Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

364: 'Az országgyűlés képviselőházának 6 gyalás alapján orvosolhatók lesznek. Erre vonatkozó részletes javaslataimat majd a részletes tárgyalás alkalmával leszek bátor előterjeszteni. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: (csenget) Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik % Szabó Zoltán jegyző: Malasits Géza! ' Malasits Géza: T. Képviselőház! Mielőtt rátérnék beszédem voltaképeni tárgyára, kénytelen vagyok Griger t. képviselőtársam délelőtti beszédével néhány szóval foglalkozni. Mindenekelőtt meg kivánom állapítani, hogy a népjóléti minister urnák azt a felszólitását, hogy a felszólalók kapcsoljanak ki ebből a vitából mindent, ami ellentétekre vagy ellenérzésekre adhatna alkalmat, mi szociáldemokraták betartottuk, ellenben Griger képviselő ur nem tartotta be és igy kénytelen vagyok néhány szóval reflektálni azokra, amiket ma délelőtt mondott. Elsősorban is meg kivánom állapitani, hogy Griger képviselő ur egy idő óta donkihotei szerepben tetszeleg magának és minden alkalmat megragad arra, hogy rajtunk, szociáldemokratákon végigvágjon. Ez különben nem bűn és nem bűnül rovom fel neki, csak meg kivánom állapitani, hogy Don Kihote egyforma rozsdás fegyverekkel küzdött ugy a szélmalom, mint minden ellen, tehát teljesen egyforma fegyverekkel, amivel szemben Griger képviselő ur orgánuma, mikor rólunk beszél, meglehetősen élesre hangolódik ós itt meglehetős bűzbombákat és egyebeket vagdal a fejünkhöz, (Ellenmondások a balközépen és a középen: Azt nem lehet mondani! — Homonnay Tivadar: Emelkedett stílusban beszélt!) mig ha a kapitalizmusról beszél, tremolóvá válik hangja, de szordinót tesz rá. Hogy képletesen fejezzem ki magamat, valahogy bodzafapuskával lövöldöz a kapitalizmusra és abban a szenti és naiv hitben él, hogy azzal a kapitalizmusnak ártani fog. Konstatálni kivánom, hogy amit ő a szociáldemokráciáról mondott az nekünk nem árt és még kevésbé árt az, amit a kapitalizmusról mondott a kapitalistáknak. Mert hiszen a kapitalistákat kapucinus prédikációkkal, kenetteljes szavakkal meggyőzni arról, hogy a szent és mindenható profitról mondjanak le, nem lehet. Nem lehet a kapitalistákat meggyőzni arról, hogy valami istenes dolog az, ha ők a profit egy részéről munkásaik számára lemondiának. A legnagyobb hajtóereje és rugója a kapitalista tevékenységnek a profit és az emberi munkaerő abszolút kizsákmányolása. Griger képviselő ur a kapitalistákat ebbeli törekvéseikben nem fogja megtántoritani szavaival és nem fogja tudni őket rávenni, hogy helyezkedjenek a keresztény erkölcs alapjára, a justum precium alapjára, nevezetesen arra az alapra, hogy adják meg a munkásnak azt, ami megilleti. Ok annyit adnak a munkásnak, amenynyit az jó lélekkel, erős szervezkedéssel ki tud csikarni és semmivel sem többet. Itt nem használ semmi siránkozás. (Viczián István: Vagy pedig ha közös listán szavaznak a kapitalistákkal! — Zaj.) Elnök; (Csenget.) Csendet kérek! Malasits Géza: T. Képviselőház! Mindien ellenkező felfogás ellenére vallóin, hogy a kapitalizmusnak sem hazája nincs, sem vallása nincs. A kapitalistáknak, mint egyedeknek le'9. ülése 1927 Junius 17-én, pénteken. . het vallásuk, hazájuk, de a kapitalizmusnak, mint társadalmi berendezkedésnek, a kapitalista rendszernek határa végnélkül terjed addig, ameddig terjedhet, és terjed a legsötétebb Afrikától, egészen az Északi Sarknál található kőszénbáuyák kizsákmányolására. Hazája tehát nincs a kapitalizmusnak, nincs morálja sem, mert a kapitalizmus amorális valami, az emberi munkaerő kizsákmányolásán alapszik. (Viczián István: Akkor miért szövetkeztek velük!) A kapitalizmust abbeli törekvéseiből nem lehet kenetes prédikációkkal visszatartani és rávenni, hogy emberi legyen. A kapitalizmus túlkapásai ellen egyetlen orvosság van, a céltudatos és osztálytudatos szervezkedés. (Viczián István: Azért közös listán szavaztak velük !) Másrészt kénytelen vagyok rámutatni arra az ellenniondásra, amely ellenmondásba Griger t. képviselőtársam beleesett. Griger képviselő társam nevezetesen dörög a kapitalizmus ellen, ugyanakkor azonban megszavazza azt a törvényt, amely a kapitalistáknak meglehetősen kedvez, azáltal, hogy a balesetet szenvedőknek tiz, héten át a betegsegélyezés rovására ad táppénzt. A baleseteknek tudvalevőleg több mint; a fele olyan természetű, hogy tíz héten belül gyógyul. Ha ez tisztán a munkaadók által fentartott baleseti pénztár terhére esnék, akkor a munkaadók, a kapitalisták, a vállalkozók bizonyára sok minden olyan berendezést eszközölnének, amely a munkások testi épségét szolgálja és amely lehetetlenné teszi, hogy baleset érje őket. Miután azonban ők ebben a tekintetben nem a szenvedő fél, amennyiben a tiz héten belül gyógyuló baleseti betegségek terheit ráhárítják a közösen fentartott betegsegélyezési pénztárra, ennélfogva nem valami nagyon fáj ez a törvényjavaslat a kapitalistáknak, sőt azt kell mondanom, hogy előnyükre szolgál. Mikor Jehát Griger t. képviselőtársam a kapitalisták ellen dörög, ugyanakkor megszavazza % ezt a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi a jövőre nézve is azt, hogy azok a balesetet szenvedők, akiknek a balesetből eredő betegsége tiz héten belül gyógyul, a betegsegélyezési ágazat rovására fizettessék. De tovább megyek. Griger t. képviselőtársam dörög a kapitializmus ellen, de megszavazza azt a törvényjavaslatot, amely a bányapénztárakat és a vállalati pénztárakat továbbra is megtartja, holott tudnia kellene, hogy például a vállalati pénztárak megvizsgálják az embereket, kifejezetten nem mondják, de egymás között olyan megállapodás van, amely szerint valahogyan betegnek kinéző munkást ne vegyenek fel, 50 évet meghaladott korú munkást pedig egyáltalában ne vegyenek fel, legújabban pedig nagyon vigyáznak arra, hogy leventeköteles ifjakat ne vegyenek fel, mert ezek rájuk nézve terhet jelentenek úgyhogy az orvosokat formálisan kényszeritik arra, hogy jobb meggyőződésük ellenére megtagadják olyan emberek felvételét, akiket egyébként alkalmasaknak tartanának, akik egyébként a munkára alkalmasak lennének. A kapitalisták ellen dörögni, ugyanakkor azonban ezt a törvényjavaslatot megszavazni, nem nagy virtus. Egy súlyos kijelentést is tett Griger t. képviselőtársam, amellyel még foglalkoznom kell, nevezetesen, hogy mi nem tiszteljük a kereszténységet. Ez előszűr is téves. Más a kereszténység és más aa egyház,. A kereszténységet mi is tiszteljük annyira, amennyire minden emberi meggyőződésből fakadó dolgot tisztelni kell. Más azonban az* egyhálz, amely külső kife-