Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

26 Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. t ók. Az ok egészen más: azt a rettenetes diplomáciai és gazdasági kudarcot, amely Kinában érte Angliát és amelyet az oroszoknak tudnak be nagyrészt, leplezni kell odahaza, miután Anglia választások előtt áll. Ez szolgált ürügyül arra, hogy a szovjetnek felmondják a barátságot és a szovjetet barátságosan, diplomáciai utón kitessékeljék; ez tehát egy második Zinovjev-levél szerepével bir. Nem lesz tehát háborúskodás Oroszország ellen és a polyákok hiába köszörülik a kardot és az Oroszországot körülvevő kis államok hiába gondolnak arra, hogy eljön a keresés ideje, egy kicsit várni kell majd nekik. Anglia csak annyit tehet és talán azt meg is fogja tenni, hogy. amerikai barátait ráveszi arra, hogy ne adjanak Németországnak nagyobb kölcsönt, amiáltal Németország nem tudja az orosz szállításokat finanszírozni. Erre vall Coolidge beszéde és a párizsi amerikai nagykövet beszéde is

!t amelyben mindketten ütötték a nagydobot a szovjet ellen. Meg fog történni tehát, hogy Németország nem nagyon szerepelhet az orosz piacon, hogy nem fog amerikai pénzt kapni, nem tudja támogatni az oroszokat olyan mértékben, amint szeretné. Ez talán meg fog történni, de Bogya t. képviselőtársam és azok, akik vele egy véleményen vannak, egyelőre türtőztessék vágyaikat, mert egyhamar nem fog bekövetkezni az az intervenció, amelyre gondolni méltóztatnak és amelynek nagy tüzénél aztán talán mi is meg tudnánk sütni a mi kis darab szalonnánkat. Erre tessék csak még várni. Egyébként utalok arra, amit a diplomáciai viszony megszakításának elhatározása alkalmával Lloyd George az angol parlamentben mondott, hogy tudniillik a többségi pártnak van többsége, de esze nincsen, (Bogya János: Mondta, mert az ő politikája bukott meg!) és utalok arra, amit azóta mondotta hogy tulniillik Angliában se tehetik a konzervativek azt, amit akarnak. Legközelebb ugyanis uj választások lesznek, amelyek aztiáin hosszú időre lehetetlenné tehetik, hogy Magyarország beavatkozhassak olyan módon, amilyen módon Olaszország avatkozott be 1916-ban a háborúba. (Haller István: Hol vannak ezek az intervenciósak? "Rogya. talán te akartál beavatkozni? — Derültség.) Igen, a képviselő ur kifejtette, hogy igen szeretne beavatkozni a Kárpátokban. (Bogya János: Félreértett a képviselő ur!) Mindent összefoglalva kifejtettem azokat az okokat, hogy miért vagyunk mi bizalmatlanok az olasz barátsági szerződéssel és annak megkötőivel szemben. Mi nem tekinthetjük ezt olyannak, mint amely minket külpolitikailag izoláltságunkból kiemel. Olaszországnak Jugoszláviával szemben egy demonstrációra volt szüksége, nekünk pedig kedvező alkalmunk nyilt arra, hogy belső hajainkról eltereljük a figyelmet és külpolitikai görögtüzzel mutathassuk meg: íme, látjátok, még a hatalmas, nagy, dicső Mussolini mózesi tüzoszlopa is kezet fogott velünk, a szegény letiport magyarokkal és majd együttes erővel, kart karbaöltve fogunk bemenni a Kánaán földjére, Nem mulaszthatom el ezzel az alkalommal megmondani azt, hogy Olaszország már megelőzőleg kötött Jugoszláviával egy szerződést, amely szerződésben lekötötte magrát •• a trianoni békeszerződés változatlan fentartása mellett. Ez az olasz-jugoszláv szerződés a legjobb kommentálja annak a szerződésnek, amelyet a ministerelnök ur Olaszországgal kötött. Mi ezzel a szerződéssel szemben teljesen bizalmatlanok vagyunk és az események hiszen, nekünk fognak, igazat! adni, nem pedig Bogya képviselőtársamnak. (Viczián István: Ki hát akkor az igazi Mózes, azt halljuk! — Derültség.) Hogy ki az igazi Mózes, majd erről is beszélek. T. Képviselőház! Az appropriációs vitában, de azt megelőzőleg is többizben hangoztattak itt egyes urak, sőt minister urak is jelszavakat, amely jelszavakkal néhány percig foglalkoznom kell. Az első ilyen jelszó, amelyet az osztrák választások alkalmával kaptak fel, az anti-marxizmus és az ezzel rokon osztályharc jelszava. Igazán csodálatos, hogy nemcsak egyszerű, mondhatni kritikátlan emberek, hanem még a pénzügymiiiister ur is beállott azoknak hivői közé, akik azt hangoztatják, hogy a marxizmus és az osztályharc veszedelem az országra és hogy annak, hogy osztályharc van, mi szociáldemokraták vagyunk az okai mert ha mi, szociáldemokraták nem hirdetnők az osztályharcot és nem bujtogatnók

> az alsóbb néprétegeket az osztályharc alapján harcra, akkor itt Magyarországon meg' volna a nemzeti egység és megvalósulna a bibliai patriarchák elgondolása: az egy akol, egy pásztor országa. Tehát, mi szociáldemokraták, akik marxisták vagyunk és akik az osztályharc alapján állunk, vagyunk az okai annak, hogy Magyarországon még nem született meg a szent nemzeti egység Mussolini elgondolása alapján és mi vagyunk az okai annak, hogy itt Magyarországon osztályharc dul, amely osztályharc ellen a ministeri székből tüzelnek elsősorban. Osztályharc volt, még mielőtt Marx meg'született volna, mielőtt Lenin a világra jött volna, már a nagy francia forradalom előtt is volt osztályharc, mert mióta történelmet él az emberiség, mióta a magántulajdon lett úrrá az emberiségen, azóta van osztályharc. És az őskortól kezdve végig a középkoron mindenütt megtaláljuk az osztályharc nyomait, sőt Magyarország történelmében is megtaláljuk az osztályharc kétségbevonhatatlan nyomait, megtaláljuk ezeket Dózsa György lázadásában, sőt azt megelőzőleg is, mint idézni fogom. De megtaláljuk a nemesség küzdelmében a centrális császári hatalom ellen folytatott harcában is. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy mi találtuk fel az osztályharcot, hogy Marx találta fel az osztályharcot; hogy osztályharc volt, arra nézve leszek bátor néhány idézetet felolvasni. (Haller István: Inkább ne!) Az 1435-ből való máramarosi statútumokban a következők állanak (olvassa): »Megtiltjuk azonkivül, hogy só vágóink a jövőben azon összejövetelt vagy gyűlést, amelyet ők maguk közt »tur«-nak neveznek-és amelyből kamaránkra nézve mindig sok és kimondhatatlan kár és hátrány szokott háramlani, megtartani merjék, azokat pedig, akik jelen tilalmunk ellenére ilyen gyűlést kezdeményezni vagy összehívni mernek és azon megjelennek, a sóbányakamaraispán vagy a kamarás letartóztathatja, őket testcsonkitó büntetéssel, szemük kitolásával vagy más erre alkalmas büntetéssel sújthatja, összes öröklött és egyéb vagyonukat pedig a mi különös engedélyünkkel felségünk számára lefoglalhatja és elkobozhatja«. A hatalmcn lévő "osztály tehát kiadott egy statútumot, amelyben betiltja a munkásság gyűléseit és kimondja, hogy aki ilyen gyűléseken résztvesz, annak szeme kitolassék és vagyona a magas kincstár számára elkoboztassák. Ma civilizáltabb világot élünk, ma egyszerűen betiltják a munkásság gyűléseit s ha nagyon randalíroznák az emberek, akkor lekapják őket, becsukják néhány hétre és ott természetesen meg

1 is ruházzák őket, ha nem volna elég ruhájuk. Valamennyire tehát eny-