Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

'Az országgyűlés képviselőházának 69. szembeni elismeri a nyugdíjigényt, amely igy magán jogilag ne<m kérdéses. Mármost kérdezem, hogy célunk-e nekünk ipolgáii pereik halmazát megindítani, mert ezt néhány pénztári vezető ember ágy találja jóniak. A pénztár teherviselőképessége seni forog veszélyben^ mert ha a pénztár az utóbbi időben tudott annyi uj jóléti intézményt kreálni, módjában van ezt a néhány milliót a nyugdíjintézettel szemben is vállalni. Ezek okozzák az orvosok folytonos bizalmatlanságát a pénztárral iszemben és ezért kell a törvényhozásnak ezt a kérdést gyökerében rendezni. Mi nem alkothatunk olyan szociális törvényt, amely a társadalmi osztály szociális érdekeit sújtja és épen azokét, akiknek vállain van hivatva ez az intézmény naggyá lenni. És hogr a pénztárt a törvényes felelősségen kivül eríkölesi felelősség is terheli, mutatja az a körülmény, hogy a kérdés rendezetlen volta egyenesen a pénztár vezetőségének^ mulasztása, mert állandóan foglalkozott a kérdéssel, — amit bizonyítanak a kiadott rendeletek tömegei — de a. kérdést nem rendezte mégsem véglegesen. A pénztári alkalmazottak nyugdíjáról az 1907: XIX. te. 100. ^ána'k 9. pontja és a 105. § 1. pontja alapján létrejött nyugdíjintézet gondoskodik. A pénztári alapszabályok 185. és 186. Va intézkedik a nyugdíjintézetre vonatkozóan és ugy rendelkezik, hogy a nyugdíjintézet szervezetére és működésére vonatkozóan külön alapszabályok állapíttatnak meg. Ebbe !

a nyugdíjintézetbe tartozhatnak bele az orvosok is. Az 1920. évben elhatároztatott a pénztári nyugdíjintézet szétválasztása. Hogy kinek iniciativájáiból, azt ezidőszerint megállapítani nem sikerült. Ezt a iá, ikir. munkaügyi és népjóléti minister ur 1920 augusztus 17-én kiadott rendeletével végre is hajtotta. Ugyanezen rendeletével megalkotta a munkásbiztositópénztári orvosok nyugdíjbiztosításáról szóló függeléket is. Az Országos Munkásbiztositó Pénztár a két nyugdíjválasztmány elnökeinek és jtagyzőinek bevonásával megállapította, hoigy az 1918. évi zárszámadás szerint a közös vagyonként kimutatott 7,297.492 korolna 18 fillér nyugdíjalapból 1,752.927 korona 76 fillér vagyonrészesedés illeti meg az orvosi nyugdíjalapot. Az 1921. évi 106/67. számú igazgatói rendelet felsorolja azokat az értékpapírok at is, melyek az orvosi nyugdíjalapot megilletik. A rendelet kimondja indokolásában, hogy azért kellett igy határozni, »mert az^ orvosi nyugdíjintézet közös vagyonának megállapitását és átadását az alapszabályfüggelék 12. §-a elrendeli — ezt a ministerium mondta ki — és mert a Kerületi Munkásbiztositó és magánegyesületi betgsegélyző pénztárak elszámolása alapján a pénztári orvosok 1911-től 1918. évi járulék befizetései és az azok után lerótt pénztári hozzájárulások összegei gyanánt kimutatott jövedelem, leszámítva az alapszabály-függelék életbelépteelőtti időben kifizetett orvosi nyugdíjelőlegeket és járulékvisszatéritéseket, az orvosi nyugdíjintézetet terheli.« Az, 1919 és 1920. években gyűjtött és az orvosi nyugdíjintézetet megillető közös vagyonrészt azonban nem állapítja meg és a már akkor romló korona mellett kilátásba helyezi az 1921. évben, hogyha a pénztár ezen évi zárszámadással, valamint az 1920. évi zárszámadással elkészül, akkor majd azt a nyugdíj összeget ki fogja adni, tehát utólagosan fogja kiadni romló koronában. Ha tehát a pénztár még arra sem adott módot, hogy a nyugdíjintézet a romló koronát invesztálja és stabilizálja, akkor a mulasztásért a felelősség teljesen a pénztárt terKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. V. ülése 1927 június 17-én, pénteken. 361 heli. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy az, orvosok mindig a korona megfelelő értékében fizették a nyugdíjjárulékokat, sőt az 1919. év előtt aranykoronában, tehát jogos a valorizációs követelés. Hogy miért kellett ezt szétválasztani és a végrehajtást elrendelni, azt nem tudom. Nem tudom, hogy mi volt akkor a titkos intenció. Ugy gondolom azonban, hogy ugyanazok, akik ennek a törvényjavaslatnak létrehozásában közreműködtek, adták ki az intézkedéseket annak a nyugdíjintézetnek szétválasztására vonatkozólag. Valószínű, hogy az indokokat ők is ismerik, ha pedig ismerik, akkor a felelősség is őket terheli. Ezen alapszabály-függelék 15. §-a szerint >>a rendes tag évi járuléka a 4. §-a szerint beszámítható a mindenkori javadalmazás évi összegének 12 százalékában állapittatik meg. Ennek a járuléknak és a 14. § éltelmében netán kirótt pótjáruléknak fele a tagot, fele a munkaadópénztárt terheli.« Az Országos Munkásbiztositó Pénztár és helyi szervei e szakasz rendelkezései ellenére a pénztári orvosok nyugdíjjárulékának reá eső részét és a pénztári orvosokat terhelő nyugdíjjárulékot nem a mindenkori javadalmazás valóságos összege után vonták le, hanem szerintem helytelenül az 1913/14. évben megállapított aranykoronában szereplő fizetés után. Például ha egy pénztári orvos fizetése ma átlag 40 millió papirkoronát tesz ki, ez megfelel a békebeli 1913. évben fizetett 3200 aranykoronának és akkor ezen 3200 aranykoronás összeg után fizetik és engedik fizetni a nyugdíjjárulékokat papírkoronában. Ennek szomorú következménye lett azután, hogy eg-yrészt a nyugdíjalap teljesen nevetséges kis

< összeggé zsugorodott, másrészt, hogy a nyugdíjas pénztári orvosok egy zsemlye illetőleg egy villamosjegy árának megfelelő évi nyugdíjat kapnak. Ezzel szemben a Pénztár azon intézmények közé tartozott, amelyek a korona romlásának megfelelően valorizált bevételekhez jutottak azáltal, hogy a járulékokat a koronaromlásnak megfelelően szedték be a munkaadóktól. A pénztári orvosok 1923-ban kérték a népjóléti ministerium beavatkozását ebben a kérdésben, azonban a népjóléti ministerium elzárkózott az orvosok kérésének teljesítése elől avval, hogy nem engedi a pénztárakat ezen nyugdíjjárulékokkal megterhelni. Ezzel szemben meg kell állapitanom, hogy a pénztári orvosok látva ezt a nemtörődömséget és rossz indulatot a Pénztár részéről, megalkották 1923. évben a maguk nyugdíjpótló intézetét, amely azon idő óta, amióta a kollektiv szerződés fennáll, elég szép vagyont gyűjtött össze, sőt át is mentette egy részét romló koronáinak. Sajnos azonban, ez sem akkora, hogy nyugdíjat adhasson tagjainak, csak valamelyes apró járulékokkal, havi 30—40 pengőkkel tud tagjain segiteni, ami az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. Ha tehát a Pénztár nem mesterségesen károsítja meg az orvosokat, akkor ma nincs baj. De nem akarja a perek sokaságát a nyakába zudittatni, mert akkor kiderülne a rosszhiszeműség az orvosokkal szemben. Ugy látszik, ezért kívánják a kérdésnek törvényhozás utján , olyatén való rendezését, hogy a nyugdíjigény egyszerűen megszűnjék. Egy pár statisztikai adatot kívánok felemlíteni. Az orvosi nyugdíjintézet vagyona az 1918-iki felosztás szerint a következő volt: 1918-ban 1,752927 korona 76 fillér volt aranykoronában, 1920/1921. év vé!gén 2,224.684-60 papírkorona volt, 1922. év végén 6,088.491 papir53