitás!) Hogy az -O^VÍI Í^itótbi 54*
